Piován Győző

 

Frissítés: 2007. szeptember 3. Január elsején

 

AZ ŐSZ  

 

Úgy látszik, mintha a hideg ősz

kitépne minden gyökeret,

mely számtalanszor sarjasztott már

gyümölcsöt hozó életet.

 

Ám az enyészet rőt sarlója,

amely sok szépet letarolt:

a tavasz örök szentélyéig

nem hatolhat, nem is hatolt.

 

Ott nincs hatalma, mert a rögben,

amit hóval borít a tél:

a rózsaillatos tavasznak

varázsa mélyen benne él.

 

Hiába hullnak szét a lombok,

hiába lesz csupasz az ág:

a zord időket átszenvedve

ismét kihajt a kis virág.

 

És újra felcsillan a napfény,

elűzve árnyat és ködöt,

hogy kék palástban tündököljön

a nyíló természet fölött,

 

amely virághímes szőnyegen

hirdeti Igédet, Urunk:

a halál kapuján átlépve

örök tavaszra virradunk.

 

        

IMA BÉKESSÉGÉRT 

 

Uram, ki látod e világnak

Nehéz és véres harcait,

Könyörgöm Hozzád, esdve kérlek,

Fogd le a küzdők karjait.

 

Szívüket, mely - mint kígyófészek -

Gyilkos méreggel van tele:

Járja keresztül szent jóságod

Irgalmas, végtelen kegye.

 

Ott hol rombolva dúl és tombol

És gyújt és pusztít a halál,

Fojtsd el a lángok vad csóváit,

Mielőtt küszöbünkre száll.

 

A háború kegyetlen rémét,

Mely sötét színben ünnepel,

Földünk megcsúfolt asztalától

Napod sugára űzze el.

 

Nyisd meg, ó, nyisd eged határát,

Teljesítsd szívünk vágyait:

Bocsásd le kérlek, ó, bocsásd le

A béke szent galambjait.

 

 

Január elsején

 

Titokzatos újesztendő,

Ma léptünk rá küszöbödre;

Légy általunk szeretettel,

Reménységgel üdvözölve!

 

Nem tudjuk, hogy mit rejtegetsz

Számunkra bő tarsolyodban:

Örömöt, bánatot hozol,

Vagy mindkettőt egybefontan?

 

Nem kutatjuk, mert nem fontos,

Az a fő, hogy itt vagy újra:

A többit mind Őrá bízzuk,

Kitől függ: a legjobb Úrra!

 

Kezében a sorsunk kulcsa,

Tetszés szerint Ő forgatja.

Övé legyen minden hála,

Legyen meg szent akarata!

 

 

NYÁR VÉGÉN  

 

Míg lombokat tép a szellő

S elnémul az árnyas erdő

Hűvös, lombos sátora,

Ott, hol utad vezet titkon,

Az őszi szél rést ne nyisson

S ne csüggesszen el soha.

 

Hited, mely virággal hintett

S melyre kék égbolt tekintett,

Álljon változatlanul;

Hirdetve, hogy nyárban, télben,

gyötrődésben, szenvedésben

rád az élet fénye hull.

 

A reménység égi zöldje,

Édes áldást hint e földre,

S boldogítja azt, aki

Örök tavaszában járva

Tekint fel a keresztfára,

Amely üdvöt nyújt neki.

           

 

PÜNKÖSD 

 

Ma is hirdetik az Igét

A pünkösdi tüzes nyelvek,

Hogy részesei lehessünk

A mennyei szeretetnek.

Lelkesedő, erős hittel

Ma is járják a világot,

- Égi kincset hintve szerte, -

A hűséges tanítványok.

 

Ne csüggedj el, gyönge ember,

Ha sújt nyomorúság, bánat,

Az erősítő Szentlelket

Krisztus adta a világnak!

Azért küldötte az Atya,

Hogy vigaszul melléd álljon,

S az ég felé vivő úton

Győzhess minden akadályon.

 

A Szentlélek erejével

Új édenkert nyílik itten;

De hit nélkül boldog élet

Sem itt, sem odaát  nincsen.

Az Atyánál úgy kaphatunk

Örök üdvöt, égi helyet, -

Ha szívünkbe zárjuk, amit

Hirdetnek a tüzes nyelvek!

 

 

PÜNKÖSDKOR  

 

Pirospünkösd napján,

mikor gyümölcs érik,

életed kalászát

angyalszemek nézik.

Ezüstös harmatot

csorgatnak tövére,

hogy termése nőjön

S vihar ki ne tépje.

 

Pirospünkösd napján

az Úr keres téged,

Zúgó szelek szárnyán

Lelkét küldi néked.

Fogadd szeretettel

a mennyei lángot,

növeljen szívedben

hitet, boldogságot.

 

 

RÖGÖS ÚT      

 

Rögös út a kereszt útja,

Arany gyalu nem gyalulja.

 

Azokra, kik arra mennek,

Ordas-falkák leselkednek.

 

S mégis, akik arra járnak,

Panaszos arcot nem látnak.

 

Mert ez az út az egyetlen,

Mely a vadon rengetegben

 

Végül mégis oda vezet,

Hol a lélek megpihenhet.

 

 

ZARÁNDOK UTAMON 

 

Ahová nézek csupa fény

Kincseknek végtelen sora.

De én e sápadt kincsekért

Még nem sóvárogtam soha.

 

Imámban nem ezt kérem én,

Nem ezt óhajtom hangtalan

Amíg zarándok utamon

Imbolygó árnyam átsuhan.

 

Amíg fáradtan ballagok

Csak egyet kérek esdve én,

Ne adjon semmit ez a föld,

Maradjak holtomig szegény, -

 

De ha egyszer majd úgy kerül,

Hogy e világból elmegyek,

A mennynek  fényes kapuján

Uram, bocsáss be engemet.