Filippi 4,4
"Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!"
Kedves gyülekezet! Engedjék, meg, hogy először egy örömemet osszam meg önökkel! Péntekenként, ha időmből telik, ki szoktam menni Szentpéterre, ahol hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozunk. Vannak közöttük cigányok, vannak úgymond fehérek, de mindannyiuknak közös a soruk, mégpedig az, hogy nehéz otthon. Nincs pénz sokszor még a legalapvetőbb dolgokra sem, sok a veszekedés. Mégis –Mikor megkezdődik az alkalom, mikor megszólal az Ige, mikor belefeledkeznek az ifjúsági énekek éneklésének örömébe, vagy a játékba, ezeknek a gyerekeknek ragyog az arcuk, szívből örülnek annak amit kapnak. A szeretetnek. Nincs annál jobb érzés, mikor egy ilyen örömmel teli gyermek, hálás szemébe néz az ember. Ilyenkor elfeledkezik az ember minden nehézségről, ami bizony van a misszióban, minden erőfeszítésről, és azt mondja: Megérte. Mert a gyermek arcában ott látja azt, Aki a legdrágább, magát az Urat! Mennyi öröm, mennyi vígasság, van a gyermeki szívekben, s milyen őszinte ragaszkodás az ÚR dolgai iránt, mikor megértik, mennyire szereti őket. Pedig a helyzetük, ugyanaz maradt. Maradt a szegénység is, meg az otthoni viszonyok is, de azt már nem egyedül kell hordozni, mert van valaki akihez lehet vinni a nehézségeket --élethelyzeteket, az Úr az, és van egy hely ahova le lehet rakni a terheket ami a szívünket nyomja. És ha komolyan vesszük és valóban lerakjuk, akkor mi is oly boldogan tudunk, örülni, mert a mi Urunk megszabadít bennünket terheinktől. A mai ember azért nem boldog mert sok terhet hordoz. Lehet, hogy keresztyénnek mondod magadat, sőt hívőnek, de ha nem tudsz örülni, az legtöbbször azért van, mert valamilyen terhet hordozunk, amely habár bánt minket, de szabadulni nem tudunk tőle így megkötöz. A bűn az amely megköti szívedet, és elveszi örömödet.
A bűn valóban elveszi az ember örömét. Egyszer mikor jöttem vissza az alkalomról, rajta maradt a szemem egy újabb fajta nyugati kocsin. EL kell mondani nagyon szép autó volt. A gond a benne ülővel folt. Fásult, szomorú arc ült a volán mögött, meggyötörve az élet gondjaitól. Látszott rajta, hogy nagy terheket hordoz és egyáltalán nincs öröm a szívében. A világban egyre több ilyen emberrel találkozunk, akik már mosolyogni sem tudnak a másikra.
Kedves testvérem, felmerül a kérdés, hogy sokszor nem vagyunk mi is így? Hálát adok a mindenség Urának, azért, hogy megtanított engem örülni, és elmondhatom, hogy általában mindig örülök, és békesség van a szívemben, még akkor is, ha olykor ezt nem látni. De bizony mikor megbántottam az Urat, mert olyat tettem, ami nem szerinte való volt. Ilyyenkor eltűnik belőlem is a belső békesség, az öröm, egész addig, amíg le nem beszéltem meg azzal, akinek van hatalma levenni a terheket. Az Úr Jézussal. Aztán megint jön az öröm, de előtte ott kell lenni a bűnbánatnak.
Kedves testvéreim! Valamiről azonban nem szabad elfeledkeznünk! Mégpedig arról, hogy öröm és öröm közözz óriási különbség lehet, mert sokféle öröm van. Engedjétek meg, hogy legalább két nagy csoportot megemlítsek.
1) Az egyik a világi öröm. Ez az, mikor az ember, a világi dolgoknak örül. A legtöbbször nem az Úrtól van ez az öröm! Mire gondolok mikor azt mondom: világi öröm?
A magánvállalkozó örül, ha legyőzi és tönkreteszi a konkurenciát mondván egy kis kárörvendéssel –sajnálom pajti, de tudod itt a farkastörvények uralkodnak. Aki gyönge az elvész. A zsebtolvaj annak örül, minél vastagabb pénztárcát sikerül ellopnia, a kannibál pedig a jól megtermett misszionáriusnak örül a leginkább.
Ezek és ilyenek a világ örömei. DE ezek az örömök mind múlandók. Ezek az örömök egyszer fenn, egyszer lenn alapon működnek. Ezek az örömök nem hatolnak be a szív belsejéig. Mert nevetni, kacagni, akkor is képes az ember, mikor a szíve fáj, mikor lelkét tőrök járják át, ahogy a Példabeszédek könyvében is megfogalmazódik: „Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.” Péld 14,13
2) Pál apostol nem erről az örömről beszél. Azt mondja: Örüljetek az Úrban. Így örülni akkor is tud az ember, ha éppen nem kacag, nem nevet, mert ez egy benső öröm. Öröm, amely betölti egész lényemet. Békességet ad, nyugalommal tölt el akkor is, ha nehézségek vannak életemben. Ahogy egyik versike találóan mondja: Nem az a boldog ki mindig nevet, de az a boldog, ki sírva is szeret.
A kérdés az, megvan-e benned ez az öröm? Az öröm, amely fentről jön, ami örül a másik javának. Örül a bűnös ember megérésén éppen úgy ahogy az angyalok a mennyben. Mert az Írás azt mondja, hogy az angyalok örvendeznek minden egyes bűnös ember megtérésén. És ahogy Ézsaiás tesz vallást: „Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejükön; vígasságot és örömöt találnak, eltűnik a fájdalom és sóhaj!” Ézs 51,11
Az öröm ajándék, a Léleknek gyümölcsei közt van említve a Galata levélben. Aki örül az pedig mosolyog. Kérlek, ajándékozz meg bennünket ma mosolyoddal. Nincsen drágább ékszer, amivel megajándékozhatnád a másik embert, mint a mosolyod.
Kedves testvéreim, engedjétek meg, hogy a mosolyról szóló, gondolatokkal fejezzem be reggeli áhítatunkat:
„Egy mosoly nem kerül semmibe, és nagyot visz véghez. Gazdaggá teszi azt, aki kapja, és aki adja, nem lesz szegényebb. Csak egy pillanatig tart, de emléke olykor örökké él. Senki sem elég gazdag ahhoz, hogy nélkülözni tudná, és senki sem olyan szegény, hogy ne tudná adni. A barátság érezhető jele. A mosoly nyugalmat ad a fáradt embernek, bátorságot önt a csüggedőbe. HA valamikor találkozol valakivel, aki nem adja meg neked a megérdemelt mosolyt légy nagylelkű és ajándékozd meg te őt a mosolyoddal. Mert senkinek sincs akkora szüksége egy mosolyra, mint aki nem tud mosolyogni másra.”
Dicsőség a mi Urunknak, aki mosolyt fakasztott arcunkon, betöltött szeretetével és irgalmával. Áldott legyen az Úr szent neve! Ámen