Tisztítsd meg magad! – avagy az ébredés kezdete

 

Jer 16, 14-19

"Azért ímé, eljőnek a napok, ezt mondja az Úr, a mikor nem mondják többé; Él az Úr, a ki felhozta Izráel fiait Égyiptom földéről; Hanem ezt: Él az Úr, a ki felhozta Izráel fiait északnak földéről és mindama földekről, a melyekbe elszórta őket! Mert visszaviszem őket az ő földjükre, a melyet az ő atyáiknak adtam. Ímé én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halászszák ki őket; azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is. Mert  szemmel tartom minden útjokat; nem rejtőzhettek el orczám elől, és nincsen elfedve az ő bűnök szemeim elől. Előbb azonban megfizetek nékik az ő bűneikért és vétkeikért kétszeresen, mert megszentségtelenítették az én földemet az ő útálatosságaiknak holttestével, és betöltötték az én örökségemet az ő fertelmességeikkel. Oh Uram, én erősségem, én bástyám és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld határairól, és ezt mondják: Bizony hamis isteneket bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó."

 

    Talán mindnyájan elmondhatjuk, hogy kihozott az Úr bennünket Egyiptomból, amit jelképesen a Sátán hatalmára értem.

    De nem számoltunk le minden bűnünkkel s ide oda hajtanak a világ kívánságai s nem vagyunk mi szabadok, mert nem azt sugározzuk amit akarunk, hanem amit nem akarunk. Szét vagyunk szóratva, mindenféle kívánságtól hajtva.

         De az ige azt mondja: "Mert visszaviszem őket az ő földjükre, amelyet az ő atyáiknak adtam." –Vissza vezet minket az Úr az igaz őszinte hitre, s akkor kedves testvéreim elkezdődik az ébredés. Elkezdődik a gyülekezetünkben, református egyházunkban. Mert az ébredésnek bennünk kell elkezdődnie. Először nekünk kell megújulnunk, másnak lennünk, hogy világítsunk ebben a sötét világban.

         Hogyan kezdődhet el? Úgy hogy őszintén megvalljuk bűneinket, és megalázzuk magunkat. Hagyjuk munkálkodni az Urat a mi életünkben, még ha néha meg is fenyít és fájdalmas az, és küzdünk a test kívánságai ellen, tisztaságra törekedve. Törekedve arra, hogy szent életet éljünk. Ne másokra nézve hasonlítgassuk a mi hitéletünket, hogy azért már én mégis hívőbb vagyok, hanem vigyük az Úr elé, s ott vizsgáljuk meg magunkat.

         Boldogok a sírók, mert ők megvigasztaltatnak -mondja az ige. Részemre lefordítva: boldogok akik sírnak, látva bűneiket, látva a sok hitetlenséget, látva tönkretett életeket mert ők megvigasztaltatnak. Meglátják Isten szabadítását. Nemrég én is, megint megtapasztalhattam ezt. Együttesünkben, ami keresztyén együttes, egy olyan keresztyén együttes, hogy mikor megkértem őket, hogy kérjük a mi Urunkat, hogy adja áldását próbánkra, senki sem vállalata az imádkozást és mikor kifakadtam, hogy hogy lehet, hogy nem merünk ahhoz bizalommal fordulni akiről énekelünk, inkább nekem támadtak tanító bácsinak titulálva. Aztán a szombati fellépés után egy olyan őszinte lelki beszélgetés alakult ki a próbahelységben, hogy olyan talán még sohasem volt. Ezt mondja az Úr: (16-17v.) "Íme én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halásszák ki őket; azután, pedig elküldök sok vadász után, hogy vadásszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is. Mert szemmel tartom minden útjokat; nem rejtőzhetel el orcám elől, és nincsen elfeledve az ő bűnük szemeim elől." Bizony utánunk küldd az Úr. Küld áldott igehirdetőket, bizonyságtevőket, hogy visszatérítsenek bennünket a helyes útra, mert nincs rejtve az Ő szemei előtt egyik bűnünk sem. Ő úgy ismer minket, mint ahogyan senki más. Látja gőgünket, felfuvalkodottságunkat, de látja azt is, ha fáj a szívünk, ha bánatunk van. És Ő segíteni akar, javunkat akarja, néha még a fájdalommal is formál minket, s javunkra fordítja azt. Ad a szenvedés által irgalmas szívet, szeretni akarást, egy megértő mosolyt. Mert az ember a bajban veszi észre milyen nagy kincsek ezek, s mennyire szükségünk van rá. S ekkor tudja az ember őszintén teljes szívből kimondani azt amit a 19.versben olvashatunk: "Oh Uram, én erősségem, én bástyám és én menedékem."

         Kedves testvéreim! Ne keményítsük meg hát a mi szívünket, hanem vizsgáljuk meg magunkat, hozzuk elő a mi rejtett bűneinket s valljuk meg azt a mi Urunknak s kérjük bocsánatát. Csináljunk egy nagytakarítást s ami a szemétre való azt vigyük a szemétre. Ne csúfítsuk vele a mi szívünket. Hisz a szolgálatunk értéke függ tőle, mert meg van írva: "Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt." Mt 7,18