Számomra ismeretlen szerzőktől

SOHA...

"A szeretet soha el nem múlik" (1 Kor 13,8).



Elfogy bizony! Borzadva látom,
ijesztő cáfolat az élet.
Nem segít a fogadkozás sem:
felborulnak a házasságok,
megutálja apját a gyermek,
ragadozó vad lesz a testvér,
ki valamikor "szeretett".
Az úgynevezett szeretet
elfogy hamar - mennyi a példa! - ,
mert nem tud tűrni igazán,
mert bőségében kérkedik,
sokszor cselekszik éktelent,
haragra gerjed untalan,
felrója, számon tartja a
gonoszt és soha nem örül
az őt terhelő igazságnak.
Az úgynevezett szeretet,
amely ugyan a keresztyének
kissé rátarti táborában
az 1 Korintus 13 álarcát hordja,
ott belül valójában idegen tőle.
Kihűlt a kiégő szeretet pernyéje,
füstje száll az úton (lassan nem kapni levegőt),
s ahol pislákol is a láng még,
nagyon szegényes melege:
tűzéhesen bújik köréje egy-egy család,
de idegen már nem fér oda, vagy didereg.
Pedig ott fenn a Golgotán
a MEGVÁLTÓ szíve, mint a máglya...
Egész világot hívja lángja:
Jöjjetek, melegedjetek!
Kössz hogy elolvastad.