PÜNKÖSD     

A pünkösd jő - de meg nem érti titkát

A szív, amelyben még az Úr nem él;

Itt a tavasz, - bimbófejük kinyitják

A kis virágok, zöldül a levél;

Mit ér, ha a természet újra éled,

A föld örül, madárka énekel,

De a szívünkben még az égi Lélek

Élet tavaszát nem költhette fel?

Ha szívünket a Lélek át nem hatja,

Hervadt virág csak minden ünnepünk,

Hiába volt a szent karácsony napja,

A húsvét fénye föllángolt - s letűnt.

Az Úr csak egyszer járt itt lenn a földön,

Értünk csak egyszer halt kereszthalált,

De kell, hogy pünkösd újra s újra jöjjön,

Mert életet csak Isten Lelke ád.

Pünkösd (2)

Pünkösdkor kikelet

Vidámítja szívünket,

Ünnepnek áldása

Tölti el bensőnket.

Lelkünkben tavasz van,

Elmúlt már ott is a tél,

S ki eddig néma volt,

Az Úr Jézusról beszél.

Mi sem hallgatunk ám,

Bárha kicsik vagyunk is,

Az Úr Jézus szeret

Mindenkit, így minket is!

Szeressük mi is Őt,

Ki elküldte Szentlelkét,

Ki egyszer nemsoká

Hozzá felvisz innét!

Pünkösd napján

Még el sem halt a véres dráma,

Még lázas Jeruzsálem tája,

A pribékek tőre még véres,

Lázongó tömeg harcra éhes.

Az utcák telve vannak néppel,

Soknyelvű, tarka nemzetséggel,

Jöttek, hogy ünnepet üljenek

A dicső Jehova Istennek.

Egy kis imádkozó seregre

Leszáll a Szentlélek ereje…

Tüzes nyelvek cirkálnak egy házon,

Egybegyűlt százhúsz tanítványon,

Kik már tíz napja imádkoztak,

Égi áldásra vágyakoztak,

Mint Jézus szólt elmente előtt:

Vesztek majd vigasztaló Erőt!

Az Ige betelt. Jött a Lélek,

Átölelő, mennyei Élet!

Pusztulj, vétek! Távozz, bűn hada!

Az Istennek Lelke ez maga!

Ki zúgva és tűzben alászállott,

S erőt nyertek a tanítványok.

Erőt, s ezzel olyan nyelvet,

Melyet megértett minden nemzet.

Álmélkodva hallgat a tömeg:
”Vaj’ nem galileusok ezek?”

Egyszerű, tudatlan emberek,

Számba sem vehető elemek?

Hogy szólhatnak ily sokképp nekünk?

Sajátját érti mindenikünk!

Ugyan, mire véljük e dolgot?

S mi lelte e lármás csoportot?

Péter feláll, ők elcsendesednek…

„Halljátok meg, zsidó emberek!

Nem részegek, kik itt beszélnek,

Nincs helye most a részegségnek.

Reggel van még, három óra,

S nincs is nékünk szükségünk borra!

Ezt írta meg Joel, a látnok,

Mit ti most itt értetlen láttok!

Így szól: „Az utolsó időben

Kiöntöm Lelkemet minden testre!

Fiaitok és leányaitok prófétálnak,

Véneitek álmokat látnak.

Sőt, oly erővel jő ez a Lélek,

Hogy szolgák és szolgálók is vesznek

Abból bőven, s oly csodák lesznek,

Hogy a népek kétségbeesnek.

Péter szavait nem ész adta,

Hanem a Szentlélektől kapta.

Vallja, hogy Jézus a Messiás,

Tőle jő a szabadulás.

Hivatkozik a prófétákra,

Kik már vártak a Messiásra.

S mind felőle jövendöltek,

Boldogok, kik Őbenne hisznek!

„Bár ti keresztre feszítétek,

És, hogy meghalt, mind azt vélitek,

Hiába őrizték sírját,

Isten megdicsőíté Fiát!

Feltámadott harmadik napra,

Hogy mindennek tudtára adja:

Aki vele együtt feltámad,

Búcsút mond az örök halálnak.

Felkenve Királlyá Istentől,

Úrrá téve a magas Szenttől,

Ő küldé el a dicső Lelket,

Akit ezek mindnyájan nyertek,

S vettek, magam is, ki itt állok,

Hogy néktek tegyek bizonyságot.

Fogadjátok el üzenetét

Annak, ki ajánlja kegyelmét!

A Szentlélek ma is ugyanaz,

Általa van szívünkben vigasz.

Jönne bár még sok Pünkösd napja,

Sokezer szív Szentlelket kapva

Dicsérné Istent új nyelveken,

Itt az országban és sok helyen!

Dicsőség Istennek, Jézusnak,

És a szentséges Vigasztalónak!