Túrmezei Erzsébet

 

UTOLSÓ IDŐ!

Utolsó idő! Történelmi kor!
Néha, mint gyermekek színes kockájuk,
e súlyos szavakat játszva dobáljuk,
pedig egy is mi mindent eltipor!

Hiszen elbíbelődni még lehet
kicsi magunkkal! Mi fontosabb nálunk?!
Ha szalmaszál az útban, már megállunk.
S évek suhannak el fejünk felett.

Nem érjük fel az óriás napok
titkát: kisgyerek a koránkapott
kincsét... csak vesztegetjük tékozolva!

Nem halljuk, hogy ezekben a napokban
az Eljövendő súlyos lépte dobban.
Pedig még annyi megbízása volna!