K. Perecz Ilona

 

 

VIRÁGVASÁRNAP      

 

Virágból terül útjára szőnyeg,

Dús pálmaágak eléje dőlnek.

Örömben úszik, tombol a nép.

Hozsannát kiált egyre szüntelen, -

S Ő szamárháton, szomorún megyen..

 

Hidegen hagyja hódolat, lárma;

Isteni fejét porig alázva

halad ujjongó néptömeg között:

Reá halálos bánat költözött...

Hozsánna zúg fel újra és megint.

S az Úr jós-szeme távolba tekint -

Virágzuhatag ma csak reá hull,

Holnap egyetlen fűszál sem borul

Már lába elé.

 

Megsápad, elhervad holnapra minden,

Gyűlölet forrong sok ezer szívben,

Az öröm-mámor gonoszságba fúl;

„Feszítsd meg!“ - hallszik a hozsánnán túl.

 

Gyötrelmek útja ez a diadalút.

Egyenesen a Golgotára fut,

Hol megácsolt keresztfa integet.

De égbe csak ez az egy út vezet!