Sántha György

 

 

A SAMÁRIAI ASSZONY 

 

Samáriában tűz van.

Ki lesz irgalmas neki?

Samáriában bűn van:

Egy asszony és hat férfi.

 

Sikáron szél sikál csak,

lelket sikkasztva, rontva,

szegényszag, rossz sakálhang.

Sikár az ország rongya.

 

Lehet az ördögé már

a kút is: Jákób kútja -

De Jézus ott ül némán.

Erre visz vándorútja.

 

Hat óra. Jön az asszony,

s az  „Adj innom“-ra kérdez:

„Zsidó vagy, s nem haragszol? “

- Nincs csak egy világnézet. -

Ha ismernél, te kértél

volna vizet - de élőt,

melytől örökké élnél...“

És meghökken a kérdő.

 

„Sohasem szomjaznék többé?

Sohse hallottam ilyet.

Ily messze sohse jönnék:

add nékem hát e vizet...“

 

És megy már visszatérőn

az asszony veder nélkül,

és hírt visz féligértőn,

örömöt, szinte szédül.

 

Samáriában tűz van:

benső, izgalmas, égi.

Samariában fű hajt,

a harmatcsepp meséli...

 

Tíz, száz szív, csodaritmus,

ébredés, boldog ámen:

Ő az, Ő a Krisztus,

aki Sikáron átment.