Szabolcska Mihály
Az olajfák hegyén
Mester, hallottam ajkadról a szókat
és jártam Véled az Olajfák hegyén,
lenn szürke ködben rejtezett a város,
fönn glóriásan ömlött ránk a fény.
Szemed tükörén nehéz könnyek ültek
és messze intett két áldó karod,
ahol a város szunnyadott a bűnben:
- Azok majd engem megköveznek ott! -
Mester, hallottam ajkadról a szókat,
hogy áradt, zengett, terjedt a beszéd,
s láttam kigyúlni jégarcát a holtnak,
láttam a vaknak kinyílni szemét.
És szomjan lestem, ittam az Igédet,
s mint alvajáró követtem nyomod
és vállaltam a gúnyt, a szenvedésed,
én Magdaléna, a te asszonyod.
Mester, halottam ajkadról a szókat,
s a nép ajkán hallottam a morajt,
- hogy lelkesülten visszhangzá Igédet,
s tudtam, hogy egyszer megköveznek majd.
Lelkem palástját köréd szőttem lágyan,
s szívem szerelme védve átfogott,
és én véreztem minden kődobásban,
én Magdaléna, a te asszonyod.
Mester, az út még messze van odáig,
s a mi utunkon annyi kő hever,
és annyi kéz, mely felénk hajítja,
ne tudd, hogy fáj, ne tudd, hogy vérezel.
Szemem könnyével fürdetem a lábad,
hajam selymével törülöm nyomod,
s ajkam dalával az Igédet zengem
én Magdaléna, a te asszonyod.
BÖLCS SALAMONNAL
A gazdagnak sok az irigye,
Szegénynek a nyomorúsága.
A gazdag kevélységre hajló,
A szegény könnyen szolgaságra.
Nekem egyik sem kenyerem...
A gazdagságtól, szegénységtől
Ó, ments meg engem, Istenen!
Voltam én már szegény, de akkor
Nyomorúságát föl se vettem.
Jövőm hite, e szép szivárvány
Diadalívben állt felettem!
Légy ezutánra is velem,
S a gazdagságtól, szegénységtől
Ó ments meg engem, Istenem!
Csak annyit adj, hogy kenyerünkből
Másnak is merjünk szegni bátran,
De bűntársává ne lehessünk
Senkinek a hivalkodásban.
A bőség könnyen bajt terem...
A gazdagságtól, szegénységtől
Ó ments meg engem, Istenem!
Uram, maradj velünk!
Mi lesz velünk, ha elfutott a nyár?
Mi lesz velünk, ha őszünk is lejár?
Ha nem marad, csak a rideg telünk...
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz velünk, ha elfogy a sugár
A nap lemegy, és a sötét beáll.
Ha ránk borul örök, vak éjjelünk:
Uram, mi lesz velünk?
Mi lesz, ha a világból kifogyunk?
S a koporsó lesz örök birtokunk.
Ha már nem élünk, és nem érezünk:
Uram, mi lesz velünk?
...Tied a tél Uram, s tiéd a nyár.
Te vagy az élet, és te a halál.
A változásnak rendje mit nekünk?
Csak Te maradj velünk!