Sántha György
A SAMÁRIAI ASSZONY
Samáriában tűz van.
Ki lesz irgalmas neki?
Samáriában bűn van:
Egy asszony és hat férfi.
Sikáron szél sikál csak,
lelket sikkasztva, rontva,
szegényszag, rossz sakálhang.
Sikár az ország rongya.
Lehet az ördögé már
a kút is: Jákób kútja -
De Jézus ott ül némán.
Erre visz vándorútja.
Hat óra. Jön az asszony,
s az „Adj innom“-ra kérdez:
„Zsidó vagy, s nem haragszol? “
- Nincs csak egy világnézet. -
Ha ismernél, te kértél
volna vizet - de élőt,
melytől örökké élnél...“
És meghökken a kérdő.
„Sohasem szomjaznék többé?
Sohse hallottam ilyet.
Ily messze sohse jönnék:
add nékem hát e vizet...“
És megy már visszatérőn
az asszony veder nélkül,
és hírt visz féligértőn,
örömöt, szinte szédül.
Samáriában tűz van:
benső, izgalmas, égi.
Samariában fű hajt,
a harmatcsepp meséli...
Tíz, száz szív, csodaritmus,
ébredés, boldog ámen:
Ő az, Ő a Krisztus,
aki Sikáron átment.