Sikhegyi Erika
marketing és reklámügyintéző, élelmezésvezető
  

Én egy nem hívő családban nőttem fel (növök fel), ami azt jelenti, hogy meg vagyok keresztelve, ... de nem gyakoroljuk a vallásunkat. Hallottam Istenről az óvodában, de akkor még nem igazán érdekelt, hogy ki Ő és mit tett értem.

2000-ben Szegeden meghirdettek egy angoltábort, amire el is mentem. Már az első napon furcsálltam, hogy a tanárok mindig mosolyognak rám és szeretnek, pedig nem is ismernek. Később rájöttem, hogy keresztények. Mindig Istenről beszéltek, és Jézusról, aki meghalt értem. Akkor még nem értettem miért beszélnek nekem erről, de azt tudtam, hogy olyan akarok lenni, mint Ők, én is szeretnék úgy szeretni másokat.

Amikor vége lett a tábornak nagyon szomorú voltam, de a következő évben ismét elmentem, és ismét éreztem azt a szeretetet, amit az előző táborban kaptam. Eldöntöttem, hogy én is hívő leszek, mint Ők, és akkor bennem is meglesz majd az a szeretet. Imádkoztam Istenhez, hogy jöjjön a szívembe, de nem igazán vettem komolyan a megtérésem.

Hívtak gyülekezetbe, de nem volt kedvem elmenni, helyette a discót választottam. 13 éves voltam akkor. Egyre többet jártam discóba, végül minden hétvégémet ott töltöttem. Elkezdtem cigizni, inni és pasizni. Akkor ez egy jó dolognak tűnt, de valami mégis azt súgta, hogy hagyjam abba. Szörnyű volt felkelni egy átmulatott este után, és visszaemlékezni, hogy mi mindent csináltam. Egyre jobban szégyelltem magam.

2004. nyarán egy külföldi fiatalokból álló keresztyén csoport jött Kübekházára. Minden percemet velük töltöttem, amit csak tudtam, és ismét előjött a már rég nem érzett szeretet. Sokat beszélgettünk Istenről, arról, hogy szeret engem olyannak amilyen, vagyok.

Ezen a nyáron "ismét megtértem", de ezt a lehetőséget már nem hagytam kicsúszni a kezemből. Jézusra bíztam az életem, mert tudtam, hogy csak vele élhetek olyan életet, amire büszke lehetek.

Sokan azt mondták, hogy hülye vagyok, mert mostmár nem ihatok, nem cigizhetek, nem pasizhatok, de a hívőség nem erről szól. Nem azért nem iszok, cigizek, pasizok, mert megtiltják, hanem azért, mert szeretem Istent, és azt akarom, hogy amikor rám néz büszke legyen rám. Hiszen nem a jó cselekedeteim visznek közelebb Istenhez, hanem az Istennel való jó kapcsolatom teszi jobbá a cselekedeteimet. A megtérés után nem válunk rögtön tökéletes hívőkké, és nem lesz felhőtlen az életünk. De Isten mindig ott lesz, erőt ad, és ha elbukunk, felemel.

Most 18 éves vagyok. És bárki bármit is mond, SOHA nem fogom megbánni azt, hogy megtértem.

Forrás: www.kubekhaza.hu