Molnár Jakab

 

Frissítés: 2007. szeptember 3. Hála - hozsanna

 

Hála – hozsanna

 

A tavaszi nap meleg fényt szőtt utadra,

Boldog kezek szórtak eléd virágokat,

Amikor bevonultál Jeruzsálembe,

S mégis bánat felhőzte csodás arcodat.

 

Vonulj be, Jézusom, az én szívembe is,

Boldogságom rózsáit nyújtom neked!

S hogy ne fátyolozza szemed szomorúság,

Terved szerint kövezem ki ösvényemet.

 

 

 

Nem mindegy

Nem mindegy hogyan követem Krisztust,
tétován bátortalanul.
Meg-meglankadva
a hűség nyílegyenes útjáról
a hűtlenség vargabetűket
író útjára tévedezve,
vagy elkötelezve mindhalálig,
hithősök örök lobogásával
járva Urunk lábnyomában,
vállalva nemcsak a sugártiszta
egeket nyitogató örömöt,
( mely a Krisztust követők
biztos jutalma,)
de a szenvedések pörölycsapásait is
( mely az elkötelezettek hűségpróbája.)

Nem mindegy hogyan követem Krisztust,
mert ő nem elégszik meg a
langymeleg szívvel,
közönybe hűtött lelkesedéssel,
üszkös, kihunyó gyertyacsonkkal,
rút, álnok köpenyforgatással.
Ő nyílt színvallást követel tőlünk
hű szívvel kell vállalnunk az utat,
célig tartó futásunkat.
Egész lényünket kívánja Krisztus,
nem osztozik lelkünkön senkivel,
az ő fénye nem tűrhet
baljós árnyakat;
tanítványságodban ne légy
soha ingatag!