Kárász Izabella

Frissítés: 2007. október 19.  Ima

Frissítés: 2007. szeptember 3.  A gyermekért  -  Áldott feltámadás  -  Bemerítésre  -  Húsvétra  -  Virágod vagyok

AZ IMA  

Fohász az ima, tiszta, szent beszéd,

A lélek lélegzetvétele ez.

Ha nincsen ima sem már ajkadon,

Ne csodáld, ha az élet megsebez.

Mi kötne össze Istennel, ha nem

Az őszinte és tiszta, szent ima?

Kihez mehetnénk, hogy múljon bánatunk,

Ha Istenre nem gondolunk soha?

Amíg a szívünk imádkozni mer,

Amíg Istennel szóba állhatunk,

Jöhetnek vészes, sötét, bús korok,

Mi győzünk, soha el nem bukhatunk!

Imádkozz lélek -  az ima örök.

Mondd el Istennek szíved panaszát,

Az ima Istenünkkel összeköt,

Az ima vigaszt, enyhet ád.

ÁLDOTT, AKI JÖN   

Pálma hull, térdek mélyen hajlanak

Amerre Jézus elhalad.

Ujjongó szavak... új virágeső...

„Áldott a Király! Áldott aki jő!’’

Jeruzsálemnek útja csupa fény,

Virágvasárnap... régen várt remény.

Örömmámorban ül a nagy tömeg

Jézusnak egy utolsó ünnepet.

S míg minden virág elébe lehull,

Jézusnak arca lassan elborul.

Látja előre a nagy végzetet

És megsiratja Jeruzsálemet.

,,ELVÉSZ A NÉP, HA NINCSEN TUDOMÁNYA’’ 

(teológusok tanévnyitóján)

A röpke nyári szünidő után már

Ím, újra hív és vár az iskola:

Hívó szavára elindul a bátor

Tanulni vágyok végtelen sora.

Van köztük gyermek, ifjú s minden korból...

Hozzájuk küldöm most ezt a dalom:

- Buzgó erővel és vasszorgalommal

Tanuljatok! A tudás: hatalom!

A könyvek poros fedelét törölni

Buzgón siet több próféta-diák

Oda, ahol meg lehet találni a

Szent küldetésre hívó iskolát.

,,Elvész a nép, ha nincsen tudománya’’ -

Mondotta Isten, s zengte völgy, halom.

Buzgó erővel és vasszorgalommal

Tanuljatok! A tudás: hatalom.

Ha sok-sok titkot már ismerni tudtok,

Megértitek a legmélyebb csodát:

Csupáncsak Isten, Aki teremtette,

Tárhatja fel a csodák nagy sorát!

Tágabb látásra is szomjasan törjön,

Ki elmélyül a tudásban nagyon:

Tanévnyitáskor új erővel, bátran

Tanuljatok! A tudás: hatalom!

Kincset gyűjt az, és rozsda meg nem fogja,

Moly se eszi és el se vehető;

Ki tud, az előtt kitárul az Élet,

S elérhető a legmesszebb tető!

Az új tanévnek halk csengői szólnak,

Kinyílt a nagy, eddig bezárt terem.

Kik szorgalommal tanulni akartok,

Koronázza utatok győzelem!

FEHÉR RUHÁBAN 

Kivételes nagy kegyelem,

Az élet sáros mocsarában

Megtarttatni hűségesen

Hófehérszínű, szép ruhában!

Átvergődni mocsoktalan

S úgy lépni fel az Úr elébe.

Tiszta ruhában, zajtalan

Beolvadni a csendességbe.

Itt minden lárma, vad zsivaly

Csak megriaszt, de el nem kábít,

Mert nincsen olyan földi zaj,

Mi eljuthatna a halálig,

Mi átjutna az életen

Mely tündöklőn és hófehéren

Most indul át a végeken

S az Úr elébe megyen éppen.

Fehér ruhát ad ránk az Úr,

Úgy indít el a messzi pályán,

Jaj annak, kinek foltokat

Lát majd a fehér, szép ruháján.

Bármerre járj: el ne feledd,

Sorsodnak egy a hivatása:

Átmenni a világ felett

Hófehérszínű, szép ruhába’!

Nincs ennél szentebb hivatás,

Nagyobb öröm, tisztább varázslat.

Magasztos, égi hitvallás:

Megőrizni fehér ruhádat,

Megőrizni a szívedet,

Hogy méltó légy az égi fényhez,

Mikor majd Isten bevezet

A királyhoz, a Vőlegényhez.

Kivételes nagy kegyelem

Az élet útvesztő telében

Megtarttatni jó melegen,

Megtisztult szívvel, és fehéren.

Uram, nem kérünk egyebet

Az élet sáros mocsarában,

Mint, hogy meglássunk Tégedet

Hófehérszínű, szép ruhában...

FELFELÉ 

John Bunyian: A zarándok útja c. könyvének olvasása után.

Mindig - ha nézel - akkor felfelé!

Fel, hol a csillagok égnek!

Soha, de soha, soha lefelé!

Ragyogjanak arcodon a fények!

Akadály dombja s a Csüggedések,

réme a Halál árnyékának

nem állhat útba, győz az Élet, -

visznek felfelé szálló szárnyak.

Így kívánságod hamar teljesül:

Romlásból a Sionba érhetsz...

Azt mondják rólad: igaz emberül

élt, mert mindig csak felfelé nézett!

HÁLAADÁS        

Köszönjük Tenéked, Istenünk, hogy élünk!

Hogy annyi vész után Te vagy menedékünk.

Nem is lehet nagyobb boldogságunk nekünk,

Minthogy velünk járva vigyázod életünk.

Milyen nagy kegyelem, hogy ily jó vagy hozzánk,

Hogy a baj idején felénk fordul orcád.

Megadod áldásod, a napi kenyerünk,

Megáldod a munkás, kérges két tenyerünk...

Megáldod a vetést, hogy nőjön kalászba.

Benned veti hitét az özvegy és árva.

Benned hisz a szegény, megalázva magát,

Néked ragyogtatja az éj sok csillagát.

Boldogan mondjuk el és dícsérünk Téged:

Nyugodt az életünk, Lelked megbékéltet.

Miért is csüggednénk, inkább hálát adunk

Hisz Véled a rossztól csak megszabadulunk.

Nem jöhet oly veszély, hogy ne segíts rajtunk,

Ne is maradjon hát soha néma ajkunk.

Hirdessük szerteszét: csodás, szent reménység,

Hogyha Benned hiszünk, eloszlik a kétség.

Csak a hit marad meg s a szeretet éltet,

Mely nélkül sohasem láthatunk meg Téged.

Köszönjük, ó, Urunk, hogy reánk gondolva

Eljuttatsz egykoron dicső országodba!

Fel, fel ti boldogok, akik hisztek Benne!

Ne legyen közöttünk, ki hálás ne lenne!

Mert irgalma örök, megtartása csodás,

Zengjük mindnyájan ma a hála himnuszát!

HÁLÁT ADOK   

Hálát adok azokért

A titkon mondott imádságokért,

Amiket az Ige diadaláért küldtek...

Hálát adok azokért

A titkon épült oltárokért,

Amik viharok fergetegében le nem dűltek.

Hálát adok azokért,

Akik megtartották a hitet.

A népért,

Amely éretted küzdelemre ment,

A békéért,

Amiben könnyű lett a kereszt.

A háláért,

Aminek hangja, szava nincs!

...Az igáért,

Amelyik könnyű és jó bilincs.

Hálát adok,

Mert szépség van a szavak mögött,

mert szép a lélek,

Amikor megnyugszik két kezed között,

Hálát adok,

Bár erre nem vagyok érdemes.

Hálát adok,

Mert megszentelted szövetségedet.

- Uram! Ma szép, ma jó, ma szent a lélek szava

Mert benne cseng a hála diadala,

Mert benne cseng az örök felmagasztalás,

Dicsőség Istennek és hálaadás!

HITÉRT KÖNYÖRGÖK       

Így nem könyörgött senki még,

Mint én könyörgök a hitért,

A nagy hitért, a szent hitért,

Amit nem adnék semmiért.

Pedig enyém volt valaha,

Hittem, hogy eljutok Haza!

Az a hit volt a véderőm,

Az éltetőm, felemelőm.

Az a hit volt az én imám,

A csillagom, vak éjszakán.

Azt a hitet könyörgöm én,

Amitől ifjú lesz a vén,

Amitől a halott feláll,

És a hitetlen prédikál,

Mitől fiúvá lesz a kő,

Ami a fény, ami erő.

Azt a hitet könyörgöm én,

Mitől gazdag lesz a szegény.

Földet rázó hatalomért,

Nem elmúló földi lomért,

Hitért, hitért, örök hitért,

Amit nem adnék semmiért!

Azt a hitet add meg nekem,

Add vissza, édes Istenem!

Szívem, lelkem sikolt Feléd

Azért a régi szép hitért!

PÜNKÖSDRE 

Jöjj, Szentlélek,

Várunk Téged,

Kicsik, nagyok

Sírunk Érted!

Lelkem szárnya

Hozzád száll a

Csodálatos

Mennyországba.

Ottan kéri,

Ott reméli:

Legyen a föld

Tiszta, égi!

Jöjj, Szentlélek,

Áldj meg minket,

Vidámítsad

A szívünket.