Sík Sándor

 

 

FECSKE             

 

Figyeljetek! Tanulságos lecke:

Berepült az ajtómon egy fecske,

Aztán neki az ablaküvegnek!

S bennem, láttán, gondolatok keltek:

 

,,Mámorában szédülő fejednek

Fejjel mentél az ablaküvegnek.

Föl nem érted, hogy ahol nincs semmi,

Hogy lehet ott akadálynak lenni?

 

Hogy ott, ahol látnivaló szemmel

A nagy semmi: nekimegy az ember

Valaminek, ami oly nagyon van,

Hogy az ember feje belekoppan.’’

 

Mert nem látja, azt gondolja, nincsen

Se’ mennyország, se’ pokol, se’ Isten.

Mind megannyi valóság, mit ember

fel se’ foghat fecske-értelemmel.

   Sík Sándor; a két középső versszak: Balog Miklós

 

GALILEAI FÉRFIAK    

 

Galileai férfiak,

mért néztek az égre?

Mért, hogy forró könny fakad

férfiak szemébe? -

Jézus Krisztus visszajön,

Jézus Krisztus él!

 

Galileai férfiak,

mért, hogy tétlen álltok?

Vár a Kelet és Nyugat,

Krisztus bízta rátok.

Hirdessétek mindenütt:

Jézus Krisztus él!

 

Galileai férfiak,

milyen jelre vártok?

Várjatok még tíz napig,

Lelkét küldi rátok.

Nem hagy árván, nem hagy el:

Jézus Krisztus él!

 

Galileai férfiak,

ha majd jön az óra,

élőket és holtakat

hív majd számadóra:

a nagy Bíró visszajön,

Jézus Krisztus él.

 

Isten érkezése


S egyszer, mint a tiszta hold a vizen,
Mélyeimnek mormoló vizéből
Fölmerült az Élő Isten arca.

Hírnököt nem járatott előre,
Fullajtár sem harsonázta jöttét:
Nem mehettem hódolón elébe.

Még csak nem is kopogott az ajtón,
Még sem rezzent léptein a padló,
Meg sem lobbant mécsem lángja tőle.

Halkan, halkan, mint beteg fiúnak
Ágya mellé simul édesanyja,
Úgy az Isten: csak hogy egyszer itt volt.

Ráismertem: ez a dajka két szem
Kísérgette kisgyerek koromban
Pilleűző tarka futkosásom.

Ráismertem: lobbanó szemétől
Gyulladoztak hajnal-ifjúságom
Fellegjáró büszke víziói.

Ő nézett rám kisfiú-szemekből,
Szívüknek ha kátét nyitogattam,
És ha mondtam pillangó meséket.

Mintha mindig itt lett volna nálam,
Mintha most már itt maradna mindig!
Mintha most már itt maradna mindig!
 

 

Isten lánca


Nem, nem engedlek, fogom a kezed:
Az Isten lánca vagyok én neked.

Kötlek, magadhoz, élő kötelekkel,
Komoly, virrasztó, nehéz szeretettel.

A ködlő múltat, akarom, feledd,
S állj meg hajnalló mélyeid felett.

És nézz magadba boldog félelemmel:
Isten szemével és az én szememmel.

És tépd el mind a félig-fátylakat.
Akarom: láss és megszeresd magad.

Hogy lásd magad: ifjúnak és igaznak,
Erősségnek és mosolygó vigasznak.

Lásd, hogy világol a boldog titok:
A zengő porta, mit Isten nyitott.

Akarom: keljen új életre benned
Alvó dala az építő igennek.

És mosolyogd rám, édes jó barát,
Az erős Isten élő mosolyát.
 

 

JÉZUS ÉS A KERESZT

 
Akkor felemelék a keresztet a poroszlók.
És tompán megzördültek a hosszú nagy szegek.
Odalépett. Szemében két csillag remegett.
S az ostor izzó csókja szent vállain piroslott.

Vöröslő fény világolt a Koponyák hegyén,
Az égen torlódtak fekete fellegek.
Már vijjogott a szél, a föld már reszketett.
És recsegett a kárpit a templom rejtekén.

A palota előtt kiáltozott rekedten
A hullámzó tömeg ... kis szegény emberek.
A lét örök forgása egy percre megmeredt
S némán egymásra néztek: Krisztus és a kereszt ketten.

Nagy ismeretlen tűzzel a lét új titka rezgett
Ama szemben és arcon s a töviskoszorún,
És karjait kitárta, szelíden, szomorún,
És magához ölelte a rettentő keresztet.
 

 

Légy csendességben!

Légy csendességben, Isten hogyha hív,
Halkan szólít, mint pásztorhangú síp.
Kelj fel, és indulj engedelmesen,
Kutyuska-vígan, bárány-csendesen.

Ha futni verne vesszős szenvedély,
Ne gondolj vele: menj és mendegélj.
Ha futva hány el bárki, meg se nézd:
Csak el ne vétsed a csilingelést.

Ne nézz se jobbfelé, se balfelé:
Csak az egyenes út az Istené.
Hátad mögött ha mennydörög se bánd,
Te csak sürögj a hívó síp iránt.

Ha éjbe vész is el?tted az út,
Megsimogasd a síró kisfiút,
Ha sívó örvény örvénynek kiált,
Te kikerüld a szepegő csigát.

A hangos ember erőt nem teremt;
Az erőszaknál erősebb a csend.
Ha szeges-öv, ha véres máglyaláng:
Te mosolyogj és mondd, hogy Miatyánk.

S ha tán a hang a véres Hegyre vitt,
Hol elveszik a világ bűneit,
Szelíden lépj a szegezők elé:
A nyírő béres is a Pásztoré.