Szakácsné Vígh Andrea
Frissítés: 2006. június 5.: Áldott légy; Fogadd el; Fohász; Hála; Lelkem húrjain; Majd holnap; Versenyfutás
Az Igaz szó
Fűzzük a szót, mint gyermek a láncot.
Egyik gyöngyöt a másik után.
Ha betelik a szál megkötjük szépen
És nyúlunk egy másik után.
És fűzzük, és kötjük,
Vagy lebontjuk éppen.
Az egyik könnyű gyöngy,
Csillog a fényben.
A másik nehéz kő, lehúz egészen.
Gúzsba köt, leláncol,
Bilincs a kézen.
Az Igaz szó gyémánt.
Mely fényben szikrázik,
És sorba fűzve messzire világít.
Nem fakul, nem törik és megbonthatatlan.
Aki igazat szól, megingathatatlan.
Hamis gyöngyöt fűzni egyszerűnek látszik,
De hordani nehéz.
Fényben sem világít.
Talmi csillogása erejét is veszti,
Ha az igazgyöngyöt maga mellett érzi.
Ki kötöd és fűzöd a szavaknak láncát,
Választ jól gyöngyöd, mi a szálra kerül.
Lelked könnyű, szabad madár lesz,
Lábadra béklyó sosem feszül.
Ha szemed az Igazit bizton meglátja,
Láncod fűzére fennen ragyog.
Értéke hatalmas, helyét megállja.
A hazug mellőle eloldalog.
Áldott légy, te gyermek
Ki, szemeddel először látod a napot
Ki, először emeled az ég felé csöppnyi karod.
Anyád méhétől fogom kezed, szólok hozzád. Tudod?
Súgom neved, ölellek téged,
Dúdolva néked lágy dallamot.
Áldott első lépted, a szó, mit ajkad először elhagyott.
Könnyű tánc legyen számodra az élet.
Mosolyod gyógyítson, tárd ki szíveden szélesre a kaput!
Soha ne ismerj keserű könnyet,
Magányos éjjelt, fojtó bánatot.
Kerékbe tört álmot,” kertedben” pusztító fagyot.
Ásott föld legyen a lelked,
Így várd az életet hozó magot.
Úgy fogadd be azt, mint fényt, mint édes illatot.
Teremj számtalan gyümölcsöt,
Épet, gyönyörűségeset.
Hadd gyönyörködjék benned, Urad Istened!
2006-03-23
Egyetlen Istenünknek
Feletted nem szállnak az évek.
Tested nem éri enyészet.
Elméd teljes és örök.
Lelked nem röghöz kötött.
Te felette állsz a létnek.
Valóságod nem e világban éled.
Mégis, most is csak ránk van gondod.
Kik hálátlanok,s bűnösök voltunk.
Te nem sietsz, és nem felejtesz.
Bánatunk kútjába áldást rejtesz.
Arcodat ismerjük, szemünk mégsem lát meg..
Csak szívünk dobogja az Egyetlent.
Az Egyetlent!
2006-05-17
Engedelmesség
Csodálom erőd.
Én erőtlen vagyok
Leomlanak előtted
A világi „nagyok”.
Egy akarat győzhet.
És ez a Tied.
Nem is tervezhetek
Semmit nélküled.
Most csak sétálok lassan.
Nem rohanok.
Fejemben sem száguldoznak
A gondolatok.
Megóv a csend.
Átölel a fény.
És ezernyi sugárral
Árad belém.
Az új magból
Új gyümölcs terem.
Érik csendben,
Engedelmesen.
Biztosan tudom.
Nincsen több kételyem.
Hátradőlök és engedem
Vezessen utamon Istenem.
2005-11-07
„Én” ? vagy Ő !
Ha sehol nem találtad Istent,
Meglehet, magadat kerested.
Drága olajokkal saját tested kented.
A tükörben is orcádat csodáltad.
Fordulnál, de önmagad fordul csak utánad.
Ne várj eget rengető csodára,
Ha lélek nélkül kulcsolod kezeid imára.
Ha szíved kőedényben őrzöd,
S tartogatod a „jobb napokra”.
„ Mert aki kér, az mind kap .És aki keres ,az talál”
Máté 7:8
2006-05-28 t
Az ifjú térdelni látott egy öreget.
Ki összekulcsolt kézzel halk imát rebegett.
-Nem értelek apó? Miért hajtasz fejet?
-Kihez beszéltél? Tán elment az eszed?
Közel s távol nincsenek emberek, kik hallották volna a beszédedet.
Bölcs mosolyra húzódott most az öreg szája.
-Tudd meg fiam, hogy az Úrhoz szól a hála.
- Ki az az Úr kit mindenki emleget?- kérdi most az ifjú kémlelvén az eget.
- Nem látok egyebet, csak néhány felleget, fölöttük meg a ragyogó kék eget.
Ott van Ő mindenütt! - szólalt meg az apó.
Sóhaja a szél a lágyan fújó.
A szeme tó, hogy belemerülj,
Arca tükör, hogy szembesülj.
Ujjai ágak, min gyümölcs terem.
Hangja, a balzsam égő seben.
Karja , ölelő vigasztaló
Szava ,sötétben a fényhozó.
Ő szól, ha hallod a madár énekét.
Őt érzed, ha iszod forrásnak vizét.
Szemeddel kémlelsz, de nem látod sehol?
A szívedet kérdezd, az válaszol.
Összekulcsolódik egy öreg s egy ifjú kéz.
Az Úr szeretettel reájuk lenéz.
Az öreg most elővesz egy tenyérnyi könyvet.
- Fiam, látott ez már sok örömet s könnyet.
Neked adom. Ismerd meg jobban az Urat , s Fiát.
S az ifjú elfogadta a BIBLIÁT.
Taníts meg szeretni Mindenségnek Atyja!
Bölcs szavaidnak legyen bennem magja.
Tudjak a lépteid nyomában úgy járni,
A sátán szavának híven ellenállni.
Ébreszd fel a szívem,
Nyisd szemem látásra,
Mennyei ajándék megtapasztalásra.
Érintsd meg a lelkem, hogy többé ne féljek.
Üdvösséget embertől ne reméljek.
Ölelj, vonzz magadhoz, hogy csak veled járjak,
Más útra ne térjek, máshová ne vágyjak,
Dorgálj szeretettel, ha habozni látszom.
Testi vágyaimmal keményen csatázom.
Egyetlen vágyam csak téged szeretni.
A kezedet fogni, el nem ereszteni.
Bátoríts, adj erőt, hogy én is adhassak.
Másoknak általad példát mutathassak.
Hozzád fordulok, rólad beszélek.
Érted, neked szól szívemből az ének.
Nem csüggedhetek, általad remélek
Te adsz csak reményt, fényt az éjnek.
Felemelt fejjel, csillogó szemekkel
Várlak, tudván, hogy nem feledsz el.
Behunyt szemekkel is téged látlak.
Álmatlan éjjelen is csak téged áldlak.
Elmarad mellőlem betegség, a bánat
Elfelejtem magam, s téged megtalállak.
Illatod száll felém, finom édes pára,
Velem vagy én Uram, hála neked. Hála!
2006-06-02
Jöjj a fényre
Látom szemedben az álmot.
A titkos kívánságot.
A reményvesztettséget.
A szomorúságot.
Látom lelkedben a harcot,
az önpusztító táncot.
Mit,ha nem hagysz abba,
Halálodig járod.
Látom testeden tövisek nyomát.
De te rongyaidat még szépnek találod,
Pedig már szinte pőre vagy.
Nem érzed,hogy szúrnak a bogáncsok?
Hallom a Szót, mely szólít.
-Jöjj elém! Itt az Igazságod!
Ne sötétben keresd a Világosságot.
Az elfogadást, a békét, a csendet.
Ésszel nem értheted ezt meg.
Így csak járod tovább az ördögi táncod.
S egyre mélyebbre húznak le a láncok.
Méz helyett méreg.
Termek helyett vermek.
Simogatás helyett ,ütnek vernek.
Jöjj a fényre ember!
Láss tisztán! Hallj és érezz!
" Hited meggyógyított. Menj! Többé ne vétkezz!"
Ki igazán szeret…
Nevess egy idegenre, hogy bolondnak nézzen!
Vagy sírj, és mondják csak,: Gyenge vagy! Ez szégyen!
Nyújtsd ki a kezed, igaz már megégett.
Csak legbelül szomorú az igazi lényed.
Szeretsz, de viszont nem szeretnek.
Élsz, tudván a végén eltemetnek.
Új reménnyel ébredsz, majd csalódástól reszketsz…
Ha Jézussal jársz, ugyan mit veszíthetsz?
Még ha ezreknek is kínáltad féltett álmodat,
S úgy érzed, nálad már semmi sem maradt
Tedd, ami a dolgod! Kétségről ne is beszélj!
Semmihez sem nyúlni,
Az igazi veszély.
Aki tétovázik, aki nem mer lépni
Annak semmije sincs.
Senki lesz és semmi.
Bár nincs benne kétely, nem kínozza bánat
Mert nem is él köztünk. Rabja önmagának.
Nem tanul, nem felejt.
Mégis fogoly marad.
Ki igazán szeret: csak az lehet szabad!
2006-04-14
Lelkem húrjain
Finom ujjaid
Úgy suhannak át
Mint szabad madár,
Ki nem ismer határt.
Nem köt más ide
Csak a szeretet
S várom, mikor nyújtod felém
Újra a kezed.
Megragadom azt
Erős karodat
S epedve vágyom
Látni arcodat
Ha azt meglátom
Többé nem vágyom
Másra, semmire.
Lelkem húrjain
Megszólal végre a mennyei zene.
2005-09-29
Holnaptól minden más lesz!
Fogadkozol, fogadkozom..
De csak szavaink szállnak
Úttalan utakon.
Holnap majd veszek tiszta ruhát!
Mosakodom, mosakodom..
Jó ma még a régi,
A sár nyomát elég, ha eltakarom.
Holnap majd meglátogatlak!
Bizony, bizony..
Ma még sok a dolgom
Nem tehetek úgy, ahogy akarom.
Majd holnap foglak szeretni!
Nagyon, nagyon…
Hogy lesz –e holnap?
Azt sajnos nem tudhatom.
2006-03-01
Veled
Megengeded, hogy melléd üljek?
Szemed tükrében elmerüljek?
Foghatom szorosan a kezed?
Leshetem szavaid, mint egy gyerek?
Hajthatom válladra fejemet?
Biztonságban érzem magam Veled.
Engedj magadhoz közel! Közelebb!
Nem elég! Még több kell!
Igen, az vagyok ...
Egyre telhetetlenebb.
Nem tudok eléggé betelni Veled.
Közeledben leolvadt rólam az álarc.
Szívemben nem dúl keserűen a harc.
Egy szavad is elég,
Megnyugszom végre.
Tudom, hogy szeretsz.
S cserébe nem kértél semmit érte.
Oly nagyon szeretlek!
Lásd, most eléd teszem életemet.
Nem kell többé a földi juss!
"Élek pedig többé nem én,
Hanem bennem Krisztus." ...
Futottam, mert meguntam, hogy lassú járva.
Mégis lemaradtam. Minden hiába.
Futottam felfelé keményen zihálva.
Lefelé, sodort már a hullámok árja.
Futottam, égő könnyes szemekkel.
Mindegy merre, hova, csak messze innen el….
Futottam a széllel szemközt csatázva.
Hogy miért? Magamat sem értem mára.
Futottam a röpke pillanattal.
Jobb lesz így meglásd! Hitettem el magammal.
Futottam, mert mondták: Versenyezni kell!
Mindegy csak célba érj, bármit is teszel.
Futottam a célért, amit más rég megnyert.
Csak magammal játszottam futóversenyt.
Más cél vezet mostmár, nem kellenek lábak.
Értelme veszett a fárasztó futásnak.
Hittel repülök, tiszta vonzalommal,
Az Ég felé, szélesen kitárt karokkal.
2006-06-03