Tamáska Gyula

 

 

ÉPÍTÉSKOR 

 

Előbb a régit bontani kellett,

Hogy új alapot készíthessünk.

Ásva, csákányozva mélyre mentünk,

Hogy fent magasat építhessünk.

 

Leverve a régi bontott téglát

Új habarccsal új helyre tettük,

S a levert falból mást semmit

Csak az átfaragott követ vettük.

 

Egy egyszerű zsinór, végén súllyal

Mutatott mindig merölegest,

S egy csepp buborék a vízszintezőn

Megbízható, pontos egyenest.

 

E kettő, bár csekélységnek látszik,

Megmutatja mindig a valót:

Elhajlást, ferdeséget és gyakran

Az igen sürgős tennivalót.

 

                      *

Az újraépítés ránk bizatott

A nagy puszta lélek-romokon.

Ássunk le mélyen, az alap megvan

S ne építsünk soha homokon.

 

Ne a magunk kövét rakjuk bele,

Csak azt, mit az Úr átfaragott.

Minden darabot szeretve kössünk,

Ne használjunk hitvány habarcsot.

 

Nézzék gyengének az égi zsinórt,

Mégis - kövek - hozzá igazodunk.

Vegyék buboréknak bizodalmunk,

Mi akkor is ezzel kapaszkodunk.

 

Kövekből épül Isten Országa,

Az én... és testvéreim helye.

Ha majd épületünk felér égbe,

Mi, kövek, együtt leszünk Vele!

 

 

MONDD EL! 

 

Mielőtt eloltod a gyertyát,

s elmúlik a karácsonyi láz,

tégy számadást újra magadnak;

Épült-e benned a lelki ház?

 

Mondd el... Mondd el, ha nem is kérdik,

hogy találkozásod volt vele

S ebben az áldott karácsonyban,

számodra is volt üzenete.

 

Mondd el, hogy gazdagabb lettél,

s Benne hited szárnyakat kapott,

és cserébe a rossz szívedért,

önmagából egy részt adott!

 

Mielőtt eloltod a gyertyát,

és becsukod csendben Bibliád,

köszönd meg mindnyájunk nevében,

- az első karácsony éjszakát!

           

 

VIRÁGVASÁRNAP

 

Akkor... ott is rügyfakadás, bimbót nyitó

virágvasárnap volt!

melyen a két szamarat vezető tanítvány

s a Jézust várók készülődése folyt.

- Olajágak, új s viselt ruhák keverve

díszítették a felvonulás útját,

S minden rendezés nélkül, kéretlenül

üdvre-csodára várók a hozsannát zúgták...

- Nem tudom, közülük tíz, húsz vagy száz-e az,

ki Jézusban a Krisztusra vár.

Vagy csak egy van számítás nélkül?!

A Mester terhét hordozó szamár.

                     - - - - - -

Ma is virágvasárnap van!

Rügyfakadás, bimbó-hasadás.

Ezenkívül? Ki tudja... Van-e más?

- Akad-e gyér hozsannázók között egyetlen egy

Kiben a számítást megöli a Mester-rajongás?

Akad-e tíz, húsz, vagy száz, ki terhet akar,

a Krisztus terhét vinni?

Akad-e, kit a megújhodás alapjába

pillérnek lehet tenni?

Akad-e csak egyetlen tanítvány

ki nem rántja gyáván félre a Krisztus szamarát?

S mert annyi a gyáva, annyian félnek,

enged-e felszállni... egy halk, erőtlen hozsannát?

Hozsannát:  igazi, szívből jövő,

Krisztust köszöntő hozsannát.

- Hozsannázni hivatás. Ez az én hívatásom,

Így vinni a Krisztus terhét.

Ma... most... azoknak, akik még akarnak,

akik még mernek hinni.