Imre Albert

 

 

 

Miért féltek?

 

Miért csap le úgy a tóra

Néha egy-egy viharzóna?

Félek. Egyszer bajt okoz.

Ki az, ki így ostoroz?

 

Nézd! A Péter kis hajója,

Mintha csak egy inga volna,

Jobbra-balra ingadoz,

Mint egy kicsiny fadoboz.

 

Tudják ők, hogy hol a „bója”,

S meddig tart a viharzóna,

S hol a part? Én nem tudom.

Sötét van a partokon.

 

„Hol van Jézus? Talán alszik?

Tombol a szél, zúg, morajlik!

Jaj! Nézzétek! Süllyedünk!

Siess! Segíts! Mesterünk!”

 

Kiáltoztak szaggatottan,

Holtfáradtan, egyre jobban:

„Nem bánod, ha elveszünk?

Ne hagyj! Nézd, hogy szenvedünk!”

 

Jézus pihent a fejaljon,

De, hogy egy is meg ne haljon,

Szólt a szélnek: - Csend legyen!

S béke lett a tengeren.

 

Aztán ott – a hullámhalmon –

Szólt szelíden – most is hallom:

„Miért féltek? Higgyetek!

Én itt vagyok veletek!”