Kutas Kálmán
Frissítve: 2007. október 19. Mikor eljön
Frissítve: 2007. szeptember 3. Szerettem volna
CSENDESEDJ EL
Ébreszt a reggel? Csendesedj el!
S elcsendesedj ha jő az est.
Munkád végezd imás kezekkel -
Sok bántás ért? Elcsendesedj!
Belső csend légy e földi zajban -
dac, ha a Sátán öldököl
s gyülöletverte vad viharban
a Gonosz életedre tör.
Légy csendben, amikor ócsárolnak,
s merő seb lettél már belül.
S bár hűn szolgáltál, érnek vádak,
s elhagynak téged - csendesülj.
Igaztalan' bántottak téged?
Rontások rontnak ellened?
Csituljon el felzajgó véred -
légy egyre, egyre csendesebb.
A LÉLEK költözzék szívedbe,
ha terhedet alig bírod -
s akkor hallkulj legmélyebb csendre,
ha érzed: közel a sírod.
Mikor eljön az este,
Templommá lesz a szobánk,
Mert áhitatot tartunk –
Asztalon Bibliánk.
Gyermekek – ülünk körbe’ –
Szemünk megfényesül,
És zsoltárt énekelve
Szívünk megédesül.
Az asztalfőn érezünk
Téged, ó Jézusunk!
És mélyen meghatódva,
Csendben imádkozunk.
És végül Eléd állunk
Egy másik út után,
És áldásodat vesszük –
Templom lett a szobánk.
Szerettem volna élni,
Amikor Jézus élt,
Ne csodálkozz el rajta,
Megmondom, hogy miért.
Szerettem volna lenni
Az a vízcsepp parány,
Amely – mikor Ő mosdott –
Felfénylett homlokán.
Szerettem volna lenni
Picinyke kis kenyér,
Amelyet keze oszt ki
Annak, ki Tőle kér.
Szerettem volna lenni
Egy szó az ajakán,
Mely vigasz lett a búsnak,
Gyógyír lett igazán.
Ha csók lehettem volna
Kezén, hol volt a szög,
Egy simogató sóhaj
Haló szíve fölött.
És a feltámadáskor
Szem, mely csodálkozik…
Mi vagyok én? Halljátok:
Kis szív, mely Benne hisz!