Számomra ismeretlen szerzőktől

 

 

 
DÁNIEL  

 

 „Itt az írás, Dániel:

Istenednek vége!

Mától a nagy király

előtt hullj csak térdre!

 

Ha a végzést megszeged,

fohászt küldsz az égbe,

Úgy bizony életed

oroszlánok étke."

 

Térdre borult Dániel

mégis otthonába',

Tudta, hogy hű az Úr,

s ígéretét állja.

 

Rajtakapták azonnal

- ahogy kigondolták -,

S győztesen, vígadva

a verembe dobták.

 

De a király nem örült,

szíve szomorú volt,

Éjszaka csöndben a

veremhez ment, s így szólt:

 

"Meghallod-e szavamat,

ha neved kiáltom?

Dániel, Dániel!

Élsz-e még barátom?"

 

Csöndes mélyből hang felelt:

" Ó, királyom, élek!

Istenem angyala

két kezével védett."

 

Hű az Úr, csak Őt imádd,

hisz téged megváltott,

Ő legyen örökre

Istened, királyod!

 

 

 

Dicséret

 

Dicséret néked, Jézus, ki feltámadtál,

És fent vagy a mennybe most drága Atyádnál.

 

Minket is, ha meghalunk, tudom, felkeltesz,

És ha itt tied voltunk, a mennybe vezetsz!

 

 

DICSÉRJE ŐT A KÖD IS! 

 

Minden lélek és minden létező,

hó és szélvihar, tűz és jégeső,

Dicsérjétek az Urat!

 

Még a köd is dicsérje szent Nevét,

ez a nyirkos szürke pára.

eloszlik majd nemsokára,

ha egyszer Isten azt mondja ELÉG!

 

Lekem, dicsérd a Urat!

Ne csak a napsugarakért,

Virágos, tarka rétekért,

áldást osztó őszökért,

gazdag kijelentésekért

testvéri, meleg szívekért -

hanem a ködért is!

 

Lelkem, ne utáld meg a ködöket,

a botokat, a vesszőket,

a sötét, járatlan utakat!

Meglásd, tündöklőbb lesz a nap,

s túláradóbb szívemből a hála,

mikor a Mester parancsára

felszáll a köd, s világos lesz újra.

 

Ó, zengjed, zengd hát szívem húrja!

Köd... sok nehéz óra - ,

dicsérd az Urat.

Legyen szívem mélyebb alázatosabb!

Ködök, vigyétek végbe rendeletét,

amíg csak ő nem mondja:

,, Most már ELÉG!"