A kisleány ott áll a rendelőben.
A furcsa gépek mintha mind őt lesnék.
S a doktorbácsi már be is ültetné
abba a félelmes, nagy székbe: 'Tessék!'
Nem, még nem ül le. Kijelenti bátran,
hogy előbb kettőt kérdezni szeretne.
'Halljuk!' - mosolyog rá a doktorbácsi,
hiszen ő mindig kész a feleletre.
'Értesz-e a fogakhoz?' - tudakolja
kis Piroska ötéves bölcsességgel.
'Ó, hányat találsz, akit én kezeltem,
kis barátaid közt, ha széjjelnézel!'
'Ott a Sárika, Jancsi. Kit mondjak még?
A patikus bácsiék Klárikája.
Kérdezd meg őket! Vígan szaladgálnak!
Mi lenne, ha foguk most is fájna?'
Ez a válasz megnyugtatóan hangzik,
valóigaz. De hátra még a másik.
'Szeretsz-e engem?' - kérdezi Piroska
a kedvesen mosolygó doktorbácsit.
'Szeretlek-e? Hát hogyne szeretnélek!'
Mivel semmi hiba a feleletben,
a kis paciens beül a nagy székbe
most már nyugodtan, kék szeme se rebben.
Ha a doktorbácsi ért a fogakhoz,
s szereti őt, akkor mi gondja lenne?
Jöhet most már a fúróval, fogóval.
Piroska békén türi. Bízik benne.
*
Ó, így szeretnék békén bízni én is!
Félelmetes nagy rendelő az élet,
de jól ismerem, aki kezel benne,
s az Ő feleletétől én se félek.
Ha megkérdezem, ért-e a dolgához,
s ha megkérdezem, hogy szeret-e engem,
rámutat értem átszegzett kezére,
és szabad bízó kisgyermekké lennem.
Lehet fogó, fúró, akármi szerszám,
ha ott látom abban a drága kézben,
amelyik mindig tudja, mit cselekszik,
s fenn a kereszten vért hullatott értem.
GYÖKEREK
Életbenyúló ezüstszürke törzsek:
bükk
orgonasípok.
Szálegyenest a magasba törnek.
De most egyiküknek az útszélén
koronája
helyett
vímosta, izmos gyökereit nézem.
Tárul a fák földberejtett titka.
Hiszen a gyökerek
szívják
az életerőt ágaikba.
Megfogódzanak a talajba mélyen
s
ha zúg a zivatar,
tartják
a fát szálfadöntő szélben.
Ezüsttörzsű szép bükkóriások,
mennyi
gyökeretek
lehet
mélyen, ahová nem látok!
S gyökeretek ma arról vallat engem:
mennyi
rejtett gyökér
fogódzik
Krisztusba életemben,
hogy
viharokban is erősen álljak,
ki
ne száradjak,
életnedvet,
új erőt találjak.
Gyökerek, mások szeme elől mélyen
elrejtett
gyökerek,
növekedtek-e
a nyár csendjében?
Áradhat-e győzelemesen bennem
Krisztusom ereje,
hogy
a csendben új gyümölcs teremjen?
Új gyömölcs, mit maga Krisztus érlel!
Segítsen ez a csend
Őt ölelni egyre több gyökérrel!