A gadaraiak evangelizátora

Lk 8,26-39

Ézs. 43,18-19 „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok!

Kedves Testvéreim! Amikor tegnap a csendességemben olvastam Lukács evangéliumából a gadarai megszállottról szóló történetet, önkéntelenül is belegondoltam ennek az embernek az életébe. Milyen élete lehetett? Bizonyára ő is szeretett volna normális életet élni, de aztán ahogy mostanában mondják, átkattant neki egyet, és elkezdett rombolni. Az emberek egy ideig tűrhették, a hozzátartozók nevelhették, fegyelmezhették, de semmi sem segített. Neveletlen gyerek, mondhatták rá régebben oly sokszor. De maga is szenvedett.

         A mai kor „bölcs” embere mindenbe olyan naivan belevág, csak Isten Igéjét nem fogja a kezébe. Sokan nem is sejtik milyen veszélyeknek vannak kitéve, amikor a mai kor modern természetgyógyászatát kezdik tanulmányozni. Gyermekkoromban jómagam is kipróbáltam az agykonrollt és hálát adok az Istennek, hogy olyan béna voltam hozzá, hogy nem sikerült alfa szintre jutnom. Ilyenkor ugyanis az ember, egy ajtót nyit a szellemi világ felé, amely ajtót aztán nem tud becsukni. Sajnos rengeteg ilyen történetet tudnék mondani, amit míg a saját szemével nem lát az ember el sem hiszi, hogy ilyen létezik. Pedig léteznek a mai kor megszállottjai.

         De térjünk vissza a történethez. A helyzet egyre romlott. Egyre gyakrabban tett erőszakos cselekményeket. Mások csak azt látták, hogy ott van az az erőszakos ember, akit jó minél távolabbról elkerülni. Aztán eljött az idő, amikor távoznia kellett a közösségből. Márk evangéliumában azt olvashatjuk, hogy lakása a sírboltokban volt, kiáltozott és kővel vagdosta magát.

         Testvéreim ez egy rémtörténet. De sajnos igaz. És had mondjam: Aki ma játszadozik, incselkedik a gonosz erőkkel, azok mind így járhatnak. Ellenségünk először mindent jónak tűntet fel. De célja minden esetben ugyan az: A pusztítás.

Lehet, hogy sohasem fogod kővel verni magadat mint a történetben szereplő, csak a poharat emelgeted egyre gyakrabban, de hidd el az eredmény ugyan az: Testi lelki pusztulás.

Hadd kérdezzem meg a gyülekezettől, hogy tudjuk-e hogy hogyan fognak a bennszülöttek majmot? Először is olyan helyre mennek ahol van majom :o) A majom nagyon kíváncsi állat. Egy szűk nyílású köcsögbe mogyorót tesznek. A majomnak mindenáron kell a mogyoró. Nagy nehezen bedugja kezét a szűk nyíláson, de mikor megmarkolja, kihúzni már nem tudja. Szeretné kihúzni, de a mogyorót nem engedi el. Jönnek a bennszülöttek nagy fustélyokkal, a majom tudja mi következik. De a mogyorót nem engedi el. Először a majom fogta a mogyorót aztán a bennszülöttek a majmot.

         Kedves Testvérem, éppen így van ez a bűn tekintetében. Először valamit felkínál, aztán amikor ragaszkodsz már hozzá, akkor tőrbe csal. Mi van a Te kezedben? Mit nem tudsz elengedni? Engedd el, amíg szabadulni tudsz! Vagy mi az a dolog amire vágysz, de tudod magad is, hogy nem Isten szerint való az. Vigyázz mert veszélyes az a hely. Péter apostol mondja első levelében: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen: A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.” 1 Pét 5,8-9

         Rengeteg bizonyságtételt lehet hallani, ami úgy kezdődik, hogy először nem is gondoltam komolyan. Aztán egyszer csak azon veszi észre magát az ember, hogy meg van kötözve, és már nem tud szabadulni, mert ha nem csinálja, jönnek az elvonási tünetek: a kézremegés, a feszültség és az idegesség. Nem kell itt rögtön az alkoholra gondolni, hisz minden megkötözött embernél –bármiben is legyen megkötve- ilyen tünetek jönnek elő.

         Olyan ez mint a pók munkája. Szövi, szövi a fonalát az áldozat köré, és először egy laza mozdulattal szétszakítja azt az áldozat. De a pók tovább szövi és egyszer csak arra jön rá az ember, hogy megmoccanni sem tud a bűn rabságától.

         Ilyen állapotban lehetett a gadarai megszállott is. Valamikor engedett, nyitott egy ajtót az ő életében amely ajtót aztán nem tudott becsukni.

         Lehet, hogy a Te életedben is vannak olyan dolgok, amiktől nem tudsz szabadulni; lehet, hogy sivárnak érzed az életed; lehet, hogy már bele is törődtél, hogy nem lehet szebb az életed.

         Hadd mondjak egy örömhírt: Jézus hozzád készül!  Meg akar szabadítani megkötözöttségeidből. Ezt mondja az ézsaiási ige: „Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat…”

         Nagy tömeg Jézus körül, és ő tanítja a tömeget, de már készül, hogy gadara partjai felé menjen. Otthagyja tömeget, és megy, mert tudta, hogy ott várja egy ember akinek szüksége van rá. Nem az ember kéri, mert ő már segítséget kérni sem tudott. De sokszor vagyunk úgy amikor azt mondjuk: Nekem már imádkozni sincs erőm. Látja ezt Urunk és jön, hogy segítsen.

         Az ember azt várná, hogy Jézus megérkezik a gadaraiak földjére és akkor majd a megszállott jön hálás szívvel, hogy megköszönje, hogy őérte ennyit fáradt. De nem ez történ. Had idézzek pár szót a megszállott üdvözletéből: „Mi közöm, hozzád Jézus….?  Kérlek ne gyötörj engem!”

         Hadd kérdezzem meg. Nem mondták már ez utóbbi mondatot nekünk is? Ne gyötörj engem, hagyj békén! Tartsd meg a vallásos dumádat másoknak. És még lehetne sorolni. Akiben az ellenség szellemisége lakozik, azt irritálja Isten Igéje. Itt nem használ a nevelés, és nem használ a szigor meg a végidőkkel való ijesztgetés sem. Itt csak Isten hatalma segíthet. De jó, hogy tudhatjuk, hogy olyan főpapunk van, aki megindul a mi erőtlenségeinken, és hatalmával jön cselekedni a mi életünkben.

Jézus nem elküldi a megszállottat –ahogy sajnos mi tennénk- hanem megszabadítja. Mert Neki hatalma van rá. És hatalmasan akar cselekedni a Te életedben is.

Miután a gadarai megszabadult Jézushoz ragaszkodik. Már nem irritálja Jézus jelenléte, hanem inkább vonzza. Megtérés után az ember egyre közelebb akar kerülni hozzá, keresi a vele való közösség lehetőségeit.

De Jézus ahelyett, hogy magához vette volna szolgálattal látta el: „Térj haza és beszéld el, mit tett veled az Isten.” –és akiről senki sem gondolta volna az lett Isten követe a gadaraiak városaiban. Csodálatosak az Úr munkái. Azt ígérte az Úr, a „sivatagban folyókat fakasztok”, és íme akinek az élete sivatag volt, most az élő vizek folyamai ömlenek belőle.  Ő lett a gadaraiak első evangelizátora :o) És az ő bizonyságtétele igaz, mert láthatták, mit végzett el rajta Istene hatalma.

Küld minket is… Jaj csak el ne küldjük Őt…