Túrmezei Erzsébet

CSAK ALAGÚT          

Ahogy az alagútba értünk,

egy kicsi lány fölsírt nagyon.

Édesanyja hiába békítette:

’’Mindjárt kiérünk! Ne sírj csillagom!’’

Végigkísért a rémült sírás,

végig a biztató szavak:

“Meglátod, milyen hamar világos lesz!

Meglátod, milyen szépen süt a nap!’’

És ez a kedves, biztató szó

égi üzenet volt nekem,

amint egyre csengett a nagy sötétben:

“Hamar kiérünk! Ne sírj, gyermekem!’’

Hisz Jézus is így biztat mindig

a sötét alagúton át.

A végtelennek tetsző éjszakában

egyre hallom vigasztaló szavát:

“Hiszen hazatartunk a fénybe!

Hamar elérjük a kaput,

és akkor minden sötétségnek vége!

Ne félj, ne sírj! Hiszen csak alagút!’’

Kiértünk. nevetett a napfény.

A kisleány is nevetett.

“Csak alagút!’’ - ismételgettem egyre

magamban a drága feleletet.

CSAK EGY SZÓT!     

„Csak szólj egy szót!“ - és Jézus szólt.

                                         Kimondta.

A szélütött szolga felült az ágyon

erre a szóra, mert ebben a szóban

erő volt, hatalom.

Ne sírnék sok erőtelen szavamon?

És ne hallgatnék el, hogy Ő beszéljen,

hogy bennem Ő, a Krisztus szóljon, éljen?

Elhallgatok, s könyörgök hangtalan:

Csak szólj egy szót; s meggyógyul a

                             szívem...

meggyógyul a szavam.

CSAK JÉZUSRA NÉZZ!

Ha kísértés fenyeget,

csak Jézusra nézz!

Ha szomorú a szíved,

csak Jézusra nézz!

Ha vész, vihar szorongat,

csak Jézusra nézz!

Ha árván járod utad,

csak Jézusra nézz!

Világ virágai közt

csak Jézusra nézz!

Ha tőrt vetnek örömök,

csak Jézusra nézz!

Ha a küzdelem nehéz,

csak Jézusra nézz!

Vár az örök égi rész,

csak Jézusra nézz!

Ha közel végső órád,

csak Jézusra nézz!

Halál sötét völgyén át

csak Jézusra nézz!

És ha már itt szüntelen

ránézett szemed

túl a harcon, éjjelen

Őt szemlélheted

színről-színre, Őt, a szent,

tündöklő Napot,

s örök égi örömben

Őt csodálhatod.