Túrmezei Erzsébet

 

 

 

SZEPTEMBER   

 

Gyerünk, gyerekek, iskolába!

Kemény pad és fekete tábla

ne legyen nekünk idegen!

Csak integessen a szabadság,

vidám játék, hangos mulatság

át a nagy ablaküvegen.

Mi üljünk csendben, üljünk rendben,

Legyünk nagyon szorgalmasak,

s csodaország titokkapui

hamar megnyílanak.

 

Neves betűbirodalomban

most biztosan nagy vigalom van.

Találni ott csodát sokat.

Komoly tanító bácsik, nénik,

- hogy kinek adják, nem is nézik, -

osztogatják a kulcsokat.

Számország is tréfás egy ország,

oda is bekukkanthatunk.

Ha figyelünk, miénk a kulcsa,

s lehet sok jó napunk.

 

Gyerünk, gyerekek, iskolába!

Oda is, ahol nincsen tábla...

- iskola sok van ám nagyon. -

Ahol az Úr Jézus a mester,

s ahol az ősz öreg se restell

gyermekként ülni a padon.

Vár az Úr Jézus iskolája.

Tantárgy: hit, remény, szeretet.

Iratkozzál be. Add át néki

gyorsan a szívedet.

 

De jó lesz mindig vele menni,

mindent az Ő kedvére tenni.

De könnyű lesz az életünk!

Ha nehéz is lesz majd a lecke,

ki gyáva még hogy megijedne:

ott a Mester! Segít nekünk!

Ő ad erőt és Ő ad áldást,

hiányunk nem lesz semmiben,

csak rá figyeljünk, vele járjunk,

s kövessük Őt híven!

 

 

Szorozd meg!

 

Megoldhatatlan feladatom felett

Virrasztok. Hiányzik a felelet.

„Jöjj, Mesterem, nézd, nem bírok vele.

Csak könnyeimmel öntözöm tele.

Ha éhezők könyörgő szája kér,

Aszott kéz nyúl betevő falatér’

S a lelkem olyan kifosztott, szegény:

Magam is éhes, hogy’ segítsek én?

Elfogy a hit és elfogy az erő.

A kevesemmel hogy’ álljak elő?

A keveset ezreknek osztani,

Hogy mindenkinek jusson valami…

Jusson valami és jusson elég…

Mester, lehet?! – „Hát szorozd meg elébb!

A szorzó az Én két kezem legyen!

Emlékezzél csak! Azon a hegyen…

Az ezrek… az öt árpakenyér…

S te búslakodnál a kevesedér’?

Szorozz! – Enyém az éhező sereg!

Szorozz! – Én mindig megsegítelek!

Szorozz! – Az Én szolgám szegény legyen,

S ha adni kell, mindig Tőlem vegyen!

Szorozz!”

                  Szorzok, és hajnalfényben ég

A diadalmas eredmény: Elég!

 

 

 

Szóljon az ének! Zengjen a hála!

 

Évek suhannak, századok szállnak…

Tovatűnt tegnap üzen a mának.

Előttünk jártak, rég célhoz értek,

Hitvalló ősök emléke ébred…

Emléke annyi régi csodának!

S dicséret zendül és hála árad!

 

Mert felidézni és számba venni

Ezen a Földön nem tudja senki,

Annyi év alatt mit végezett itt lenn

E szent hajlékban az élő Isten.

 

Kegyelem árja hány szívbe áradt…

Új erőt hányszor lelt itt a fáradt…

Hányszor törölt le keze könnyeket…

Hányan nyertek új, boldog életet,

Bűnbocsánatot és békességet…

 

Földi feljegyzés annyi elégett…

De Isten égi statisztikája

Századok minden viharát állja.

 

Ő nem felejti, Ő számon tartja,

Kinek volt e ház reménység partja,

Kinek otthona, szent menedéke!

 

Krisztus szavából  árad a béke.

Ő maga szólt itt! Ő maga járt itt!

Lelkével Ő tett annyi csodát itt!

 

Ma sincs új élet, béke, csak Nála!

Szóljon az ének! Zengjen a hála!

Hisz ma is itt jár, hogy megsegítsen!

 

Te háromságos egy örök Isten,

Ezért a drága házért is áldunk!…

 

S új csodák felé indul a lábunk…