Tárnoki Mihály

 


Fölmegyek a Golgotára

?akiért aggódóm

Ne bántsd Uram, kit én szeretek!
Hitében Téged étetett,
Ki benned s gyógyító hatalmadban,
Oly sokáig reménykedett.

Sújts engem, én torzó vagyok,
Szánalmas, megátalkodott!
Ki posványban, sárban élve,
Tőled csak szépet, s jót kapott

Sorsomba írtad nagybetűkkel
A Nevét, kit láss, ma szenved.
Nem hiszek benned, de hívő leszek,
Gyógyítsd meg Őt, kérlek, tedd meg!

Fölmegyek a Golgotára,
Fércmű vagyok, nem kár értem
Hitvány gyenge, ?alig ember!
Csak engedd, hogy Ő tovább éljen.

Lerónám minden tartozásom,
Mit rám rakott, sorsom, s kegyed,
Egy megtért, ki arra kérne, hogy;
Hallgasd meg könyörgésemet!

Sokat éltem. A kicsiny, mi van még,
ha meghagysz gyógyultnak lássam,
S a pogány, neved áldja majd,
Minden minden dobbanásban.