A szentség

Zsid. 3,1-6

2 Móz 33,12 „…név szerint ismerlek téged, és megnyerted jóindulatomat.”

Kedves szentjeim! Hiszitek-e, hogy szentek vagytok? Én hiszem. Szentek és szeretettek. Szeretettek Jézus Krisztustól, és Istentől az Atyától. Az Efézus 1,3-ban írva van: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban” Jól figyeltünk? Az áldást a mennyekben kaptuk! Olvasom még egyszer: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban” megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben. És ezt az áldást a Krisztusban kaptik meg. Vagyis az áldás nem a földről származik, hanem a mennyből! Onnan vagyunk mi megáldva. Hát nem csodálatos? Milyen áldásról beszél itt az írás? Az Ef 1,4 ezt is elmondja: „A szerint, a mint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által” Amikor még a szüleink arról ábrándoztak, hogy milyenek is leszünk majd ha megszületünk, Isten már akkor kiválasztott minket arra, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk Ő előtte a szeretet által. Sőt! Az ige itt sokkal visszáb megy, és azt mondja a világ teremtése előtt már kiválasztott magának minket, hogy az Ő szentjei legyünk! Még Nóé sem volt sehol az ő bárkájával, de mi már kiválasztattunk. Isten már akkor tudta, hogy lesz egy Ipolyság nevű városka és mi ebben a városban fogunk élni. Vagy talán azt hiszitek, hogy Kuczy Lajos testvéremet, a véletlen sodorta ide amikor aztán újjá alakult a gyülekezet? Nem! Isten tudta, hogy ebben a városban itt vannak az ő szentjei és nem akart minket éheztetni! Közösségé formált, olyan közösséggé, amely az Ige köré gyűlik össze. Ahol a középpontban maga Jézus Krisztus van.

         Persze ezt megelőzte egy elő-munka. A 2 Tim 1,9-ben ezt olvashatjuk: „A ki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte”. Ne hidd, hogy azért ülhetünk itt mert olyan ügyesek vagyunk. Nem vagyunk mi életművészek, HANEM a mi életünk felett maga az Úr őrködött, és megtartott minket, és hívott szent hívással az Ő kegyelme szerint, mely kegyelem a Jézus Krisztusban adatott nekünk. Az Ige nyíltan mondja, hogy nem a mi cselekedeteink szerint lettünk híva. Senki nem így lett hívva. Az Isten nem úgy választ ki embereket, hogy te szép, jó és rendes gyerek vagy téged elhívlak. Hanem kegyelem szerint. A kegyelmet nem lehet kiérdemelni. A kegyelmet kapjuk. Ingyen. Éppen ezért senki sem büszkélkedhet közöttünk a maga cselekedeteivel. Tévútra tér az, aki cselekedetei, szolgálatai alapján akarja Isten szeretetét kiérdemelni.

         Lehet, hogy még valaki mindig kétségeskedik abban, hogy esetleg szent. Az Ap Csel 15,18-ban ezt írja az Ige: „Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.” – Lehet, hogy ti még nem tudjátok saját magatokról, hogy szentek vagytok, de Ő igen. Mert Isten ismeri a maga cselekedeteit. És az Ő akarata a Ti szenté lételetek.

         Hadd oszlassak el egy téveszmét. Nagyon sokan azt hiszik, hogy a szentek tökéletesek, és aztán magára néz az ember, és azt mondja, hogy én akkor nem vagyok szent. Az Ef 4,12-ben ezt írja a Biblia: „A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére” A igaz lenne, hogy a szentek tökéletesek, akkor hiteltelennek mondanánk a Bibliát, hisz nem tudnánk, hogyan lehet a szenteket tökéletesbíteni. Pedig itt azt mondja az ige: „A szentek tökéletesbítése céljából.”

         Ne rugódzon hát senki Isten akarata ellen. A zsidókhoz írt levél írója is így kezdi a harmadik fejezetet: „Ezért szent testvéreim” Hm Mintha nekünk mondaná… :o) Majd így folytatja: „mennyei elhívás részesei” Itt is erről a csodálatos és megváltoztathatatlan tényről beszél, mint az Efézusi levél igéje kapcsán már beszéltünk. A mennyei elhívást az ember nem tudja tönkre tenni. Ha a főnökünk, a jövő héten úgy dönt, hogy 150 %-os fizetésemelést kapunk, mi kapálózhatunk akárhogyan, akkor is meg fogjuk kapni. Mert ez a főnök akarata. Az Isten akarata pedig, aki a főnökök Főnöke az volt, hogy Ti szentek legyetek. És ezt, a mennyek országában el is döntötte. Ezért a mennyei elhívás. Aki az emberektől kapta –kapja az elhívást az előbb utóbb el fog bukni. DE a mennyei elhívottak elhivatottsága kiteljesedik.

         Mit kell hát tennünk? Ezt is megmondja az zsidókhoz írt levél írója: „figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra, aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő házában.” Tehát a hívő ember dolga, hogy mindenkor figyeljen Jézusra. Ő hitvallásunk apostola és főpapja. Egyszerre apostol és főpap.

         Először is apostol, vagyis küldött. Jézus Istennek egyetlen, senki mással össze nem hasonlítható követe, kijelentésének hordozója. Jézus mint apostol hű volt küldőjéhez, Istenhez. A kísértések között szilárdan megállt. Egészen a kereszthalálig, utolsó leheletéig hűséges volt küldőjéhez.

         Jézus mint apostol Isten ügyét képviselte az emberek előtt, mint főpap az emberek ügyét képviseli Isten előtt. Ezért ez a  két tiszt. Itt a földön Istent, az Atyát képviselte előttünk, a mennyben pedig mint főpapunk képviseli Isten előtt ügyünket.

         Miért kell a mi ügyünket képviselni, egyáltalán hogyan zajlik ez? Erre is választ ad a Biblia. Hadd feddjem fel a fátylat és hadd mutassak két képet ami a Isten királyi széke előtt zajlik nap mint nap. Ezen a mai napon is. Most is.

         Az egyik kép a jelenések 12,10-ben van leírva. Ekképpen szól itt az ige: „a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja őket éjjel és nappal a mi Istenünk  előtt.” A levettetés a jövőben fog megtörténni. Most még ott van, ma még vádol. Engem is, meg titeket is.

         A másik kép amit mutatni szeretnék ami szintén Isten királyi széke előtt zajlódik. A róma 8,34-ben a következő van írva: „Krisztus az, a ki meghalt, sőt a ki fel is támadott, a ki az Isten jobbján van, a ki esedezik is érettünk”. Látjátok, ilyen főpapunk van nekünk! Hát nem csodálatos? Ki ne akarna Hozzá tartozni, aki megismert csak egy nagyon kicsit is az Ő irántunk való szeretetéből? Ki az, vagy mi az ami eltávolíthatna Tőle? Ragaszkodjatok hát hozzá ebben a földi életben. Hozzá aki ennyire szeret minket.

De itt még munkája nem ér véget. Ő meg is épít minket. Ezt mondja az ige a 3 és 4 versben: „Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, mint Mózes, a mennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak. Mert minden háznak van építője, a ki pedig mindent elkészített, az Isten az.” Mózes Izrael egyik legnagyobb nemzeti hőse volt. Az író itt megmutatja Krisztus végtelen felsőbbrendűségét Mózessel szemben. Mert az Úr Jézus nagyobb dicsőségre méltatott, mint Mózes, mert a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak. Az Úr Jézus Isten házának építője; Mózes csak része volt a háznak. Az Úr Jézus a mi házunk, a mi életünk, a mi hitünk építője. Ő építi az ipolysági gyülekezetet lelki házzá, szent közösséggé. És Ő végzi a karbantartást is… :o) Vagyis ha valahol hibádzik a fal, mondjuk nálam, akkor kijavítja azt. Ez az amikor az életünkbe problémák jönnek. Akkor formáltatunk, akkor vésnek, egészen addig amíg a helyünkre nem kerülünk.

Kedves Testvéreim! Isten háza mi vagyunk. Ezt nem én találtam ki. Ezt az Ige mondja. A hatodik versben így szól az ige: „Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.” Ha szilárdan megállunk, az a kitartás és valódiság bizonyítéka.

         Ezért szent Testvéreim, álljunk meg mindenkor szilárdan, álljon az a lelki ház és hadd nyújtson sokaknak felüdülést, békességet, megtartatást. Ámen.

Áldás: „Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust, az Urat, éljetek is őbenne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb.” Kol 2,6-7