Túrmezei Erzsébet
SZEPTEMBER
Gyerünk, gyerekek, iskolába!
Kemény pad és fekete tábla
ne legyen nekünk idegen!
Csak integessen a szabadság,
vidám játék, hangos mulatság
át a nagy ablaküvegen.
Mi üljünk csendben, üljünk rendben,
Legyünk nagyon szorgalmasak,
s csodaország titokkapui
hamar megnyílanak.
Neves betűbirodalomban
most biztosan nagy vigalom van.
Találni ott csodát sokat.
Komoly tanító bácsik, nénik,
- hogy kinek adják, nem is nézik, -
osztogatják a kulcsokat.
Számország is tréfás egy ország,
oda is bekukkanthatunk.
Ha figyelünk, miénk a kulcsa,
s lehet sok jó napunk.
Gyerünk, gyerekek, iskolába!
Oda is, ahol nincsen tábla...
- iskola sok van ám nagyon. -
Ahol az Úr Jézus a mester,
s ahol az ősz öreg se restell
gyermekként ülni a padon.
Vár az Úr Jézus iskolája.
Tantárgy: hit, remény, szeretet.
Iratkozzál be. Add át néki
gyorsan a szívedet.
De jó lesz mindig vele menni,
mindent az Ő kedvére tenni.
De könnyű lesz az életünk!
Ha nehéz is lesz majd a lecke,
ki gyáva még hogy megijedne:
ott a Mester! Segít nekünk!
Ő ad erőt és Ő ad áldást,
hiányunk nem lesz semmiben,
csak rá figyeljünk, vele járjunk,
s kövessük Őt híven!
Megoldhatatlan feladatom felett
Virrasztok. Hiányzik a felelet.
„Jöjj, Mesterem, nézd, nem bírok vele.
Csak könnyeimmel öntözöm tele.
Ha éhezők könyörgő szája kér,
Aszott kéz nyúl betevő falatér’
S a lelkem olyan kifosztott, szegény:
Magam is éhes, hogy’ segítsek én?
Elfogy a hit és elfogy az erő.
A kevesemmel hogy’ álljak elő?
A keveset ezreknek osztani,
Hogy mindenkinek jusson valami…
Jusson valami és jusson elég…
Mester, lehet?! – „Hát szorozd meg elébb!
A szorzó az Én két kezem legyen!
Emlékezzél csak! Azon a hegyen…
Az ezrek… az öt árpakenyér…
S te búslakodnál a kevesedér’?
Szorozz! – Enyém az éhező sereg!
Szorozz! – Én mindig megsegítelek!
Szorozz! – Az Én szolgám szegény legyen,
S ha adni kell, mindig Tőlem vegyen!
Szorozz!”
Szorzok, és hajnalfényben ég
A diadalmas eredmény: Elég!
Szóljon az ének! Zengjen a hála!
Évek suhannak, századok szállnak…
Tovatűnt tegnap üzen a mának.
Előttünk jártak, rég célhoz értek,
Hitvalló ősök emléke ébred…
Emléke annyi régi csodának!
S dicséret zendül és hála árad!
Mert felidézni és számba venni
Ezen a Földön nem tudja senki,
Annyi év alatt mit végezett itt lenn
E szent hajlékban az élő Isten.
Kegyelem árja hány szívbe áradt…
Új erőt hányszor lelt itt a fáradt…
Hányszor törölt le keze könnyeket…
Hányan nyertek új, boldog életet,
Bűnbocsánatot és békességet…
Földi feljegyzés annyi elégett…
De Isten égi statisztikája
Századok minden viharát állja.
Ő nem felejti, Ő számon tartja,
Kinek volt e ház reménység partja,
Kinek otthona, szent menedéke!
Krisztus szavából árad a béke.
Ő maga szólt itt! Ő maga járt itt!
Lelkével Ő tett annyi csodát itt!
Ma sincs új élet, béke, csak Nála!
Szóljon az ének! Zengjen a hála!
Hisz ma is itt jár, hogy megsegítsen!
Te háromságos egy örök Isten,
Ezért a drága házért is áldunk!…
S új csodák felé indul a lábunk…