Számomra ismeretlen szerzőktől

 

Tartalékok

Mindenből kettőt tartsunk kéznél,
ami az élethez kell.
Ekkor az életünk is kétszer annyit fog érni.
Két mosolyunk,
két kedves szavunk legyen egy helyett.
Megkettőzött szeretet, türelem, jóindulat
- az élet mindennapos kellékei.
A jóból, a kellemesből tartalékunk legyen,
hisz kétszeresen kell azt osztogatnunk.

A természet bölcsen gondoskodott az egyről:
társat rendelt mellé, hogy törékenységétől megóvja.
A férfihez a nőt a nőhöz a férfit.
Az emberhez embert.
A szeretethez szeretetet.
Mindenből kettőnk legyen.
Így ha apadna a szeretet,
fogyna a türelem,
csappanna a jóindulat,
ott a tartalék a kezünk ügyében.
Tudjuk, hogy hol keressük őket,
és boldogságunk is megduplázódik.

 

Templom

Díszes sátor, bársony-arany,
templom, kőből hatalmasan,
oszlopok, padok és mennyezet,
engedd, hogy én is ott legyek.

Ott ülhessek köztük, kik téged áldanak,
bármilyenek köröttünk a falak,
ha csak az erdő közepén egy liget,
ha nincs más, belül mélyen a szívek.

Krisztus testében legyek atom,
ne tévelyegjek külön utakon,
rá merjem bízni magam
ha rám mosolyog hangtalan.
 

 TIED A HÓDOLAT
Legyen a tied minden hódolat,
Édes Istenem, jóságos Atyám,
Gyermekszívemből feltör a hála,
Rólad zeng dalom, hozzád száll imám.
Annyi áldással öleltél körül,
Úgy elhalmoztál nagy kegyelmeddel,
Hogy meghálálni nincs méltó szavam,
Csak hull a könnyem, s lelkem átölel.

Köszönöm, Atyám, csöppnyi életem,
Mely csak egy parány, mégis végtelen.
Köszönöm anyám sok forró csókját,
Hulló könnyeit, dorgáló szavát.
A bölcsőt, melyben ringtam csöndesen,
S a sok vihart, mely tépi életem ...
A meleg nyarat, a hideg telet,
A mindennapi ruhát, kenyeret,
A temérdek sok gyümölcsöt, növényt,
A bennem élő, égő, szent reményt ...
Éltem viruló, hímes tavaszát,
S a hulló lombok őszi bánatát.
A csillagokkal hímzett kék eget,
A virágdíszes fákat, réteket,
Nyüzsgő bogárkák végtelen raját,
A szent Igének éltető szavát,
Megváltóm vérét, mely üdvöt hozott,
S a sok kellemes, szép vasárnapot.

Gyermekszívemből feltör a hála,
Lelkem oltárán ég az áldozat:
Édes Istenem, jóságos Atyám,
Legyen a Tiéd minden hódolat!

 

 

 

Tiéd a szívem

 

Húsvét ünnepe van ma,

Szeretetről zeng minden!

Gyermek vagyok, nincs semmim,

Neked adom a szívem!

 

Leszek neked egy hófehér,

Tiszta szívű báránykád,

Életemnek minden percén

Igaz szívvel várok Rád!

 

Életedet értem adtad,

Én kis szívemet cserébe…

Így vezetsz majd egy szép napon

Szent karodon a mennybe!

 

 

Több a kegyelem

Több a kegyelem ,ha nő a teher,
ha sok a fáradság,nő az erő!
Sok szenvedéshez nagy irgalmat ad,
próbatételben békessége nő!
Amikor már nem bírjuk a terhet,
pedig a nap csak delelőre járt,
és kimerült a segély forrása ,
akkor kezd adakozni igazán,Atyánk!
 

 

TÖRÖLD LE KÖNNYEDET!  

 

Hogyha súlyos gondterhedet

alig-alig birod,

Kintövis ösvényedet

véges-végig sírod:

Gondolj rá: Él az Isten!

Őrá vesd terhedet!

Bizzál Benne, jó lesz minden.

Töröld le könnyedet!

 

Hogyha porba hullni látod

sok szép reményedet,

Romba dől a boldogságod,

hullatod könnyedet,

Szivedre mély kétség ül:

- ó, ne tépd lelkedet,

Bizzál, s minden jó lesz végül.

Töröld le könnyedet!

 

Ha ártatlan kell szenvedned

gúnyt, szitkot, rágalmat,

Méltatlan el kell türnöd

sok  durva bántalmat:

Ó ne gyötrődj, a bosszúra

ne lopasd szivedet,

Megfizet az égi Bíró.

Töröld le könnyedet!

 

Ha a halál learatja

szíved szeretteit,

S mint a zápor, úgy hullatja

szemed gyászkönnyeit:

Bár fájdalmas ott a válás

ahol van szeretet,

Lesz a mennyben viszontlátás:

Töröld le könnyedet!

 

Csak akkor, ha feltárulnak

előtted bűneid,

S szemedből kicsordulnak

miatta könnyeid,

Ne töröld le: borítsa el

bűnbánat lelkedet!

S Isten maga szárítja fel

patakzó könnyedet.

 

Várjad Őt, könnyhullatva,

porbahullva mélyen,

Jönni fog Ő kegyet adva,

hogy a lelked éljen.

Ha bűnbánat könnyözöne

áztatja az orcád

Akkor van a menny öröme

legközelebb hozzád.