Számomra ismeretlen szerzőktől
Feltámadás, te vagy reménységünk,
Hogy a halál után újra élünk.
Hogy mindazt, amit itt várva-várunk,
Majd odaát egykor megtaláljuk.
Azt mondotta az Úr, a mi Urunk,
Hogy mi egykor ismét feltámadunk.
Sőt, aki hisz, soha meg nem hal az,
Csendes álma fölött angyal virraszt.
Akkor lesz majd szép a mi életünk,
Ha a túlsó parton felébredünk.
Mikor e rövid szenvedésért
Megadja majd nekünk, amit ígért.
Engem úgy boldogít e gondolat,
Hogy újra élek majd kezed alatt…
Akkor, jó Megváltónk, bűntelenül
Téged dicsérlek szüntelenül.
Fogadd el
Fogadd el Isten szuverén hatalmát
minden döntésben életed fölött,
és álmélkodva ismered föl útját,
hogy mindenen mily bölcsen örködött:
Minden gondolatnál magasabbak
az Ő áldott tanácsvégzései,
ha elvégezte munkáját rajtad,
eltűnnek majd szíved félelmei!
FÖLMENT A MENNYBE
Ki egykor meggyötörve
a bűnös gúnyja volt,
Halálunk összetörte
azzal, hogy megholt.:
Most nagy diadalommal
a menny fényébe megy,
fölszáll teljhatalommal
minden egek felett.
Tanitványid ott állnak
még most erőtelen
S néznek Jézus, utánad,
anyáddal a hegyen;
Néznek, de vidám arccal,
mint lépsz a dicsbe fel,
Mert keblüket vigasszal
és fénnyel töltöd el.
Elfoglalád örökre
királyi trónodat,
Isten jobbján ülve
bírod országodat.
Világ ítéletére
onnan lejössz te majd,
Tieid örömére,
s a gőg vesztére majd.