Nagy Sándor

Halld meg szavaim

Szeretetem Irántad imádatba megy át,

így tisztelem a világ Urát!

Atyám az örök életadó,

az egyetlen élő Örökkévaló.

„-Vagyok, aki vagyok-„ mondtad,

dicsőségre vitt a teremtői múltad.

Úr vagy mindenek felett,

diadalra vitt a cselekedeted.

Hol van az, aki szembe mer állni.?

Abban a pillanatban, kárhozottá fog válni!

A Nevedet négy égtáj dalolja,

Te vagy az Uralkodó, az egész világ vallja.

Neved hallatán a démon távozik,

hitem ereje Tőled érkezik.

Előtted minden ember meghajol,

élő szeretetben uralkodol.

Isten a legnagyobb alkotó,

a létező irgalmas Mindenható.

Teremtőm örökké fennmaradsz,

tetteimnek mindig erőt adsz.

Dicsőség Néked  igaz Uralkodó,

Fiad Jézus az ártatlan Megváltó.

Szellemetek hagytátok e földön,

hogy minden epedő szívet betöltsön.

Határtalanul

Szentként, szabadon szárnyal a Szentlélek.

A szelek szárnyán a szabadságot szállítja a szívekbe.

A szeretetét szüntelenül

a szerető szavakat szakadatlanul.

Hazug szavak

Embertársi ígéret hallatszik,

örül a szívem és megnyugszik.

Ígéred a jót, a segítséget,

hitemmel várom az érkezésed.

Bízom, hogy jön a beteljesülés,

eljött az idő, elmaradt a közeledés.

Hitegető szavad, hitegetés maradt,

mint a menekülő ember, tovább szaladt.

Ma is álnok, fösvény maradtál,

újra hamis céllal haladtál.

Ne felejtsd! Szavaidnak súlya van,

emlékezni fogsz rá a bajban.

Becsület, tisztesség, nálad tovaszállt,

mint a ravasz róka, kámforrá vált.

Akár a kaméleon, szavad oly rút,

nálad ez a menekülő egérút.

Úgy érzed uralkodsz felettem.

Tévedsz! Hisz Atyám mellettem!

Sunyin elillansz, félsz, szaladsz,

a gonosz vagy, hazug úton haladsz!

Hálás vagyok

Köszönöm a napot, hogy megadod,

hálás vagyok, hisz az életet adod.

Szavaiddal utat mutatsz,

kísértések között megtartasz.

Minden jót ígér a gonosz a lény,

útján ott az álnok a fény.

Ne higgy neki, otthagy hűtlenül,

ezért minden hited benne összedűl.

Hívd Jézust, Benne béke van,

eltörli a vétked, a bűnnek a vége van.

krisztus gyógyít, szeret, csak Vele élhetsz,

a gonosz szolgája nem lehetsz.

Imáimban Előtted leborulok,

Istenfélőként harcolok.

Hitem az éltetőm,

Tőled jön a győztes erőm.

Köszönöm, hogy megtehetem,

Nálad van az életem.

Győztes vagyok az Igéddel,

Atyám vagy, aki soha nem hagy el.

Hibátlan alkotás

Tiszta, Szent Véred csordul,

minden cseppje értünk hull.

Keresztfán az ártatlan tested,

értünk adtad a földi életed.

Arcodon az emberiség fájdalma,

porba hullt a bűn hatalma.

Örök hálával áldunk Téged,

hisz a Megváltónk lett a Véred.

Kezed-lábad a szegek fogságában.

Feltámadtál! Uralkodsz örök szabadságban.

Legyőzted a halált azon a napon,

áldásod osztod, hűen, szabadon.

Közöttünk élsz, szereteted adod,

diadalra vitt az akaratod.

Megváltónk lettél és Urunk,

Dicsőség Néked, Jézus Krisztusunk!

Ott fent a kereszten,

a bűn felett állsz győztesen.

Lábad elé borulnak a nemzetek,

felnéznek Rád az emberek.

A Szabadító vagy a népeknek,

magasztalnak a szerető életek.

Győztes vagy az életben,

minden szívben, lélekben.

Túlélted a kínok-kínját,

teljesítetted az Atyád titkos akaratát.

Cselekedeted a legnagyobb tett.

„Elvégeztetett.”

Hitben élj!

Egy napon a teremtő

mennyet és földet alkotott,

paradicsomi életet hozott.

Embert teremtett, aki itt élhetett,

majd a gonosz érkezett,

Ádám és Éva vétkezett.

Fényes csillag ragyog odafenn, Megváltó született.

Békességet hirdetett,

hitet tanított és gyógyított.

Amerre járt, tett sok csodát,

ezrek hirdették az igét,

Jézus Krisztusét, Jézus Krisztusét.

Főpapok, királyok félve mondták nevét,

Jézus Krisztusét,

Jézus krisztusét.

Tizenkét apostol hűen követvén,

de lesz, aki elárulja,

megtagadja egy estén.

Hazug bírák gonosszal szövetkezvén,

hogy halálra ítéljék,

majd keresztre feszítsék.

Bűneinket, betegségeinket elhordozta a keresztfán,

hogy igaz emberként,

egészségben éljünk tovább!

Fogadd Jézust a szívedbe,

és cselekedd a jót,

tiszteld a Mindenhatót!

A földi élet egyszer elindult,

hamarosan véget ér,

térj meg hívő emberiség!

Hitben élni

A Teremtőt tisztelem,

hangos szóval dicsérem.

Parancsolatai szerint élek,

nincs mitől félnem.

Szívemben Krisztussal haladni,

szeretetet adni és kapni.

A gyengét felkarolom,

a hitehagyottnak az utat mutatom.

Hitben alszom el,

hittel ébredek,

jó érzés együtt Veletek,

cselekedni, élni Értetek.

Nincs sötétség, csak fény,

a Szent Szellem bennem él.

Hitem tántoríthatatlan Irántad,

 Holokauszt

A szögesdrót mögött ártatlan emberek,

„vigyáznak” rájuk a német fegyverek.

Szabadságuktól megfosztva hálnak,

félelemben, kínban a sorsukra várnak.

Embertársaik hosszú sora érkezik,

ordító torok, fennhangon gyalázkodik.

Van, akit puskatussal ütnek,

némely embert arcul köpnek.

Ma van a tizedelés napja,

a tizedik ember a golyót a fejébe kapja.

Ruháikra a Dávid csillag festve,

bűnük, hogy ők az Atya népe.

Társaik egy részét a terembe terelik,

a teherautók füstjét ide vezetik.

A halál sikolya hallatszik,

a nácik a népirtást végzik.

A pusztítást cselekszitek emberek,

a gonosz uralkodik bennetek.

A Teremtő parancsát megtagadtátok,

a pokol tüze lesz az örök hazátok.

A világ ura akartatok lenni,

meg fogtok ezért bűnhődni.

Emberölés tette a cselekedetetek,

nem volt Istenfélő hitetek.

Gyilkosok, milliók élete lelketeken.

Bűnösök! Istenhez nem térhettek.

A héber nép az Atya kiválasztottja,

a holokauszt ártatlan áldozata.