RFID-technológia - beteljesedik a Jelenések 13

Előző számunkban már írtunk egy parányi csipről, amely emberek bőre alá befecskendezve lehetővé teszi azok tartózkodási helyének megállapítását, pénzmozgások esetén helyettesítheti a bankkártyákat, de alkalmazható épületek, munkahelyek vagy számítógépek elérhetőségének korlátozására, továbbá személyazonosításra hivatalokban, adóhatóságnál, az egészségügyben stb. A varázsszó: RFID (= Radio Frequency Identification), ami rádióhullámok segítségével drót nélküli adatátvitelt lehetővé tevő technológia. A lényege egy elektronikus kóddal beprogramozott mikrocsip, az ún. transzponder, amely egy miniáramkört és egy antennát tartalmaz, hogy egy azonosítójelet sugározzon ki. A kibocsátott kódot számítógéphez csatlakoztatott speciális olvasóberendezések, szkennerek segítségével lehet fogni távolról is, ráadásul bármennyit egyidejűleg. A transzponderek, ezek a parányi informátorok amúgy már régóta jelen vannak a mindennapjainkban, a legtöbb új autó slusszkulcsában például fontos elem az a csip, amely rádióhullámok segítségével "ad engedélyt" a gyújtásra. De ilyen csipek vannak a mobiltelefonokban vagy egyes órákban is, sőt most már az sem egyedi eset, hogy személyek injekcióztatnak magukba olyan RFID-csipet, amely a saját egészségügyi adataikat hordozza.
Az RFID-technológiát eredetileg hadászati célokra fejlesztették ki. Segítségével már a 2. világháborúban képesek voltak a szövetségesek arra, hogy hazatérő harci repülőgépeiket megkülönböztessék az ellenséges gépektől, ugyanis a saját gépeken elhelyezett transzponderek radarjelekre válaszolva felfedték önmagukat.
Az RFID-mikrocsip árucikkeken elhelyezve elektronikus termékkódként (rövidítése EPC = Electronic Product Code) leválthatja a már jól ismert 25 éves vonalkódot, hisz sokkal több információt tud szolgáltatni, s végig tudja kísérni az árut a gyártóhelytől egészen a hulladékhasznosításig, automatizálva pl. a raktári árukezelést, az áruházi polcok feltöltését, a blokkcédula elkészítését az áruk bevásárlókosárból történő kiemelése nélkül, leegyszerűsítheti a fizetést, s hatékony fellépést biztosíthat a bolti "szarkák" ellen stb., azaz forradalmasíthatja a teljes logisztikai rendszert, hiszen a számítógép minden pillanatban "látja" az árut, tudja, hogy hol mennyi van belőle. Ezért is tekintik az RFID-t egy "új ipari forradalom" előhírnökének.
E technológia gyakorlati alkalmazását és továbbfejlesztését jórészt az Auto-ID Center nevű konzorcium fogja össze, amelyet világszerte a legkülönbözőbb területeken működő több száz cég szponzorál (pl. Novartis, Kodak, Metro, Coca-Cola, Gillette, Nestlé, IBM, Procter & Gamble, Benetton), és amely hat vezető egyetemmel működik együtt. Az Auto-ID Center globális infrastruktúrát akar kiépíteni, amely lehetővé tenné, hogy egy világméretű számítógépes hálózat másodpercek alatt be tudjon azonosítani bármely terméket, ill. annak fellelhetőségét, állapotát. Ennek persze alapfeltétele, hogy már gyártáskor ellássanak minden árut az EPC-kóddal. Annyiban hasonlít ez az új kód a vonalkódhoz, hogy egy számsorral azonosítja be a termék gyártóját és a termékkategóriát. Az EPC azonban még egy harmadik számsort rendel ehhez hozz , amely a mindenkori árucikk egyedi azonosítója. Az RFID-csip tehát mindössze ennyi információt hordoz. Csakhogy: az EPC összekapcsolható egy adatbankban tárolt más információkkal, pl. hol és mikor gyártották az adott árut, mennyi a szavatossági ideje, hová kell szállítani, valamint ezekhez társíthatók később az értékesítéskor szerzett információk, a vevők adatai. Nem csoda, hogy már a gyakorlati alkalmazhatóságon dolgoznak: több cég, köztük a Philips is készít mosható RFID-csipeket, amelyek bevarrhatók ruházati cikkekbe. A tesztelés a Benettonnál folyik. Az EU központi bankja pedig a japán Hitachi elektronikai konszernnel tárgyal RFID-csippel ellátott euro-bankjegyek előállításáról.
A müncheni Flexchip cég már embereken is használja az RFID-technológiát, méghozzá a német Big Brother részvevőinek a konténerházban történő mozgását követik vele. Az USA-ban egy kísérleti óvodában és börtönökben tesztelik a technológiát. Az Alanco Technologies cég már szabadalmaztatta is a fogvatartottak felügyeletének eme "szenzációs" módszerét.
Mindez tehát már nem csupán a távoli jövő zenéje. Az amerikai Wal-Mart szupermarket-hálózat pl. a száz legnagyobb beszállítójától m r megköveteli, hogy 2005 januárjától elektronikus termékkóddal lássanak el valamennyi palettát és kartont, a többi beszállító pedig 2006 végéig kap haladékot. Ameddig csupán árucikkek "felcsipezéséről" van szó, ez bizonyára nem borzolja fel különösebben a kedélyeket. De mi lesz, ha egyes cégek, irodák vagy kormányok követelik majd meg biztonsági okokból a munkatársaiktól, ill. állampolgáraiktól, hogy belépőkártyájukat vagy személyigazolványukat egy a jobb felkarjukba beültetendő RFID-csipre cseréljék? És végső soron ki fog rendelkezni mindezekkel az adatokkal? Ki garantálja, hogy pl. az államigazgatási és rendőri szervek világméretű számítógépes hálózatainak RFID-csipjei és információi nem kerülhetnek egy orwelli diktátor kezébe, aki aztán pillanatok alatt megvalósíthatja, hogy "senki se vehessen vagy adhasson, csak az, akin bélyegként rajta van a fenevad neve vagy nevének a száma" (vö. Jelenések 13,16-17)

Forrás: Ethos