1 Krónika 12,1-23
"Ezek azok, a kik Dávidhoz menének Siklágba, mikor Saul, a Kis fia miatt még
számkivetésben vala, a kik a hősöknek a harczban segítői voltak. Ívesek, a kik
mind jobb-, mind balkézre kővel hajítanak és nyíllal lőnek vala, a kik Saul
atyjafiai közül valók valának, Benjámin nemzetségéből. Előljáró vala Ahiézer és
Joás, a Gibeabeli Semáa fiai és Jéziel és Pélet, Azmávet fiai, Beráka és Jéhu,
Anatótból, És a Gibeonbeli Ismája, a harmincz közül való hős, a kiknek
előljárójok is vala; Irméja, Jaháziel, Johanán és Gederátbeli Józabád, Elúzai,
Jérimót, Behália, Semária és Hárufbeli Sefátja, Elkána, Isija, Azaréel, Jóézer
és a Kóré nemzetéből való Jásobéám. Joéla és Zebádja, a Gedorból való Jérohám
fiai. A Gáditák közül is menének Dávidhoz, mikor a pusztában vala az erősségben,
erős és hadakozó férfiak, paizsosok, dárdások, a kiknek orczájok, mint az
oroszlánnak orczája és gyorsaságra hasonlók a hegyen lakozó vadkecskékhez.
Ézer az első, Obádia második, Eliáb harmadik, Mismanna negyedik, Jirméja ötödik,
Attai hatodik, Eliel hetedik, Nyolczadik Johanán, kilenczedik Elzabád, Tizedik
Jirméja, tizenegyedik Makbánnai. Ezek voltak főemberek a seregben a Gád fiai
közül; a legkisebbek egyike száz ellen, a legnagyobbak egyike ezer ellen! Ezek
azok, a kik a Jordánon átmentek volt az első hónapban, noha az árvíz a partot
felülmúlta, és elűzték mindazokat, a kik a völgyben valának napkelet felől és
napnyugot felől. Jövének Dávidhoz a Benjámin és a Júda fiai közül is az
erősségbe. És kiméne Dávid elejökbe, és felelvén, monda nékik: Hogyha békesség
okáért jöttök hozzám, hogy segítségemre legyetek, az én szívem egy lesz ti
veletek; ha pedig meg akartok csalni, hogy eláruljatok az én ellenségeimnek,
holott semmi gonoszságot nem követtem el: lássa meg a mi atyáink Istene és
büntessen meg. A lélek pedig felindítá Amásait, a harmincznak fejedelmét, s
monda: Óh Dávid, tied vagyunk és te veled leszünk, Isai fia! Békesség, békesség
néked, békesség a te segítőidnek is, mert megsegít téged a te Istened! Magához
fogadá azért őket Dávid, és főemberekké tevé a seregben. Ennekfelette Manasséból
is hajlának Dávidhoz, mikor a Filiszteusokkal együtt Saul ellen ment volna
harczolni; de nem segéllék őket; mert tanácsot tartván, haza küldék a
Filiszteusok fejedelmei, mondván: A mi fejünk veszésével fog visszamenni az ő
urához, Saulhoz. Mikor visszatére Siklágba, hajlának ő hozzá a Manassé fiai
közül Adna, Józabád, Jediháel, Mikáel, Józabád, Elihu és Sillétai, a kik a
Manasse nemzetségéből való ezerek előljárói voltak. És ezek Dávidnak segítségül
voltak az ellenség seregei ellen; mert fejenként mind erős vitézek valának, és
vezérek a seregben. Annakfelette minden nap mennek vala Dávidhoz, hogy
segítségére legyenek néki, míg serege nagygyá lőn, mint az Istennek tábora. Ezek
pedig számszerint a viadalhoz készült előljárók, a kik Dávidhoz mentek vala
Hebronban, hogy őt Saul helyett az országban királylyá válaszszák, az Isten
ígérete szerint."
Kedves testvéreim! Rögtön az első versben azt olvashatjuk: "Ezek azok akik Dávidhoz mentek Siklágba, mikor Saul, a Kis fia miatt még számkivetésben vala, akik a hősöknek a harcban segítői voltak." Főleg ez az utolsó sor fogott meg nagyon: "akik a hősöknek a harcban segítői voltak." Ha jól belegondolok akkor ti is hősök vagytok. Lehet, hogy azt mondod: ugyan má Jónás, hát hősök csak a háborúban vannak, tudod akik nagy dolgokat szoktak véghez vinni.
Igen kedves testvérem igazad van, de hát nem állunk háborúban? Bizony háborúban állunk, s nem mással, mint a gonosz hatalmasságokkal. Tudod, mikor a gonosz a bűnre, a rosszra csábít téged. Mutat egy másik utat, ami járhatónak látszik, de ha jobban megnézed az nem Jézus útja. Vagy éppen elkezd vádolni valakit a te bensődben s máris ott terem a békétlenség. Esetleg egy szép hitetlen hölgyeményt vagy egy fess férfiút hoz utadba aki oly könnyen letérít a hit szép útjáról. Ismerősek számodra is ezek, és ehhez hasonló támadások? Hát mi ez, ha nem háború. A test harcol a lélek ellen a lélek meg a test ellen. És igen is hősök azok, akik ebben a háborúban harcolnak, mert a világ egészen mást sugall. Hősök, mert szembe mernek szállni azzal a sok eszmével, és divattal, amit a világ sugall, és bizonyságot mernek tenni az ő hitükről. Mernek mások lenni és ez a világ szemében oly feltűnő. Kevesen vagyunk, de a mi Urunk a keveset is megáldja, ha az őszintén őt követi. Elég csak egy pillantást vetnünk, hogyan aratott győzelmet Gedeon 300 emberével. A mi Urunknak ma is hatalma van a győzelem megadására. Arra, hogy segítségével győzzünk a legnagyobb ellenségen, a Sátánon s a sötétségből világosságra vezessünk embereket. Mi ez, ha nem harc? És mindnyájan hősök vagyunk, akik ebben a harcban részt veszünk, mert tudjuk, hogy a mi erőnk oly kevés, a mi bizonyságtételünk oly erőtelen, s mégis szembeszállunk az ellenséggel, mert tudjuk, hogy ki van velünk és tudjuk kinek hittünk. Tudjuk, hogy milyen hatalmas Úr Ő.
Ebből következik aztán, ha kevesen vagyunk, hogy kellenek a segítők, akik segítenek akkor mikor az ellenség megszorongat minket. Ahogy a prodékán úr szokta mondani, mindnyájan gyarló emberek vagyunk. Szükségünk van egymás segítségére. A hit szép harcának vívása nem Don Quijote harc. Ez nem egy magányos ember harca de nem is egy akciófilm hősé, aki egyedül legyőz egy egész bandát. Segítségre van szükségünk. Szükségünk van arra, hogy megbeszéljünk dolgokat egymással, egymás segítségére legyünk. Mégis olyan kevés az igazi beszélgetés. No nem a Big Bradherről meg a Barátok közt-ről, hanem a szolgálatról, a hit harcának vívásáról, mivel küszködsz most éppen, vagy hol akadtál meg, vagy miért van az, hogy úgy elcsüggedtél, valahol megakadtál, s nem tudod hogyan tovább, de lehetne még sok mindent mondani.
Segítségre van szükségünk, megbeszélésre van szükségünk, közösségre van szükségünk. Hol kovácsolódnánk össze egy jó csapatba ha nem itt a teológián? Vagy talán azt gondoljuk, hogy akkor könnyebb lesz amikor talán sok kilométerre leszünk egymástól?
Lehet, hogy furcsának találod, hogy ma pont erről beszélek, de tudod az Úr egyre jobban szívemre helyezi, a gyülekezetben levő emberek sorsát. Nemrég a gyülekezetünkben megtért egy lány, s a szülei, akik mellesleg templomba járók és segítőkész gyülekezeti tagok, nos ők tiltották meg ennek a lánynak, hogy továbbra is látogassa a gyülekezetünket. Akkor döbbentem rá, hogy ők is csak vallásosak, de nem adták át a szívüket, az életüket Jézusnak.
Azt pedig tudjuk, hogy csak Jézus által van menetelünk a mennybe s nem a templomba eltöltött évek számítanak. Szörnyű még csak bele gondolni is a felelősségünkbe, nehogy egyszer az a vád érjen bennünket, hogy egy gyülekezetet vezettünk a pokolba, mert voltak rendezvények, jól szórakoztunk, de nem volt ott a Jézus a gyülekezet életébe...
"A lélek pedig felindítá Amásait" 18 v. Én hiszem, hogy az Úrnak terve van velünk, velem. Hiszem, hogy fel akar bennünket használni a munkájában. Hiszem, hogy itt Szlovákiában úgynevezett ébredés lesz. Kicsibe de tapasztalom ezt a mi gyülekezetünkbe ahol fiatalok tértek meg, fiatalok vágyakoznak arra, hogy eljöhessenek a vasárnapi iskolába de, a szüleik nem engedik.
Isten hatalmát viszont nem lehet megfékezni. Ő olyan mint egy víz. Egy ideig vissza lehet tartani, de aztán nem tud neki semmi sem ellenállni. A lélek tehát felindítá Amásiát. Kedves testvérem! A te szívedet nem indítja az Úrnak lelke a szolgálatra? Ha nem akkor imádkozzunk a Lélek indításáért -vezéreljen, indítson minket, ha meg indít, akkor ne álljunk ellene. (Gizike)
A 23-ik versben a következőt olvashatjuk: "Ezek pedig számszerint a viadalhoz készült elöljárók..." Mi is elöljárók leszünk, a gyülekezet elöljárói. Lehetne itt is olvasni: Ezek pedig a viadalhoz készült elöljárók: Kendi Csaba, Kudrna Mária, Kiss Miklós... Kedves teológus testvérem! Szerepel a te neved is ezen a listán?... Kész vagy rá, hogy indulj a viadalra?
Kedves testvéreim! Javaslom a mai nap gondolkozzunk el az áhítatban elhangzottakon, s ha valakit indít az Úr, ötlete van hogyan lehetne jobban csinálni, hogyan tudnánk jobban összedolgozni kérem ne hallgassa el, hanem ossza meg velünk. Ámen.