A kis Adorján álma

A kis Adorján álma Rendkívüli álma volt a kis Adorjánnak. Látta a menny gyönyörű kapuit és falait. A kapukon kívül állt a föld összegyűjtött népe. Otilde; maga is ott volt a nagy seregben. Ott volt édesapja, édesanyja és ott volt két testvére, Edit és Ernő. A menny kapujához közel, kezében egy nagy könyvvel angyal állt és szólította azok nevét, akik bemehetnek. Akinek a neve elhangzott, az otthagyta a tömeget és belépett a gyönyörű városba. Egyszer csak hallja, hogy édesanyja nevét kiáltják. Oda rohant Otilde is, megragadta anyja kezét, s kérte: - Ó, mama, hadd menjek veled én is! - Nem, édes fiam, te nem mehetsz be a mama nevén- mondta édesanyja. Neked várnod kell, s majd megtudod, hogy neved benn van-e a könyvben. Néhány perc múlva apja nevét hallotta. Őt is kérte, hogy vigye be magával.
Apja azonban fejét rázva felelte: - Nem, nagyon sajnálom fiam, de itt csak az mehet be, akinek a neve be van írva az Élet Könyvébe. Várnod kell, s majd kiderül, hogy ott van-e a te neved is. Adorján tehát várt. Nemsokára testvérének, Editnek a neve hangzott. Edit otthagyta két testvérét, s a nagy sokaságból belépett a dicső mennyei városba. Milyen elhagyatottnak érezte most már magát a kis Adorján. Szemében nagy könnycseppek jelentek meg. Azon töprengett, vajon az angyal kezében levő nagy Könyvben ott van-e az Otilde neve is? Egyszer csak kiáltja az angyal: - Barát Adorján! - Itt vagyok! Olyan hangon kiáltott, hogy felébredt rá. Nem csak Otilde ébredt fel, hanem a földszinten alvó édesanyja is fölébredt. Felkiáltott hozzá: - Mi van veled édes Adorjánom? -Jelentkeztem, mert a nevemet kiáltották- felelt vissza a fiú. A mennybe csak az léphet be, akinek a neve be van írva az Élet Könyvébe. Ott van-e a neved?! (Jelenések 21:27)