Palóczi Horváth Ádám

 

 

FÖLMENT A DICSŐSÉGBE    

 

Szent egek, minden boldogok hajléki,

A nagy Király jön, nyíljatok meg néki!

Nagy oszlopi a levegőégnek,

Engedjetek utat a Felségnek!

Aki kezdetben titeket teremtett,

Aki azt mondá: légyen ég és föld, s lett;

Aki Igéje a nagy Istennek,

Aki által lettenek mindenek:

 

Ő a békesség örök tanácsában,

Mint aki legfelsőbb a váltság titkában,

Enberré lett a teljes időben,

A bűn terhét szenvedte testében.

Meghalt, áldozván halálos kinjával,

De fel is támadt maga hatalmával:

Ím győzedelmes bajnok módjára

Felmegy és ül szent Atyja jobbjára.

 

Mennybe menése az ember Fiának

Záloga lelkünk mennyei jussának,

Melyet szerzett, mint kezes, vérével

És közöl minden igaz hívével.

Ő emberré, mi atyánkfiává lett,

Atyjának minket örökösivé tett;

Maga előttünk mennybe felméne,

Nekünk is helyet hogy készítene.

 

Ó, kegyes Jézus! Idvességünk ára,

Vállalt kezes, ki szent Atyád jobbjára

Magasztaltattál, Te, ki örök, nagy,

Atyáddal egy és örök Isten vagy:

Arra szereztél útat érdemeddel,

Isten Atyánktól nyert örökségeddel,

Hogy dicsőséged lakóhelyébe

Mégy könyörülő főpap képébe‘.

 

Áldunk, s imádunk mindörökké Téged

És dicsőitjük örök istenséged;

Jó vagy, Uram, Te, s igen irgalmas,

Pap és Király vagy, kegyes, hatalmas.

A Te érdemed a mi nyereségünk,

Mennybe menésed élő reménységünk,

Hogy minket is, mint örökségedben,

Részeltetsz megnyert dicsőségedben.

 

Adjad, Úr Jézus, hogy még e világban

Sátorozván is, ama mennyországban

Részt vehessünk, s mint tulajdonunkkal,

Szentül éljünk mennyei jussunkkal,

És hogy e földet jó cselekedettel,

Hálaadással, buzgó tisztelettel,

Mint lakos társai a szenteknek,

Pitvarivá tegyük az egeknek.