(Felvidéki Egyházi Zenekarok Találkozója I.)
1 Korintus 1,18
"Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje."
Kedves Testvéreim!
Engedjétek meg, hogy egy kérdéssel kezdjek, s megkérlek, hogy teljes komolysággal felelj rá. A kérdésem így hangzik: Te bolond vagy? Mondta neked valaki már ezt? Felvilágosítottak róla, hogy neked elment az eszed, meghülyültél, elnézést a kifejezésért de gyagya vagy, vagy neveztek már tudathasadásosnak?
Ha igen, nos akkor egész jó úton haladsz, bíztatlak, hogy csak így tovább mert akik igazán odaszánják magukat a Krisztusnak, akik számára Ő az első, és nem maguk, azokat gyakran illetnek ilyen és efféle jelzésekkel.
Mert az emberek megszokták már, hogy a világban a farkastörvények uralkodnak, s aki gyöngébb, az menthetetlenül elveszik –mondják ők. Ezek az emberek általában nem tudnak örülni csak akkor, mikor valakit jól átvágtak, de igazi békesség és öröm nincs az ő szívükbe. Általában örömüket abban lelik, hogy gyűjtögetnek, reggeltől estig dolgoznak, de a megszerzett vagyonnak nem tudnak örülni. (porcelán készlet a vitrinben). (Az emberek elbarikádozzák magukat…)
És történik akkor, hogy találkoznak egy olyan személlyel, mint mondjuk te vagy, akinek természetes a mosoly az arcán, aki mindig kedves, akinek mindig van egy jó szava a másikhoz, és a mosoly mögött nincs semmilyen hátsó szándék, vagyis nincs ott a konyhakés, hanem szívesen segítesz a másikon, szívesen meghallgatod a másik baját.
Hát szegényke tényleg nem tud hova tenni, s azt mondja rád, hogy bolond vagy. Tudjátok mikor az ember valóban megismeri az élő Jézust, akkor világi szemmel valóban megérdemli ezt a jelzőt. Mert ki az, ha nem bolond, aki visszaviszi a régen kölcsönkért könyveket a jogos tulajdonosnak, pedig az már rég elfeledkezett róla. Vagy ki az, ha nem bolond aki féltve őrzött könyveit amit azelőtt gyűjtött és előszeretettel olvasott, tűzbe dobja, mert az Ige rámutatott, hogy bűn az ami benne van? Vagy (Ki szeret aludni?) Ki az ha nem bolond, aki az amúgy is nehéz és hosszú napot megrövidíti azzal, hogy egy órával előbb felkel, hogy elolvassa az Igét? Kedves testvérem, elárulok valamit! Ha ez bolondság, akkor én egy nagyon boldog bolond vagyok! Mert átélhettem, hogy milyen nagy boldogság van az ember szívébe, mikor visszavisz egy könyvet, vagy milyen boldogság van az emberben, s milyen nagy teher esik le a szívéről, ha megsemmisíti azt, ami nem áll meg Isten törvénye szerint. És hálát adok az Úrnak, hogy az Ő bolondja lehetek!
Ha az első kérdés után nem futottatok ki a templomból megkockáztatnék még egy kérdést, s remélem, most sem futtok ki. A kérdés: Miért jöttetek most ide? Talán még nem láttátok a komáromi ref. Templomot belülről? Vagy esetleg itt van a nagy ő? Talán éppen melletted ül? Szép dolog! Örülök neki! Szép dolog a szerelem! De tudod, az Úr azt helyezte a szívemre, hogy elmondjam, hogy nagyon sokan várnak rád! Igen, rád. Rengeteg ember van, aki még nem ismeri a mosolygós arc titkát, akik olyan búsak mint a savanyú uborka, akiknek nincs az a békesség a szívükbe ami a tiédbe Isten kegyelméből már benne lehet. Az Úr azt kéri tőled, hogy vidd ezt a jó hírt, ahogy majd egyik énekbe is hallható lesz.
El kell azonban azt is mondanom, hogy igazán jól csak akkor tudod tovább adni ezt a hírt, ha teljesen átadod magad neki. Ezt nem erőltetni kell! Úgy nem megy! Valahogy úgy ahogy egyszer egy testvér tette, hogy amikor a vonatban utazott, eltökélte magában, hogy most bizony ő bizonyságot fog tenni. Gyötrődött is szegényke, vívódott magában vagy fél órát, hogy hogyan kezdje el, egyszer csak odafordult a mellette ülőhöz és ezt mondta: no ide figyelj, hiszel vagy nem hiszel?! –így inkább ne. Nem lesz a te bizonyságtételedbe erő, ha megmaradnak a te életedben a te bűneid, azt le kell tenni egyszer s mindenkorra a golgotai keresztre. Nagyon jól mondja az apostol mikor azt mondja: „Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” Róma 12,1-2 Egy másik helyen megint azt mondja: „Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok kívánságokra.” Róma 13,14
Miért?
„Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi.” 1 Kor 6,20 Áron vétettünk meg. Nagyon drága volt az ára, hogy Jézus kiszabadított minket a Sátán karmaiból. Az Ő tulajdon élete árán. Meg kellett halnia, hogy mi élhessünk.
Most mi azért jöttünk össze, hogy hálát adjunk a mi Istenünknek és dicsőítsük Őt. Ha a te szívedben elkezdett az Úr munkálkodni, ne tégy ellene, hanem adj neki hálát. Én kívánom, hogy ez a Komáromi együttlét egy kezdet lehessen, hogy ki-ki a maga egyházába só lehessen, hogy évről évre egyre többen jöjjünk össze dicsérni és magasztalni a mi Urunkat és bizonyságot tenni az Ő hatalmas dolgairól. Ezért pedig a mi Urunké legyen a dicsőség. Ámen.
„Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezők, a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak legyetek.” Róma 12,11-12