Egyszer igazán megláttalak
Ahol megláthat minden ember.
Mikor halálra adtam magad,
Hogy győzzél szent, nagy győzelemmel.

Egyszer igazán megláttalak...
Halálveríték vert ki éppen,
Arcodon folyt sok bíborpatak...
S én megdöbbenve álltam, néztem.

Egyszer igazán megláttalak...
Ajkadról a végső szó lebbent:
- Szemedből az utolsó sugár -
És szállt: 'Elvégeztem mindent!'

Egyszer igazán megláttalak...
Lándzsát döftek át a szíveden.
És akkor ott a kereszt alatt
Váratlanul megnyílt a szemem.

Megértettem, hogy szeretsz nagyon,
Minden értem van és helyettem.
Bűntől, haláltól szabad vagyok,
S én a szerelmed rabja lettem.

Láttam győzelmed a halálon,
Ott eljegyeztél engem örökre.
Most életem Jézus, felajánlom,
Szolgáljon Néked örömödre!

Az élet diadala

Minden zord télre rügyfakadás jön!

Szomorúságra támad az öröm;

Sziklák mozdulnak, a kripta nyílik,

Isten hatalma elhat a sírig,

Sűrű homályból világosság lesz,

Ó, nem káprázat, szent valóság ez!

Sötét üregben nincs már halott,

Angyal hirdeti: az Isten Fia

Föltámadott! Föltámadott!

ÉGI TŰZBEN, ZÚGÓ SZÉLBEN...

Égi tűzben, zúgó szélben

Jött el egykor Isten Lelke,

Hogy a Krisztus kis seregét

A szent harcra elvezesse.

Lángra gyúltak hívő szívek

És megnyíltak bezárt ajkak, -

Fénye lobbant, öröme kélt

A győzelmi virradatnak!

Boldogságtól repdesett a

Tanítványok árva lelke,

A szerető Mester karja

Valamennyit átölelte...

Heteken át imádkozva,

Szent egységben várva-vártak, -

Pünkösd napján a remények

Ímé mind valóra váltak.

A krisztusi gondviselés

Vigasztalót adott nékik,

Hisz a válás perceitől

Fájó szívük most is vérzik...

De mit a Mester ígért:

Vigaszt, erőt, mindent nyernek,

Mert nagy hatalma van

Az isteni szeretetnek!

Apostolok, hős férfiak

Lángoszlopok gyanánt járnak,

A mennyei üzenetet

Elviszik a nagy világnak.

Szentléleknek erejében

Békét, áldást, üdvöt visznek

És egyre nő a tábora

A krisztusi igaz hitnek.

Égi tűzzel, zúgó széllel

Ma is eljön Isten Lelke,

Szent harcunkat: Krisztus ügyét

Vele visszük győzelemre...

Ha ránk fúj a mennyei szél:

Ma is tüzet fog a lelkünk,

Ma is veszünk ajándékot.

Ha az Úrhoz hittel esdünk!

Ó, Szentlélek, áldj meg minket,

Add erődet bő mértékben,

Küzdő zarándokok kérnek

Sok bajban és kísértésben.

Keskeny úton a cél felé

Törtet a mi fáradt lábunk, -

Segíts, hogy a célhoz érjünk

S feleúton meg ne álljunk!

HAZAFELÉ

Alkonyodik... lassan, csendben

Sötétedni kezd a táj,

A mezőről, domboldalról

Hazafelé megy a nyáj.

Elől halad a jó pásztor,

Utána megy a sereg, -

Kicsi bárány az ölében...

Nézzétek csak, emberek!

Jó pásztorunk: az Úr Jézus,

Aki szeret bennünket,

Zöld mezőre, kies helyre

Terelgeti lelkünket.

Ő megy elől, mi utána,

Ölbe vesz ha fáradunk,

Földi zajból nyugalomba:

Hazafelé ballagunk...

Jerikói kürtök

Hét napig szóltak a kos-szarv kürtök

Jerikó város falai alatt,

És Izráelnek dicső Uráé

Volt a hét napon minden pillanat.

Hét napig kérték a segítséget

Józsué, népe, s szentelt papjai:

És hetednapon, ím leomlottak

A bezárkózott város falai…

Ó, mennyi ember zárja el lelkét,

Hogy be ne jusson oda semmi jó!

Sok-sok embernek lelke még ma is

Egy-egy zárt város, egy-egy Jerikó.

Bezárják gyorsan lelkük kapuját,

Ha közeledik Isten Igéje,

Hogy be ne jusson oda – bűn helyett –

Isteni áldás, Isteni béke.

Figyelje minden Krisztus-követő

Lelkében azt az égi, szép zenét,

Mely elzárkózott, zord szívek előtt

Megmutathatja régi erejét.

„Legyen az Úrnak szentelt a város!”

- Kérje ezt buzgón, hő imáival.

Kiáltsa is! – és fegyverek nélkül

Leomlik mind a jerikói fal!

KINCSES KÓDEXEK

(Egy teológiai hallgató emlékkönyvébe)

Kincses kódexek, szent Írások,

múlt felett való halk sírások,

tankönyv, írótoll, remények,

álmok, - mindezt buzgón kívánod:

Testvérem, ez most

a te világod...

Szűk ez a világ, - s nagyobb mindennél,

dúsabb, igézőbb nem lehet ennél,

s ha átölel majd a rideg való,

ha harcba visz majd az élethajó:

ne csüggedj soha, kézbe a kezet,

mert a mi utunk viharokon át

Krisztushoz vezet!

JÖJJ EL, SZENTLÉLEK!

Fájó emberszívbe, mint gyógyító balzsam,

Lázongó lélekbe, mint hódító dallam,

Zokogó sírásra, mint öröm harangja,

Életnek, tavasznak hívogató hangja:

Jöjj el, Szentlélek!

Gyenge női szívbe, mint az erő lángja,

Kereső lélekbe, mint lobogó fáklya,

Kedvesség és jóság langyos fuvalmával,

A szelíd Megváltó gyöngéd uralmával:

Jöjj el, Szentlélek!

Kis gyermeki szívbe, mint a csengő ének,

Ártatlan lélekbe, mint a vidám élet,

Ezüstkacagással, angyalseregekkel,

Atyai mosollyal, igaz szeretettel

Jöjj el, Szentlélek!

Családi tűzhelyre, mint a hit szikrája,

- Békesség, boldogság borulván így rája, -

Magas palotáknak fényes nagytermébe,

Kicsi házikóknak virágos csendjébe

Jöjj el, Szentlélek!

Szomorú özvegyhez, mint a remény napja,

Éhező árvákhoz, mint az árvák atyja,

Könnyek törlésére, orvosság-adásra,

Testvéri szent csókra és vigasztalásra

Jöjj el, Szentlélek!

Bűnnek tengerében hánykodó habokra,

Minden nemzetekre, kicsikre-nagyokra,

Hitnek sugarával, Jézus szerelmével,

Az örök Atyának örök kegyelmével

Jöjj el, Szentlélek!

MENJETEK EL, TEHÁT

(Teológusok tanévzáróján)

Vigyétek az Ige bizonyságát szerte,

hogy az embert Isten csak azért büntette,

mert elfordult tőle és szent parancsától,

hamis törvényeket alkotva magától.

Tudja meg mindenki, hogy minékünk adta

szerelmes szent Fiát, s értünk feláldozta...

Térjen vissza hozzá a megtévedt világ,

ezt zengje minden szív, súgja fű, fa, virág!

Hadd költözzön be a szeretet és béke

embertársainknak jéghideg szívébe.

Omoljanak le a rideg válaszfalak,

ádáz ellenségek testvérré váljanak!

Prédikátoraink! Nézzetek az égre!

Mintha könny ragyogna jó Urunk szemébe’!

Kiterjeszti karját áldó szavak között

e megszentelt hajlék s e kis sereg fölött...

Menjetek, menjetek el a misszióba!

Mert rövid az utunk és eljár az óra.

Kezdjétek el nemes, mentő munkátokat,

keskeny úton járni tanítsatok sokat...

Áradjon rátok a Szent Szellem áldása,

Hívő szívünknek csak az a kívánsága.

Legyen missziótok mindig eredménydús,

örök vezetőnek

jövel, Uram, Jézus,

jövel, Uram, Jézus!

Az élet diadala

Jerikói kürtök

Saul – Pál