Számomra ismeretlen szerzőktől

 

 

 

JAIRUS LEÁNYA       

 

Szenved Jairus leánya.

Atyja Jézust kéri, várja:

"Jaj, már haldoklik az ágyon,

Mester, gyógyítsd meg a lányom!"

 

Jézus a küszöbön átlép.

"Késő - jajgatja a háznép. -

Meghalt, a szíve se' dobban!

Mért is nem siettél jobban?"

 

Jézus szól nagy szeretettel:

"Lányka, néked mondom, kelj fel!"

És a gyermek ül is nyomban,

Mert e szóban hatalom van.

 

 JERUZSÁLEM FELÉ
Búcsút mondott az Úr Galileának,
Nyugodt az arca, ámde fáj belül. -
Eljött az óra ... Vár rá Jeruzsálem...
Minden sötét jóslat beteljesül.

Mennek, zarándokolnak, s péntek este
Eléjük int a kis Bethánia,
Lázár, Simon, s több hű barát hazája,
Ahol lábához ült le Mária.

Ott megpihen, csöndes baráti körben,
Velük szentelve békés szombatot.
Büszkén, bízón tekintenek Reája,
Szemükben hűség és tisztelet ragyog.

Simon házához gyűlnek alkonyatkor,
De Máriának lelke oly beteg ...
Fázik, remeg, s mikor nem látja senki -
Fehér arcára könnyek ömlenek.

Ő nagy veszélyt sejt, mély, meleg szívével:
Nem tölt a Mester itt több szombatot,
S míg más örül - szorongva visz magával
Nagy áron vett halotti balzsamot.

Úgy érzi minden, minden gyászra fordul,
A szív sejtelme sokszor oly csodás!
S már előre sírva balzsamozza,
Miként a drága holtakat szokás ...

Vasárnap lesz. Reggel Bethániából
Mennek tovább a pálmafák alatt.
Fönt fényes ég, lent illatos virágok,
Fejük fölé zöld ágak hajlanak.

A kis csapathoz sok csoport szegődik,
Zarándok nép zarándokot követ.
S a fővárosból hódoló seregként
Eléjük tódul ifjú és öreg.

Már elmaradt mögöttük Betfagé is...
A szentváros tetői látszanak...
Zúg, forr a nép, kél lelkesült hozsánna, -
De Jézus arca halovány, hallgatag.

Szórhatnak ágat, illatos virágot,
Hogy útja legyen győzelmi út.
Nézhetnek rá, mint dicső, új királyra, -
Magas, nagy lelke, most csak fájni tud.

A szent városra néz szelíd szemével
És látja mind, mi készen várja Őt,
Eladva, verve, rútul megalázva,
Tövissel áll majd ott a nép előtt.

És nem lesz egy mentő szó senki ajkán,
Nem látnak benne többé nagy Királyt.
“Feszítsd meg őt!”, biztatja mind Pilátust,
Ki most hozsannát lelkesen kiált.

Gonosz latorként hajtják Golgotára,
S nehéz kínok közt meg kell halnia.
- Úgy lesz, amint remegve, sírva sejti
Érző, meleg szívével Mária!

 

 

 

Jézus él!

 

Szólalj, boldog ének!

Tűnjék bú és bánat!

Vége már az éjnek:

Jézus él! Feltámadt!

 

 

 

JÉZUS KRISZTUS KÖZELSÉGE

 

Boldog remény, visszatérsz majd,

nem hagysz árván idelent,

hamarosan új éneket

zeng majd ajkunk odafent.

Szívünk tiszta kívánsága

lesz életünk boldogsága!

 

Ott már nem lesz nyomorúság,

nem lesz sírás, fájdalom.

Krisztus áldott közelsége

a legdrágább nyugalom!

A szívekben boldogság:

az Örökkévalóság!

 

Imádattal énekel majd

Isten minden gyermeke:

Krisztus vérén megváltott nép:

hívők boldog serege.

Ennél nagyobb öröm nincs:

amit Ő ad, drága kincs!

 

Jézus mindig velünk van

Vétkeinknek nagy az ára
De Istennek legyen hála
Megfizetett bűneinkért
Jézust küldte ide közénk.

Velünk élt és tanított,
Embereket bátorított.
De miért írom múlt-időbe?
Hisz Ő most is szívünk őre!

Velünk van Ő minden percben:
Reggel, délben, nappal, este.
A keskeny útra elvezet
Megmutatja mi a helyes.

 

Jézus nélkül

Jézus nélkül bűnös vagyok.
  Nélküle esendő, nagyon.
  De Ő meg tud szabadítani:
    mert elhiszem Neki.

  Jézus nélkül meddő vagyok.
  Semmi jóra nem hajlandó.
  De Ő meg tud változtatni:
    mert elhiszem Neki.

  Jézus nélkül csontszáraz vagyok.
  Szívem kemény, mint a kő.
  De Ő vizet tud fakasztani:
    mert elhiszem Neki.


Nincsen Számára lehetetlen,
mikor rád tekint: "Szeretlek!" -
mondja Péter szemébe nézve,
ki megtagadja éppen.

Így leszünk igazzá,
hogy Ő bűnné lett értünk.
Eltörölte a vádat,
Ezért szabad az Út
        a Menny felé
                Atyánk karjai közé!
 

 

JOBB NÉKTEK AZ...  

 

Jobb néktek az, hogy én most elmegyek,

Bár szívetek fáj, mintha megszakadna.

A földi búból égi üdv ered,

Halálban ott az élet drága magva;

Sok bűnösért elvérzik az Igaz,

Jobb néktek az.

 

Jobb néktek az. Nem ismertek ti most

Lélek szerint, csak földi porhüvelyem;

Széttört szőlőből ömlik tiszta must,

Kihalva kél a mag életre szebben;

Mennyből jön tőlem Lélek és vigasz...

Jobb néktek az.

 

Jobb néktek az. A járást úgy tanulja,

Anyja ölét ha elhagyja a gyermek.

Kiknek hajóját vész vihar dúlja,

Tengeren bátran elmerülni mernek:

A hősök ajkán nincs bús panasz.

Jobb néktek az.

 

Jobb néktek az. Most még nem értitek,

Látástok elborítja könnyek árja.

De aki győz, megtartván a hitet,

Azt fönn a fényben majd korona várja.

Jobb néktek az. S bár ellentmond a test:

Higgyétek ezt!!

 

JÓNÁS 

 

Jónás érti mindazt jól,

Amit az Úr néki szól,

Ninivébe küldi el,

S Jónás más hajóra lel.

De az Úr szól: ,,Nem erre,

Társis felé ne menj le!"

 

Hullám hátán a hajó -

menekülni volna jó!

A legénység kidobja,

és egy nagy hal bekapja.

De az Úr szól: "Ne edd meg,

Harmadnapra kivessed!"

 

Jónás mos már szót fogad,

Ninivébe látogat.

Fenyegeti a népet,

Gyerek, felnőtt elképed.

Az Úr így szól: „Jaj nektek,

Negyven nap, és elvesztek!"

 

Ninivében döbbenet:

- Vajon itt az ítélet?

Példát mutat a király,

Hamuban ül, zsákban jár.

De az Úr szól: " Már elég,

Megkímélem Ninivét."

 

Jónás duzzog: "Kíméled?

Mért nem jön a ítélet?

Város vesztét kívánom,

kelet felől kivárom."

De az Úr szól: "Levélke,

Tarts árnyékot fejére!"

 

Másnap reggel, jaj de kár,

Növény szárán féreg jár.

Tikkasztja a meleg szél,

Jónás szinte elalél.

Az Úr kérdi: "Sajnálod?

Pedig nem volt sajátod!"

 

 Odavan már a erő,

S az ítélet csak nem jő.

Jónás dacos: "Nem bánom,

Inkább jöjjön halálom!"

De az Úr szól: "Amint én,

Örvendj te is Ninivén!"

 

JÓTANÁCS 

 

Legyen mindig puha s halk a szavad.

Neked is fáj, ugye, ha bántanak.

A kezed is legyen simogató:

jóságban részesül az, aki jó.

S ne légy makacs soha, ne légy dacos,

csúnya gyerek nagyon a haragos.

Bocsáss meg annak ki vét ellened,

s kegyelem önti el kis szívedet.