Számomra ismeretlen szerzőktől
Szenved Jairus leánya.
Atyja Jézust kéri, várja:
"Jaj, már haldoklik az ágyon,
Mester, gyógyítsd meg a lányom!"
Jézus a küszöbön átlép.
"Késő - jajgatja a háznép. -
Meghalt, a szíve se' dobban!
Mért is nem siettél jobban?"
Jézus szól nagy szeretettel:
"Lányka, néked mondom, kelj fel!"
És a gyermek ül is nyomban,
Mert e szóban hatalom van.
Szólalj, boldog ének!
Tűnjék bú és bánat!
Vége már az éjnek:
Jézus él! Feltámadt!
JÉZUS KRISZTUS KÖZELSÉGE
Boldog remény, visszatérsz majd,
nem hagysz árván idelent,
hamarosan új éneket
zeng majd ajkunk odafent.
Szívünk tiszta kívánsága
lesz életünk boldogsága!
Ott már nem lesz nyomorúság,
nem lesz sírás, fájdalom.
Krisztus áldott közelsége
a legdrágább nyugalom!
A szívekben boldogság:
az Örökkévalóság!
Imádattal énekel majd
Isten minden gyermeke:
Krisztus vérén megváltott nép:
hívők boldog serege.
Ennél nagyobb öröm nincs:
amit Ő ad, drága kincs!
Jézus mindig velünk
van
Vétkeinknek nagy az ára
De Istennek legyen hála
Megfizetett bűneinkért
Jézust küldte ide közénk.
Velünk élt és tanított,
Embereket bátorított.
De miért írom múlt-időbe?
Hisz Ő most is szívünk őre!
Velünk van Ő minden percben:
Reggel, délben, nappal, este.
A keskeny útra elvezet
Megmutatja mi a helyes.
Jézus nélkül
Jézus nélkül bűnös vagyok.
Nélküle esendő, nagyon.
De Ő meg tud szabadítani:
mert elhiszem Neki.
Jézus nélkül meddő vagyok.
Semmi jóra nem hajlandó.
De Ő meg tud változtatni:
mert elhiszem Neki.
Jézus nélkül csontszáraz vagyok.
Szívem kemény, mint a kő.
De Ő vizet tud fakasztani:
mert elhiszem Neki.
Nincsen Számára lehetetlen,
mikor rád tekint: "Szeretlek!" -
mondja Péter szemébe nézve,
ki megtagadja éppen.
Így leszünk igazzá,
hogy Ő bűnné lett értünk.
Eltörölte a vádat,
Ezért szabad az Út
a Menny felé
Atyánk karjai közé!
JOBB NÉKTEK AZ...
Jobb néktek az, hogy én most elmegyek,
Bár szívetek fáj, mintha megszakadna.
A földi búból égi üdv ered,
Halálban ott az élet drága magva;
Sok bűnösért elvérzik az Igaz,
Jobb néktek az.
Jobb néktek az. Nem ismertek ti most
Lélek szerint, csak földi porhüvelyem;
Széttört szőlőből ömlik tiszta must,
Kihalva kél a mag életre szebben;
Mennyből jön tőlem Lélek és vigasz...
Jobb néktek az.
Jobb néktek az. A járást úgy tanulja,
Anyja ölét ha elhagyja a gyermek.
Kiknek hajóját vész vihar dúlja,
Tengeren bátran elmerülni mernek:
A hősök ajkán nincs bús panasz.
Jobb néktek az.
Jobb néktek az. Most még nem értitek,
Látástok elborítja könnyek árja.
De aki győz, megtartván a hitet,
Azt fönn a fényben majd korona várja.
Jobb néktek az. S bár ellentmond a test:
Higgyétek ezt!!
Jónás érti mindazt jól,
Amit az Úr néki szól,
Ninivébe küldi el,
S Jónás más hajóra lel.
De az Úr szól: ,,Nem erre,
Társis felé ne menj le!"
Hullám hátán a hajó -
menekülni volna jó!
A legénység kidobja,
és egy nagy hal bekapja.
De az Úr szól: "Ne edd meg,
Harmadnapra kivessed!"
Jónás mos már szót fogad,
Ninivébe látogat.
Fenyegeti a népet,
Gyerek, felnőtt elképed.
Az Úr így szól: „Jaj nektek,
Negyven nap, és elvesztek!"
Ninivében döbbenet:
- Vajon itt az ítélet?
Példát mutat a király,
Hamuban ül, zsákban jár.
De az Úr szól: " Már elég,
Megkímélem Ninivét."
Jónás duzzog: "Kíméled?
Mért nem jön a ítélet?
Város vesztét kívánom,
kelet felől kivárom."
De az Úr szól: "Levélke,
Tarts árnyékot fejére!"
Másnap reggel, jaj de kár,
Növény szárán féreg jár.
Tikkasztja a meleg szél,
Jónás szinte elalél.
Az Úr kérdi: "Sajnálod?
Pedig nem volt sajátod!"
Odavan már a erő,
S az ítélet csak nem jő.
Jónás dacos: "Nem bánom,
Inkább jöjjön halálom!"
De az Úr szól: "Amint én,
Örvendj te is Ninivén!"
JÓTANÁCS
Legyen mindig puha s halk a szavad.
Neked is fáj, ugye, ha bántanak.
A kezed is legyen simogató:
jóságban részesül az, aki jó.
S ne légy makacs soha, ne légy dacos,
csúnya gyerek nagyon a haragos.
Bocsáss meg annak ki vét ellened,
s kegyelem önti el kis szívedet.