Imre Albert
Miért csap le úgy a tóra
Néha egy-egy viharzóna?
Félek. Egyszer bajt okoz.
Ki az, ki így ostoroz?
Nézd! A Péter kis hajója,
Mintha csak egy inga volna,
Jobbra-balra ingadoz,
Mint egy kicsiny fadoboz.
Tudják ők, hogy hol a „bója”,
S meddig tart a viharzóna,
S hol a part? Én nem tudom.
Sötét van a partokon.
„Hol van Jézus? Talán alszik?
Tombol a szél, zúg, morajlik!
Jaj! Nézzétek! Süllyedünk!
Siess! Segíts! Mesterünk!”
Kiáltoztak szaggatottan,
Holtfáradtan, egyre jobban:
„Nem bánod, ha elveszünk?
Ne hagyj! Nézd, hogy szenvedünk!”
Jézus pihent a fejaljon,
De, hogy egy is meg ne haljon,
Szólt a szélnek: - Csend legyen!
S béke lett a tengeren.
Aztán ott – a hullámhalmon –
Szólt szelíden – most is hallom:
„Miért féltek? Higgyetek!
Én itt vagyok veletek!”