A halál árnyékának völgyében

Csak árnyék A skót felföldön meglátogattam egyszer egy öreg pásztort. Valahol a tágas legelőn volt az istenfélő öreg kunyhója. Nagyon beteg volt; kicsiny kamrácskájában feküdt az ágyon, felpolcolt párnákon. Már légszomja volt és látszott, hogy közel a vég. Mélyen ülő szemében nagy félelem tükröződött mindent elkövettem volna, hogy segítsek rajta. Elfúló hangon suttogta:
Meg kell halnom és nagyon félek. Elővettem a Bibliámat, és elolvastam belőle néhány ígéretet, ö azonban félbeszakított, és szomorúan mondta:
Mindezt ismerem, de nem vigasztalnak most engem. De hiszel az Úr Jézusban?
Teljes szívemből - hangzott azonnal a válasz. És ez nem elég ahhoz, hogy teljes biztonságban tudd magad? De igen, és mégis félek, nagyon félek. Fellapoztam a 23. zsoltárt és megkérdeztem: Emlékszel a 23. zsoltárra? Hogy emlékszem-e? -felelte indulatosan. kívülről tudtam már akkor, amikor te még a világon sem voltál, és azóta is sok százszor elolvastam.
Egy verset azonban nem tanultál meg elég jól. És lassan felolvastam: Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy. Aztán így folytattam: ?Biztosan emlékszel, milyen az, amikor árnyék borul a völgyre. Féltél az árnyéktól? Én és a félelem? Nem, Dávid Donaldson ereiben bátor vér folyik, és ilyesmitől még soha nem félt. Arra sem gondoltál ugye, hogy az árnyék mindörökre ott marad, és soha többé nem látod a napot?
Nem, ilyen ostoba sem voltam soha.
És most mégis félsz egy árnyéktól.
Hitetlenkedve nézett rám.
Bizony - folytattam - a halál árnyéka csak rövid ideig borul rád, hogy elsötétítse Isten kegyelmének napját. De hát csak árnyék ... Reszkető kézzel fedte be a pásztor az arcát. Egy pár percig semmit sem szólt. Aztán kezeit a takaróra ejtve, önmagának mondta: ?Annyiszor olvastam ezt a verset, de soha még így nem értettem meg, mint most. Árnyéktól félek, igen, árnyéktól. Aztán rám nézett, arca sugárzott és feltartott kézzel kiáltott: Igen, most már látom, - a halál csak árnyék, mely elvonul. Nem, most már nem félek. Ne áltasd magad! Ha még nem tértél meg, és a halál hirtelen eléd áll, akkor nem árnyék csupán, hanem borzalmas valóság, nem felhő, hanem szétzúzó ököl, amely oda taszít, a kárhozottak helyére. Aki ettől nem fél, az nem érez normálisan, csak Isten szabadíthatja meg tévedéséből. A halál után ítélet következik. De ha valóban félsz ettől, akkor bízva tekints Krisztusra, aki meghalt, ?hogy sokak bűneit hordozza. / Zsid 9, 28 /