Számomra ismeretlen szerzőktől

Frissítve: 2007. október: Csendes percek a Biblia mellett  -  Csöppnyi imádságok

CSAK NE LEGYEN KÉSŐ

 
Szenvedett a Krisztus... A keresztfa súly
Gyönge, sebes vállát a földre lesújtja.
Összetörve fekszik az Isten Báránya,
Senki sincs, ki szánja.

Kegyetlen pribékek durván megragadják,
A káromló szavak szívét úgy szaggatják,
Ajka töredezve bocsánatát zengi...
Nem érti meg senki.

Végre eltűnik a sötét Golgota,
Melyet bűn, árulás, szenvedély alkota...
És szenved a Krisztus kereszt re szegezve,
Nincs , ki megkönnyezze.

Csak a nagy természet gyászol és kesereg.
Megdöbbenve némán áll a bűnös sereg,
Már veri a mellét, már mindenre kész ő,
De már késő... késő...

És szenved a Krisztus... készül halálára,
Súlyos kereszteket rakunk a vállára,
S űzzük bűneinkkel, durva, pribék módon
A keserves úton.

De majd észretérve, megdöbbenve állunk:
Hisz az Ő halála, az a mi halálunk!
És verjük a mellünk, megértve már érzőn,
Csak ne legyen későn!

 

 

Csendes percek a Biblia mellett

 

Az első szó reggel Tiéd legyen,

Mielőtt bárki szólna!

Előkerül az öreg Biblia,

Mennyei világodnak rádiója.

 

Kanyarognak fekete sorok,

S felragyog bennük fénylő üzenet!

Uram, hozzám szólsz, s szívem közepébe

Mint röntgensugár, hatol be tekinteted.

 

Hogy általában mindent tud az Isten:

Gyermek-hittankönyvben benne van.

Térdem remeg, beleborzong a lelkem:

Ennyire mindent? Ilyen pontosan?

 

Elvesztem hát! Ez elviselhetetlen,

Vesébe látó Isteni tekintet…

„De minden bűntől – hirdeti a Könyv –

Jézus vére megtisztít minket.”

 

És térdre hullva imádkozhatom,

Bűnvallás, kérés, mind felszínre törhet.

És hála, hála, mindig, mindenért!

- Megnyittatik a zörgetőknek…

 

Pár perc pereg le mozdulatlanul.

Csodálván mondom: „Micsoda az ember…”

Bejárja örökkévalóság tájait,

Találkozik a Végtelennel,

Bűnös szíve – a Kegyelemmel

 

 

Csöppnyi imádságok

 

Én Istenem, jó Atyám,

Tudom, vigyázol reám.

Kérlek, áldj meg engemet,

Hadd legyek hű gyermeked!

 

               * * *

Bajban Hozzád küldöm fel

Szívemnek imáját,

S ha öröm ér, Istenem,

Neked adok hálát!

            

               * * *

Örömmel, hálával

Van tele a szívem,


Ha Isten vigyáz rám,

 

Nem árthat semmi sem!