Számomra ismeretlen szerzőktől

 

GOLGOTA

A Golgothára ráborult a csend
Kitobzódott a gyilkos szenvedély
Mely átszegezte Krisztus drága testét.
A tömeglárma megszűnt - elpihent.

És elmúlt a perc a nagy némaságban
És úgy érződött a kereszt előtt
Hogy leroskadtak, kifáradva ottan
A történelmet mozgató erők.
A Krisztus meghalt, s a perc nem tudta még
Hogy tragédia ért-e ott csak véget,
Vagy bölcsője a csend egy most induló
Történelem, Krisztus nevétől hangzó
Beláthatatlan messzi idejének.

Fent, kereszten folyt a drága vér,
A kereszt alatt sírt, sírt Mária
És vele együtt sírt János a tanítvány
Ahogy Ő mondta nemrég előbb:
Anya és Fia.

Messze nyugatra egyre közelebb jött
A világ legsötétebb éjszakája,
Takarva mindent sűrű harmatkönnyes
Krisztust gyászoló, mély gyászfátyolába.

És aztán mentek már hazafelé
A kereszt alól a síró gyászolók,
Ment János is: a történelem indult,
Egy új kor fénye messze lobogott.
A Golgothára némán visszanéztek
Nem volt már rajta élet semmi se.
A test halott volt ... De János hű szívében
Már született a szent örök Ige.


 

 GONDOLATOK A GETSEMÁNÉ KERTBEN
Ma is oly sápadt fénnyel száll a Hold,
Mint azon a mély - könnyes éjszakán.
S úgy érzem - semmi nem lett más azóta ...
- De szívünk - jaj - még sebesebb - talán.

Úgy érzem, semmi nem lett más azóta ...
Hogy meghalt értünk - az Isten Fia.
Csak visszatérve - égetnek a könnyek ...
- Bűnös életünk - örök vádszava.

Úgy szeretnék ma este leborulni ...
Mint Jézus rég - az Olajfák hegyén.
Hiszen minden bűn - miért halni kellett -
- Minden bűn - olyan könnyesen - enyém.

Minden bűn - ami olyan lelkem mélyén
Mint el nem múló - keserű pohár.
Vezeklek ... s mégis - visszatér szívemben -
Bármilyen nagyon - s véres kínnal fáj!

Ha elmondhatnám egyszer - egyedül -
Szemközt Veled - Megváltó Jézusom -
Hogy milyen mély - a vád bennem - S lelkemben -
- Milyen végtelen - minden bűniszony.

Megértenéd-e, hogy nem tud szívemben
végeszakadni - egy mély éjszakának -
S hogy nem akartam - Uram - nem akartam ...
- Súlyos kereszttel - megterhelni vállad.

Hogy engem éget minden szenvedésed ...
És bennem fájnak a széttárt karok -
S míg sebeidet hűsítgetem mégis ...
Szólni kell - könnyes szavakkal - Teveled ...
- "Atyám, úgy legyen, amint akarod!"