Beszakadt a bánya
Beszakadt a bánya -jaj!
Szörnyű robbanás miatt
Sok ember vergődik ott
A nehéz kövek alatt.
Óh hordjuk sietve el
A lezuhant köveket
Nem tudhatni, némelyik
Talán még élőt temet.
"Hordja, hordja mindenik!"
Az Úrnak parancsa ez
Ám a munkás oly kevés,
Az öreg már - kicsiny ez.
Ott egy ifjú áll a mezőn
Nézi a nagy zűrzavart,
Meg se mozdul.
De egy asszony rákiállt:
Hát te nem dolgozol,
Miért nem űzöd a halált?
A testvéred láttam én
A bányába menni le
Aztán jött a robbanás
És te itt állsz -nélküle?
Most az ifjú elrohan
Izzad, verejtéke hull
Tíz körmével ásva-ás
Amíg végre boldogul.
S a testvérének arca ím
Látszik a romok alatt -
Él! Él! Uram, áldalak!
Mind így állunk tétlenül,
Csak nézzük a romokat,
Melyek alatt véreink,
Haldokolnak azalatt.
Bűnök terhe oly nehéz,
S hány emberre rászakadt.
Testvér! Hallod? Óh segíts!
Hordjuk el a romokat.