Molnár Jakab
Frissítés: 2007. szeptember 3. Hála - hozsanna
A tavaszi nap meleg fényt szőtt utadra,
Boldog kezek szórtak eléd virágokat,
Amikor bevonultál Jeruzsálembe,
S mégis bánat felhőzte csodás arcodat.
Vonulj be, Jézusom, az én szívembe is,
Boldogságom rózsáit nyújtom neked!
S hogy ne fátyolozza szemed szomorúság,
Terved szerint kövezem ki ösvényemet.
Nem mindegy
Nem mindegy hogyan követem Krisztust,
tétován bátortalanul.
Meg-meglankadva
a hűség nyílegyenes útjáról
a hűtlenség vargabetűket
író útjára tévedezve,
vagy elkötelezve mindhalálig,
hithősök örök lobogásával
járva Urunk lábnyomában,
vállalva nemcsak a sugártiszta
egeket nyitogató örömöt,
( mely a Krisztust követők
biztos jutalma,)
de a szenvedések pörölycsapásait is
( mely az elkötelezettek hűségpróbája.)
Nem mindegy hogyan követem Krisztust,
mert ő nem elégszik meg a
langymeleg szívvel,
közönybe hűtött lelkesedéssel,
üszkös, kihunyó gyertyacsonkkal,
rút, álnok köpenyforgatással.
Ő nyílt színvallást követel tőlünk
hű szívvel kell vállalnunk az utat,
célig tartó futásunkat.
Egész lényünket kívánja Krisztus,
nem osztozik lelkünkön senkivel,
az ő fénye nem tűrhet
baljós árnyakat;
tanítványságodban ne légy
soha ingatag!