MI TÖRTÉNT ? ? ? ! ! !
Amiket itt leírtam, 1952 december 11-én délelőtt testvérem otthonában, Berggenben /Norvégiában/ kaptam kijelentésképen. Ez a látomás engem is erősen megragadott. Akkor kaptam, amikor éppen olvastam egy kis füzetet és pillanatnyilag egyáltalán nem is foglalkoztatott az elragadtatás gondolata. Indítva éreztem magamat arra, hogy leírjam azt, amit akkor ott átéltem, de mégsem volt olyan a látszata, mintha kijelentés lett volna. El is akartam utasítani a gondolatot, azzal indokolva, hogy talán mégis csak saját képzeletemből fakadt, de nem tudtam bensőmben megnyugodni. Így szóltam Istenhez: "Már nem tudok mindenre visszaemlékezni, hogyha le kell írnom, akkor még egyszer kell megadnod" Néhány hét múlva ismét jött. Olyan volt, mintha valaki leült volna, hogy egy újságból vagy egy könyvből felolvasson egy tudósítást. Este tíz óra volt... Azonnal vettem egy ceruzát és rögtön felírtam mindazt, amit kaptam, egy régi pénztárkönyvbe, ami éppen az asztalon feküdt. Írtam és írtam majdnem éjfél után egy óráig. Akkor már nem tudtam tovább írni. (Akkor 79 éves voltam.) Kértem, hogy pihenhessek és ha még több volna, így azt adná meg az Isten nékem másnap. Így lefeküdtem és azonnal elaludtam. Ismét eltelt egy hét. Egyik este, ismét tíz órakor, újból megkaptam a látomást. Egyenes folytatása volt annak, ahol a múltkor abban maradt.
Remélem, hogy ez a kis írásom lelkeket fog felébreszteni,
Reggel kilenc óra van. Andersenné a rádiónál ül és meghallgatja a gyermekórát a kicsinyek részére. Vagy négy-öt perc telt el így, mikor hirtelen megszakították az adást. Egy szenzációs tudósítás volt Oslóból: "Vad pánik van a városban. A rendőrség jelenti, hogy valami rendkívüli történt. Sokan, még nem lehet megmondani, hogy hányan, nyomtalanul eltűntek, gyermekek és felnőttek egyaránt. A hatóságok nem képesek az eltűnteket kinyomozni, mert olyan sokakról van szó, de felszólítják a családokat, akiknek a hozzátartozóik eltűntek, hogy részletes tudósítást adjanak arról, hogy hogyan és hol történt az eltűnésük Ez azért szükséges, hogy áttekintést lehessen kapni és a titok nyitját felfedni." Néhány perc múlva közölte a rádió, hogy a piactéren egyes személyek, miközben munkájukat végezték, hirtelen eltűntek. Egy hölgy jelenti, hogy virágot vásárolt és ki akarta fizetni az árát. Miközben az elárusító a nagy táskájában aprópénzt keresett, egészen hirtelenül eltűnt szenei elől. Még hallotta, hogy azt mondta: "Köszönöm, Jézus!" De nem látta őt többé. Megdörzsölte szemeit, mert úgy tűnt neki, mintha köd volna előtte. De az ember eltűnt, úgyszintén a köd is. Ugyanabban a pillanatban egy asszony velőt rázóan felsikoltott és egy üres gyermekkocsiban keresgélt. Szaladgált és ezt kiabálta: "Valaki ellopta a gyermekemet! Fiú volt, nyolc hónapos. Hol van? Hol a rendőrség?" Igen, a rendőrség kéznél volt, de mit lehetett itt tenni? Mindenfelől kiáltoztak és nagy volt a nyugtalanság. Egy nagy, kövér kereskedő kirohant az Üzletéből és kiáltozott: "Segítség! Segítség!" Két elárusítónője egyenesen a pult mellől tűnt el. De hát mi volt ez? Stockholmból is hasonló jelentések futottak be, sok ember eltűnéséről akárcsak Oslóban és a városban vad pánik ütött ki. A jelentés azt is közli, hogy sok rendőr is eltűnt és most hasonló tudósítások futnak be Koppenhágából és Helsinkiből is. De a vidékről is özönlenek a jelentések, hogy sok ember eltűnt. Mindenütt gyermekek és felnőttek egyaránt. A rendőrség tanácstalanul és tehetetlenül áll ezzel a titokkal szemben, "Oh, -mondja Andersenné, Uram, Istenem, mi ez?" Feláll kimegy a kertajtón és végignéz az utcán. Éppen jön Holandné. Kezeivel eltakarja az arcát és kétségbeesetten kiáltja: "Ruth! Ruth!" Ekkor megpillantja Andersennét és megkérdi: "Nem láttad, nem ment erre éppen egy idegen? Ruth eltűnt! A házunk előtt, ült a lépcsőn, én éppen egy rózsabokorral foglalatoskodtam és így egyszerre eltűnt. Egészen eltűnt. Végképp! Én hívtam és kiáltoztam: "Ruth! Ruth!", de senki sem felelt. - Nekem úgy rémlik, hogy valami mintha végigsuhant volna az utón, de hiszen az ember egészen összezavarodik , úgy hogy már semmit se ért és olyan sok különöset lát és gondol az ember. De Ruth, Ruth! Hol vagy? Ki vette el őt?" És kétségbeesetten zokog. Jön Andersen úr. "Te már most jössz? -hiszen még soká sincs itt az ideje?", kérdezi Andersenné. "Hiszen még csak fél tíz van!" "Már nem bírom ki. Műhelyünkben a legnagyobb fejetlenség uralkodik. Sok munkás eltűnt. Kezdetben azt lehetett gyanítani, hogy sok baleset történt. Kerestük a hiányzókat, de még csak nyomukat sem találtuk, egyiküknek sem. De akkor az egyik, aki azt mondta magáról, hogy hivő és az összejövetelekre járt. Már nem is tudom, hogy hívják, -elkezdte mondogatni: "Most bekövetkezett! Most megtörtént!" "Mi történt hát?", kérdeztem én. "Jézus elvitte magához az öveit!" Kezeit tördelte és sírt és felkiáltott: "És engem itt hagyott. Én meg itt vagyok." Kértem, hogy hagyjon fel ezzel a fecsegessél, de ő egyre kétségbe ejtőbben viselkedett. Szörnyű volt őt hallani. Bizonyára többen is vannak, akik hasonló módon kétségbeestek. Ma bizonyára túlóráznunk kell. - De lent a városban még sokkal rosszabb volt a helyzet. Ott tisztára összegabalyodott a forgalom. A sofőrök eltűntek az autóbuszokból és a személykocsikból, de sok utas sem volt többé látható. A villamosoknak meg kellett állaniuk és autóbuszok és taxik hosszú kígyó sorokban álltak az utcákban és azok a járművek, amelyeknek még volt sofőrjük, megpróbáltak átfurakodni. Az emberek félőrültek voltak, mindenfelé szaladgáltak és keresték hozzátartozóikat. A rendőrség tehetetlenül állt. Holandné sír, jajveszékelve fut haza. Andersen és felesége bemennek a házba. A rádió a bergeni leadóra van beállítva: "Mindenfelől személyek eltűnését jelentik. Egész reggel szól a telefon, kérdések és jelentések azzal a nyugtalanító eseménnyel kapcsolatban. A tengeren is sok hajóról eltűntek az emberek. A szülőotthonokban újszülöttek tűntek el. anyák jajveszékelnek kétségbeesésükbe! Az ápolónők és a személyzet meg vannak rémülve, de közülük is eltűntek néhányan.” Tizenegy órakor jelenti a rádió, ezúttal Londonból, - hogy ma reggel kilenc órakor hirtelen egész Nagy-Britanniából jelentések kezdtek befutni, hogy sok gyermek és felnőtt úgy eltűnt, hogy még csak legcsekélyebb nyomukat sem lehet sehol sem felfedezni. Az eltűntek közül egyetlen egyet sem tudtak még megtalálni. Az egész egy titok. Néhány lelkész egybehívta gyülekezetét és kikutatták, hogy a gyülekezeti tagok közül a legistenfélőbb és legbuzgóbb imádkozók tűntek el. A papok és prédikátorok egy része is eltűnt. Egy nagyobb vallásos egyesület püspöke ma estére összejövetelre hívta lelkészeit. Három és fél óra telt el idáig, amióta az első jelentés Oslóból befutott és azóta is még mindig újabb és újabb jelentések futnak be minden országból személyek eltűnéséről. A távol Keletről, Koreából jön a legnagyobb feltűnést keltő tudósítás. Ott több százezerre becsülik az eltűnt személyek számat. Teljes lehetetlenség leírni az eseményeket, úgy ahogyan azok az első órában kifejlődtek. Mindenki a legmélyebben meg van rendülve. Az emberek kezüket tördelve és jajveszékelve futkosnak az utcákon, keresve hozzátartozóikat. Különösen vonatkozik ez azokra az anyákra, akik nem találják gyermekeiket. Sokan azonban kigúnyolják és átkozzák az Istent meg az embereket. Egy férfi rohan végig az utcán és kiált: "Vigyázzatok! Vigyázzatok! Hamarosan mindannyiunkat elvisznek!" Nyilván elvesztette az eszét. Egy idősebb asszony áll az utcasarkon, összekulcsolt kezekkel és felnéz az égre. Azután azt mondja: "Oh, nem, - hogyha nem engedtük meg, hogy olyan módon készítessünk fel, hogy mi is elmehettünk volna Vele, amikor Ő itt volt, akkor most már ezután biztos, hogy senkiért sem jön el többé. Uram, Istenem, Jézus, segíts rajtunk! Most hát bekövetkezett! Egész életemben vallásos voltam, de nem hittem, hogy Ö ilyen hamar fog eljönni. Nem vettem mindent olyan komolyan."
A vasút-igazgatóság közli, hogy eddig még közvetlen baleset nem történt. Csak Finseben áll egy vonat, nincs se vezetője, se kalauza. Parancs ment minden ellenőrző és megfigyelőhelyre, hogy kutassanak a sínek mellet olyanok után, akik talán a robogó vonatból ugrottak ki, és így szerencsétlenül jártak, mert az utasok közül többen hiányoznak, Hasonló jelentések érkeznek a fjordok és tengerpartok állomásairól, az eltűnt emberekről. Estére a napilapokban mintegy nyilatkozatok jelentek meg, amelyek felszólítják a lakosságot, hogy értelmesen és nyugodtan viselkedjék. A rendőrség és a hatóságok minden erejüket latba vetve, azon fáradnak, hogy megállapíthassák az eltűntek számát. Hasonlóképpen a tudományos kutatók, -és különösen a meteorológusok, - tevékenykednek, hogy kikutassák ennek a csodaeseménynek az okát. Most már USA-ból is érkeztek bejelentések, hogy megindult a Keleti Államokból a rendőrségre hasonló jelentések özöne, melyek hasonlók a norvégiaiakhoz. Óriási közlekedési nehézségek vannak, sok emberélet pusztult el. Az újságok véleménye szerint holnap reggelre részletes áttekintés várható arról, hogy mi törtónt a különböző államokban. Most 20 óra van. A hírekből kitűnik, hogy ez a katasztrófa az egész világra azonos módon jött el. Eddig a nagyobb városokból tudunk a legtöbbet, de most kezdenek befolyni a vidéki adatok is az eltűntekről. A déli féltekén valami teljesen hasonló dolog következett be és úgy látszik, hogy párhuzamosan úgy történtek a dolgok, mint ahogyan mi is itt átéltük. Mindenütt szörnyű nyugtalanság uralkodik. Úgy látszik, mintha a nép ezen az éjszakán nem is merne nyugovóra térni. Az utcákon eszelősen vitatkoznak arról, ami történt. Lassan - lassan egyre inkább arra a megállapításra jutnak, hogy mindez a hívőkkel és a keresztyénséggel függ össze. Azok, akik ismerték az eltűnteket, azok hozzátartozóival együtt, azt tudják közölni, hogy kizárólag keresztyén fanatikusok és ártatlan gyermekek tűntek el. Egy sörgyári munkás ma este azt mondta: "Igen, Olsen János, most oda van és most úgy fog járni, ahogy itt járt és prédikálta, hogy Jézus elfog jönni és hamarosan elviszi őt."
"Igen,” feleli egy másik, "nekünk is volt egy ilyen és az is eltűnt. De most bizonyára a hatóságok a kezükbe veszik a dolgot és betiltanak minden vallást, hogy hasonló soha többé elő ne fordulhasson." "Oh, nem!" kiáltott fel valaki a csoportból. "Ez nem is fog többé megtörténni. Mégis csak igazuk volt ezeknek a hivőknek, mert volt valami előérzetük erről. Hallgattunk volna csak rájuk, most bizonyára jobb dolgunk volna, ahelyett, hogy kényszerítve vagyunk most már tovább élni ebben a pokolban, ebben a káoszban és ez biztos még egyre rosszabb lesz." "Avagy úgy, te hittél nekik?! Velük kellett volna menned akkor, amikor elrepültek!" mondja egy másik. "Kívánnám, bár tehettem volna" feleli amaz és elmegy. Valaki utána kiált: "Téged fel kellene akasztani, és veled együtt a többieket is mind, akik ezzel a gyengeelméjű keresztyénséggel foglalkoznak." A következő napon az újságok mindenesetre nem tudtak semmiféle magyarázatot adni. Minden titok volt és az is marad. Minden országból ugyanúgy hangzó jelentések érkeznek. A missziós mezőkről azt közlik, hogy a keresztyének tömegesen eltűntek. Csak egy kis részük maradt meg. Kiderült, hogy az egybehívott összejöveteleken nagyon sok pap és prédikátor jelent meg, de sokan el is ragadtattak. Itt is ideges és nyomott volt a hangulat. Sokan egészen boldogtalanok voltak, így szól a jelentés. De a legkisebb kétely sem merült fel, hogy az, ami történt, a szentek előre megmondott elragadtatása és a menyegzői gyülekezet felvétele volt. Egyesek bevallották, hogy teológiai képzettségük és Isten Igéjének tanulmányozása ellenére, sose hittek volna, hogy ilyen módon fog megtörténni. Az újonnanszületés idegen volt számukra és még inkább az istenfiúság szelleme. Egy fiatal pap így nyilatkozott: "Én nem ilyen módon tanultam ezt. A professzoraink sohasem mondták, nekünk, hogy így fog bekövetkezni, ahogyan ezt most ezekben a napokban átéltük." Az újságírók azt írják, hogy nagy volt a vitatkozásokra való hajlandóság, de a kedélyek túlságosan meg voltak rendülve ahhoz, hogy tárgyilagosak maradhassanak. Mivel a rendőrség a közönséghez fordult, hogy az általános véleményt hallja, megfogalmaztak egy jelentést, melyet a legtöbb összejöveteli résztvevő is jóvá hagyott: „Az ami történt egy előre megmondott bibliai esemény lehet, az úgynevezett "menyasszony elragadtatása" vagy, hogy Jézus magához vette az övéit. Ez minden, amit ez idő szerint mondhatunk." A rendőrség azonban nem akarta a papok nyilatkozatát nyilvánosságra hozni, mert az volt a véleménye, hogy ideges, hisztérikus képzelet gyümölcse. Azonfelül az eseményeknek olyan horderejük van, hogy a kormányzatnak kell a dolgot a kezébe venni. Ha a keresztyén vallással függ össze, akkor addig, amíg jobb áttekintés nyerhető és minden kitisztázódik, minden templomot és gyülekezőhelyet be kell zárni. Hiszen ez olyan probléma, amely minden nemzetet érint, úgyhogy ehhez egységesen kell állást foglalni. A keresztyének táborában a hangulat nagyon nyomottnak látszik. Tegnap, vasárnap minden templom és helyiség telve volt emberekkel. Néhány gyülekezet prédikátor nélkül volt és sok tag hiányzott. Sok vallásos összejövetelen a gyülekezetekben csak kevés hivő volt jelen, de ahelyett rengeteg kívül álló özönlött oda, legtöbbnyire azok voltak, akiket "a nagy szerencsétlenség" sújtott, ahogyan mondani szokták. A nép hallani akarta Isten szavát, de mintegy elvétetett. Az egyik próbálta olvasni. Azt mondta: "Én semmit sem értek!" Oda adták a bibliát egy másiknak, és az azt mondta: "Nem tudom olvasni!" Mindenki sírt. A nagy tömeg úgy látszik, egyetértett abban, hogy ezeknek a tragikus eseményeknek oka a keresztyénség lehet és éppen ezért értelmes magyarázatát keressék. Mérhetetlenül boldogtalanok voltak. A legtöbb összejövetelen azonban teljes zavar uralkodott. Egy férfi ökölbe szorított kézzel állott ott és odakiáltotta a prédikátornak: "Te vagy az oka, hogy olyan sokan közülünk itt hagyattak. Sohasem beszéltél arról, hogy Jézus hamarosan vissza fog jönni és elviszi az Övéit, még kevésbé pedig arról, hogy kell, hogy a szívünk tiszta legyen és beteljünk Szentszellemmel, sem arról, hogy meg kell békülnünk Istennel és embertársainkkal és hogy egészen megkell tisztulnunk. Eh tudom, hogy engem mi tartott vissza, csak kicsiny dolgok, igen apróságok, de... de, Uram Isten Segíts!" "Hallgass!" mondta a prédikátor. Ő úgy vélte, hogy teljesíttette kötelességét. Így vádolták egymást sírva és kiáltozva. Zörgettek az ajtón, de be volt zárva! Azt nem lehet leírni, hogy ez az állapot mivé fejődött. A nép tisztában volt azzal, hogy egy rettenetes időszak előtt áll. Szinte a levegőben volt, hogy minden reménynek vége. Az ajtó bezárazott. Kopogtattak és kiáltottak, - mindannyian , akik híres keresztény frázisokkal és szólamokkal megelégedtek volt. Egyesek a társak kedvéért voltak benne, mások a feladat kedvéért, de mindez anélkül, hogy újonnan születtek volna, Istenfiúság és így örökösödési jog nélkül. Igen, sokak részére a gyülekezeti és közösségi élet csak egy együttlét volt, egy "Hobby", hogy a szabad idejüket kellemesen eltöltsék. De most mindannyian ott zörgettek a bezárt ajtón: "Urunk! Urunk! Nyisd meg nékünk!" Mindehhez járultak a vészjósló hírek, Hogy egy világháború törhet ki bármely pillanatban! Az elragadtatás és a hívők problémája nem foglalkoztatta olyan sokáig a hatóságokat, hogy abban határozatra jutottak volna. Egy tudósítás szerint már néhány ország elöljárt abban, hogy minden keresztyén munkát és összejövetelt betiltott. Halálbüntetés fenyegette azt, aki Jézus nevét kiejti. Az országokat meg kell tisztítani minden keresztyén irodalomtól. Halált jelentett, ha valakinek valamije volt, ami csak a látszatát is keltette és Krisztusra emlékeztetett. Néhány államban kissé tovább tartott, amíg ilyen tilalmak törvényesen meggyökereztek. De az istentelen tömeg mind a vezetők, mind a nép között felizgultak azon, ami történt és követelték, hogy tegyenek valamit. A többség győzött és mivel a keresztyénség volt az oka annak, ami végbe ment így a határozatok is ehhez igazodtak. Így megkezdődött minden idők legborzalmasabbja az emberi történelemben. A megmaradt keresztyének nagy tömege tovább kiáltott Istenhez és nem akartak engedelmeskedni a hatóságok tilalmainak. Elfogták őket és ki hallgatták őket. " Ha megátkozod és elárulod Jézus Krisztust, megmentheted az életedet!" Ez volta jelszó. De ezrek maradtak állhatatosak és a tömeggyilkosságok leírhatatlanok voltak. Néhányat agyonkínoztak, míg meghaltak . Nem volt többé se törvény, se jog. A Sátán el volt eresztve szabadjára. "Jaj, a földnek és azoknak, akik rajta laknak!" Voltak, többen, akik a nyomorúságban gyengék lettek és engedtek. Nem volt semmijük ahova menekülhettek volna, mert "az egész világ a Gonosz hatalmában volt." Valamennyi ország megegyezett abban, hogy a keresztyéneket ki kell irtani. A világ fejedelme átvette uralmát. A gyermekek elárulták szüleiket, úgy hogy életveszélybe kerültek. Most beteljesedett az, ami Lukács 21 ,16-ban meg van írva: "Még a szülök és testvérek és barátok is elárulnak titeket és néhányat közületek meg fognak ölni. Mindenki gyűlölni fog benneteket az én nevemért." Lehetetlen leírni ezt az állapotot. De Isten mindezeket elénk tárta a Jelenések könyvében. És ezeknek a szerencsétleneknek a kiáltása ez volt: "Urunk, rövidítsd meg ezeket a napokat!" Kedves barátom! Ne kockáztasd meg azt, hogy hátrahagyatsz. Állj a Mindenható Isten színe elé; könyörögj alázattal világosságért és kegyelemért. Ma még van idő, te még ma elpecsételtethetsz Jézus tulajdonává úgy elragadtatsz te is, hogyha Ő megjelenik, hogy az övéit elvigye.
Rogde Olaf.
HOGYAN VISZONYULSZ AZ ELRAGADTATÁSHOZ?
Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. Máté Ev. 24,44
A tiszta bibliai ismeret tanítja a hívők elragadtatását, amely az Isten haragjának kiöntetése előtt megtörténik. Erre az elragadtatásra valamennyi okos szűz hivatalos. Aki itt a földön, mint világosság fénylik, azt a nagy Világosság, Jézus Krisztus, elragadja a Bárány menyegzőjére. Aki bűnben él, aki a világhoz igazodik, aki ölbe teszi kezeit, aki alszik, az itt marad. Csak a munkálkodó éber, élő, világító, imádkozó és reménykedő csapat ragadtatik el. Ha vágyakozással tekintesz Jézus visszajövetele elé, akkor te is az elragadottak között leszel. Isten gyermekei örülnek Megváltójuk visszajövetelének, és azon fáradoznak, hogy tiszta szeplőtlen életet éljenek, s ez által Megváltójuknak tiszteletet szerezzenek. Az elragadtatás lefolyása a következő lesz. Jézus maga az égből a felhőkig eljön. Az elaludt szentek felkelnek és az élő s vigyázó hívőkkel együtt eléje vonulnak. Ennek következtében a kölcsönös találkozás a felhőkben lesz. Az elragadottak teste az elragadtatás pillanatában elváltozik, és pedig Jézus Krisztus megdicsőült testének képévé. Az elragadtatás a világ számára láthatatlan, mint ahogyan számára Jézus Krisztus mennybemenetele is láthatatlan volt . Az elragadtatásról a következő bibliai helyek adhatnak néked felvilágosítást : 1. Thess. 4,13-18; 1. Kor. 15,51-52 ; Fil. 3,20-21; 2. Kor. 5,1-10; Zsid.9,28 Luk.21,28,36; Luk. 17,34-35; Jel.3,10 1 . Thess. 1,10. Az elragadtatás után lesz a mennyben a Bárány menyegzője. "Boldog, akinek része van benne!" mondja az Írás. A földön ugyanebben az időben az Antikrisztus és a Hamis Próféta uralkodik. Az Antikrisztusban az Ördög ölt testet, mint ahogyan Krisztusban Isten volt. A földön jajgatás és siránkozás lesz, a mennyben ujjongás és örvendezés. Az eléggé világos, hogy az elragadtatás pillanatában a Megváltottak Vádolója levettetik, mert most Isten trónja előtt maga a menyasszony jelenik meg, s az Ördögnek onnan menekülnie kell. Tehát, az Ördög megy lefelé az istentelen és bukott emberiséghez , hogy vérnászát ünnepelje vele, a gyülekezet, pedig megy fölfelé, hogy Jézussal, az ő vőlegényével megtartsa a nagy vacsorát. Néhány bibliai hely világosságot adhat neked erről: Jel. 12,10-12;19; 2. Thess.2,8-8; stb. Az Antikrisztus uralmának Jézus Krisztusnak az egész világ számára való megjelenése vet gyors véget. A bibliai helyek ehhez: Jel. 1,7; 1 9,11-21 ; 2.Thess. 2,7-12; Luk. 21 ,27 stb.
Témánk azonban így hangzik: " Hogyan viszonyulsz az elragadtatáshoz? "Már bizonyos ismeretet nyertél erről a dicső igazságról. Most az a kérdés, hogy lélekben belül, milyen állást foglalsz el. Minden ismereted mellett lehetsz még mindig egy szépen szóló csengő, ingadozó nádszál, bolond szűz vagy lusta szolga. Tudsz-e igent mondani a következő kérdésekre? Vigasztalod-e magadat a vigasztalás igéivel, amikor szükségben vagy, amikor vad vihar hullámai zúgnak körülötted, kis hajódat szétzúzással fenyegetve? 1. Thess. 4,1 8. Felemeled-e fejedet és örülsz-e ujjongással a közeledő váltságnak, bár körülötted köröskörül minden tombol, reszket és eleped azoknak a dolgoknak a várásától, amelyeknek még meg kell jönniük? Luk. 21,26-28. Dicsekedsz-e a jövendő dicsőség reménységével? Rom. 5,2. Vagy: várod-e Jézus Krisztus megjelenését? 2. Tim. 4,8. Készülsz-e örvendező remegéssel a mennyei otthonba, melyet Jézus maga készít neked, hogy ott légy te is, ahol Jézus van, az ő dicsőségében? Jan. 14,1-3; 17,24. Hálát adsz-e Istennek, hogy te itt vándor és idegen vagy és nincsen itt maradandó városod? Zsid. 13,14. Vigyázol-e és imádkozol-e mindenkor, hogy minden veszedelemtől megmenekülj és megállhass az Embernek Fia előtt? Luk. 21 ,36. Ég-e a lámpád s a derekad körül van-e övezve? Luk. 12, 35-36. Kiáltasz-e tele sóvárgással : Jövel Uram Jézus!? Jel. 22,17-20; 1.Kor. 16,22. Leszállt—e reád az estvéli eső, melyet Jézus visszajövetele előtt kell megkapnod, mint ahogy az első hivők megnyerték a reggeli esőt? Jakab 5,7-8. Vagy nálad emígy áll a helyzet: Te még nem ismered ezt a dicső igazságot és reménységet, mellyel az Isten a Lélekkel betöltött gyermekeit élteti. Tit. 2,13 . Megkeseredve állsz ott a bajok idején, tekinteted a földre szegezve, mint a világ, amelynek nincsen reménysége. 1.Thess. 4,13. Isten szőlőskertjében leállt a munka, a talentumot elásva, vagy kendőbe rejtve őrzöd, annak ellenére, hogy a Mester világosan megparancsolta, hogy visszatértéig munkálkodni kell. Máté 25,25. Luk. 19,20,13. A Máté 24, 44-51-ben szereplő gonosz szolgához vagy hasonlatos. Jézus vissza jöveteléről megfeledkeztél, nem hiszel már benne. Luk. 18,8. A Szentlelket megszomorítottad világias életeddel. Ef.4,30. Lámpád kialudt, mert elaludtál . Máté 25,1-13. Az intő jelekre, melyek az Isten háza és a világ feletti közeli isteni Ítéletét hirdetik, nem figyelsz, mint ahogyan Noé kortársai sem figyeltek azokra. 1.Pét.4,17. Máté 24,37. Isten gyermekének nevezed magad és jegyese vagy az Antikrisztus uralmának, a jajgatásnak és a fogak csikorgatásának, sőt a külső sötétségnek, mert életed, viselkedésed, lanyhaságod, lustaságod, jóllakottságod és úgy vélt lelki gazdagságod elitének. Hogyan viszonyulsz az elragadtatáshoz szeretett atyámfia? Éppúgy, ahogyan Jézushoz viszonyulsz. De gondold csak meg: Jézus szeret téged! Életét adta érted. Az Atyánál Ő a képviselőd. Jósága megtérésre kell, hogy indítson. Ne maradj vissza Isten haragjára. Ne az Ördög vettessen le hozzád, hanem, téged ragadjon el az Úr! A Bárány menyegzői asztalánál van a helyed. Jöjj hát vissza Jézushoz. Ő azonnal elfogad. Hiszen a hét gyülekezetből ötöt megtérésre hív fel. Te sem akarsz megtérni? Gondold meg, milyen magasról estél le! Egyáltalán nem veszed ezt észre? Jézus meg akarja nyitni a szemedet. Ő a szíved ajtaja előtt áll most, engedd be Őt! Olvasd el a Jelenések. 2. és 3. fejezetéből a gyülekezetekhez írt leveleket és vizsgáld meg magad Isten előtt! Nem vagy te is egy, az efézus, a szmirna, a laodicea, vagy a thyatirabeliek közül? Engedd, hogy Krisztus megvilágosítson. Tisztogasd meg magad tekintettel az visszajövetelére. 1 .Ján.3,1-3; 1. Thess. 3,13; 5,23. Jézus azt akarja, hogy az Ő jegyese szép tiszta szűz legyen. 2. Kor. 11,2-3. Égj Érette, légy telve a Szentlélek olajával, s ments neki lelkeket még az utolsó órában is. Áldjon meg az Isten téged örömmel és ujjongással, örvendezéssel és vigadozással, magasztalással és hálaadással, nyitott lelki szemekkel és örökkévaló mennyei erővel s szeretettel, hogy boldogan siethess a fényes hajnalcsillag, üdvösséged hírnöke elé! Ne az Antikrisztusra, hanem Jézusra várj, Megváltódra, aki haza akar vinni ! Halleluja! Ámen,
Uram Jézus, én rád várok. Benned ékes életem. Ha elragadsz majd engemet Mily öröm lesz ez nekem. Dicsőség néked, ó Bárány ! Felhők közt találkozunk A szentekkel néked örök Dicsérettel áldozunk. Hallaluja! Mi boldog lesz A győztes nép örökkön. Az ujjongást már is hallom! Bizony Jézus visszajön ! G.K.
|