Iványiné Sinka Magdolna

BUÉK!

Hozhat-e újat, szépet még az év,
Dermesztő télre langyos meleget?
hisz egyre halványabb a messze rév,
mely földi békességgel hiteget.

Hozhat-e újat, jobbat még a kor?
Komédiázott annyi szerepet:
derűset, búsat – ujjongott, mikor
csupán gyászolni, sírni lehetett.

Teremhet újat még az életem?
Vágyódás nyűtte, s új csalatkozás:
vén, korhadt fáján, tört ágvégeken
hervadt emlék zizeg csak, semmi más.

De azt ígérte biztatón az ég,
Hogy május illatától majd kihajt,
bimbót fakaszt, és lesz gyümölcse még,
mint rőt avart, levedli mind a bajt,

Víg szárnyat bontunk, fáradt vándorok,
Kik terhünket már nem bírtuk tovább,
a cél előttünk ismét fellobog,
s futásba kezd a béna, sánta láb.

Remény csak Jézus Krisztusnál terem.
Bízd rá ma újra hittel életed!
meglásd, karjára vesz a kegyelem,
és hajnal virrad éjszakád felett.

Fohász esőért


ahhoz, Aki "...a szélnek súlyt szerzett..."
(Jób 28,25-26. Zak 10,1.)

Szellők a széles keskeny utakon...
Kellemes, kedves és langyos szelek,
Szószékek bíborát lebegtetők.
A padban fáradt, tikkadt emberek,
Nyelvük kiszáradt, lelkük elepedt;
Álmos-szomjasan várják az esőt.

A szél menetrend szerint kavarog...
Keveri az útszéli szemetet,
Leveri a tavalyi levelet
- Nagy bűnbánattal zizeg az avar - ,
Megbök egynéhány kevély kalapot,
Ha az Úr előtt magát megadott
Alázattal köszönni nem akar.

Azt hirdetjük, hogy drága, szent vetés
A mindennapi igehirdetés;
Tökéletes a menete, váza,
Kínos, pontos készület az ára;
A hallgatóink mind megcsodálják,
Magnóra veszik, stenografálják,
Száll az Ige reggel, este, délben,
De jaj, nincsen, súly a szélben!
A parázna csak parázna marad,
Csak felhajtják a borospoharat,
Az okos szüzeket kinevetik,
Jairus leányát eltemetik,
Tolonganak hamis próféták után
- A hû sáfárnak készül a horog - ,
S a naini ifju - csinos huligán -
Gitárszó mellett sírba tántorog.

Illés szolgája, parancstól űzve
Rovom a Kármelt engedelmesen.
Várok az igért viharra, tűzre,
De nincs felhő csak egy tenyérnyi sem.
A nyáj züllik szerte a világban,
Akháb iszik, Jezábel kéjeleg,
S az istenáldott hívõ családban
Sem születnek meg már a gyermekek.

Uram, küldj esőt,
Bűnünket verdesőt!
Uram, küldj vihart,
Zúgó zivatart!
Uram, küldd Igéd, irts, pusztíts, pörölj,
Szavad legyen sziklazúzó pöröly,
Sok ezer voltos lángod cikázzon,
Szívünk, a foltos, végre felázzon!
Vagy, ha ez kevés,
Jöjjön jégverés,
De a szavakban szóljon az Isten!
Sáros fertőből talpra segítsen,
Sebet gyógyítson, életet adjon,
Holt berkeinkben, hogy új fakadjon;
Új fû, új virág, zöldellő vetés!
Uram, könyörülj, jöjjön ébredés,
Hadd legyen szent az igehirdetés!