Számomra ismeretlen szerzőktől
„Itt az írás, Dániel:
Istenednek vége!
Mától a nagy király
előtt hullj csak térdre!
Ha a végzést megszeged,
fohászt küldsz az égbe,
Úgy bizony életed
oroszlánok étke."
Térdre borult Dániel
mégis otthonába',
Tudta, hogy hű az Úr,
s ígéretét állja.
Rajtakapták azonnal
- ahogy kigondolták -,
S győztesen, vígadva
a verembe dobták.
De a király nem örült,
szíve szomorú volt,
Éjszaka csöndben a
veremhez ment, s így szólt:
"Meghallod-e szavamat,
ha neved kiáltom?
Dániel, Dániel!
Élsz-e még barátom?"
Csöndes mélyből hang felelt:
" Ó, királyom, élek!
Istenem angyala
két kezével védett."
Hű az Úr, csak Őt imádd,
hisz téged megváltott,
Ő legyen örökre
Istened, királyod!
Dicséret néked, Jézus, ki feltámadtál,
És fent vagy a mennybe most drága Atyádnál.
Minket is, ha meghalunk, tudom, felkeltesz,
És ha itt tied voltunk, a mennybe vezetsz!
DICSÉRJE ŐT A KÖD IS!
Minden lélek és minden létező,
hó és szélvihar, tűz és jégeső,
Dicsérjétek az Urat!
Még a köd is dicsérje szent Nevét,
ez a nyirkos szürke pára.
eloszlik majd nemsokára,
ha egyszer Isten azt mondja ELÉG!
Lekem, dicsérd a Urat!
Ne csak a napsugarakért,
Virágos, tarka rétekért,
áldást osztó őszökért,
gazdag kijelentésekért
testvéri, meleg szívekért -
hanem a ködért is!
Lelkem, ne utáld meg a ködöket,
a botokat, a vesszőket,
a sötét, járatlan utakat!
Meglásd, tündöklőbb lesz a nap,
s túláradóbb szívemből a hála,
mikor a Mester parancsára
felszáll a köd, s világos lesz újra.
Ó, zengjed, zengd hát szívem húrja!
Köd... sok nehéz óra - ,
dicsérd az Urat.
Legyen szívem mélyebb alázatosabb!
Ködök, vigyétek végbe rendeletét,
amíg csak ő nem mondja:
,, Most már ELÉG!"