Talán másra erő nem is telik,
imára, igeolvasásra sem,
csak estig és estétől reggelig
fogni Jézus hü kezét csendesen.

BETLEHEM

Végre, végre Betlehem házai!
Nagy nehéz út volt, szinte végtelen!
Csak legyen hol fejük lehajtani!
Hiszen... talán... ezen az éjjelen...

Mária arca halotthalavány.
A kapukat sorra megzörgetik.
Kinyílik és bezárul mindahány.
Zár csikordul. Sehol sincs hely nekik.

Légy áldott, kedves barlang, kis istálló,
zizegő széna, pihenést kínáló!
De jó a kínban leroskadni rád!...

S Szűz Mária már boldogan ringatja,
odafekteti egyszerű jászladra
a testté lett Igét, Isten Fiát.

Betlehem (2)

Betlehem, Betlehem!

Várakoztál szegényen.

Pihentél a pálmák alatt.

Ám az éjben hajnal hasadt,

A fénybe vont a kegyelem,

Betlehem, Betlehem!

Indulunk ösvényeden.

Nagy ajándék vár tebenned:

Jászolágyon égi Gyermek,

Öröm, béke végtelen…

Betlehem, Betlehem!

Jött a Szent, a Bűntelen.

Jött a mennyek magasából,

Mégse várta más, csak jászol.

Nem volt más hely sehol sem,

Betlehem, Betlehem.

Betlehem, Betlehem!

Éltél csendben, szegényen,

S milyen gazdag lettél, látod!

Benned békéd, gazdagságod,

A mennyei Gyermekben –

Betlehem, Betlehem!

Finnből: Túrmezei Erzsébet

BEZÖRGET MINDENÜTT!

Most készítsd, Isten népe,

a szívedet elő!

A bűnösöknek üdve,

az Isten hőse jő,

Kit irgalomból küld,

mint rég ígérte néked,

mert Ő a fény, az élet!

Bezörget mindenütt!

Hogy elkészüljön útja,

jöjj, építsd örömest!

Ha vársz az égi Úrra,

mit gyűlöl, messze vesd!

Mi egyenetlen itt,

hegy és halom ledőljön!

A völgy, amerre Ő jön,

felemelkedjék mind!

Ó, engem szegényt, Jézus,

Te nagy kegyelmeddel,

e szent napokban, kérlek,

jöjj, magad készíts el!

Végy szállást énbennem!

A szívem legyen jászlad!

És mindörökké áldlak

víg hálaénekben.

Valentin Thilo éneke (1607-1662)

Ford: Túrmezei Erzsébet

BIZTATÁS

/Maria Nels után németből/

Hidd el,
az utat veled járóknak szüksége van
jóságodra, megértésedre bizonyosan.
Tiszta, egyenes lelkületedre,
mely hirtelen ítélkezéstől ment,
hüséget tart, igazat mond,
bizonyos nemet, igent;
veled a tisztaság jelenlétére,
szavad súlyára, szelíd erejére,
s arra, amit leginkább nélkülöznek,
hogy úgy járj közöttük, mint ismerője
a Világosságnak, az Öröknek.

Biztató látomás

„A királyi szék előtt aranyoltár,

Rajta a szentek imádságai!”

Bíztasson minket János látomása

Egyre hűségesebb esedezésre,

Egyre buzgóbb fohászkodásra!

Segítsen kérni és kiáltani!

Fekete, barna, fehér, sárga

Kezek kulcsolódjanak

Együtt imára

Afrikában, Európában,

Ázsiában, Ausztráliában,

Amerikában s a szigeteken

Egy örök Istenünket

Sok nyelven egy szeretetben,

Egy hitben áldani…

Életért könyörögni, hogy Ő segítsen

Halál útja helyett

Az örök életet,

Jézust választani!

Hisz a jánosi látomásban

Fel a titkok fátyola lebben!

„A királyi szék előtt aranyoltár,

Rajta a szentek imádságai!”

Hiszünk a meghallgattatásban!

Hiszünk a feleletben!

Boldog út

Eljön az ősz, meghal az ének.

Elnémul a fülemilének

zengő szava és minden hallgat.

Dérré dermed hamar a harmat.

Falevelek aranyló ezre

zizegve hull az ösvényedre.

Szívedben halk melódiákkal

mégy a százszínű őszön által.

Virág hervad el utad mellett,

halkan érint hideg lehellet,

de a te lelked nem remeg meg

érintésén fagyos szeleknek.

Hullhat a lomb, halhat az ének

tűntével a nyár melegének.

A szél süvölt, a tél havaz bár,

terád tavasz, tavasz, tavasz vár.

S lelkeden át már fénye rezdül,

amint mégy az őszön keresztül.

A köd mindjobban szerteszéled.

Ó, boldog út! Ó, örök élet!