Halálra ítélték Krisztust,
Az ártatlan istenembert,
s amelyre fölfeszítették,
maga viszi a keresztet.
Ennek súlyos terhe alatt
Roskadoznak szent vállai ...
Részvétdúsan kísérik Őt
Jeruzsálem leányai.

Sértegetik a poroszlók,
gúnyolva az elítéltet,
hahotára fakasztja ez
főképpen a férfi népet.
De miként az őszi csermely
zokogó bús hullámai:
úgy siratják a Megváltót
Jeruzsálem leányai.

Némán tűri a bántalmat
és kacajt az istenember,
látszik, hogy így gondolkozik:
"Csapkodj, s üvölts, te gúnytenger!
De miattam ne sírjatok,
- hangzanak fel mély szavai -
magatokat sirassátok
Jeruzsálem leányai!"