MI TÖRTÉNT ? ? ? ! ! !

 

Amiket itt leírtam, 1952 december 11-én délelőtt testvérem otthonában, Berggenben /Norvégiában/ kaptam kijelentés­képen.

Ez a látomás engem is erősen megragadott. Akkor kaptam, amikor éppen olvastam   egy   kis  füzetet  és pillanatnyilag egyáltalán nem is foglalkoz­tatott az elragadtatás gondolata.

Indítva éreztem magamat arra, hogy leírjam azt, amit akkor ott átéltem, de mégsem volt olyan a látszata, mintha   ki­jelentés  lett volna.   El is akartam uta­sítani a gondolatot, azzal indokolva, hogy talán mégis csak saját képzeletem­ből fakadt, de   nem   tudtam     bensőmben megnyugodni. Így szóltam Istenhez: "Már nem tudok mindenre visszaemlékezni, hogy­ha le kell írnom,  akkor még egyszer kell megadnod"

Néhány hét múlva ismét jött. Olyan volt, mintha valaki leült volna, hogy egy   újságból vagy   egy   könyvből   felolvasson egy tudósítást. Este tíz óra volt... Azon­nal vettem egy ceruzát és rögtön felírtam mindazt, amit kaptam, egy régi pénztár­könyvbe, ami éppen az  asztalon   feküdt.

Írtam és írtam majdnem éjfél után egy óráig. Akkor már nem tudtam tovább írni. (Akkor 79 éves voltam.)

Kértem, hogy pihenhessek és ha még több volna, így azt adná meg az Isten né­kem másnap. Így lefeküdtem és azonnal elaludtam. Ismét eltelt egy hét. Egyik este, ismét tíz órakor, újból megkaptam a látomást. Egyenes folytatása volt annak, ahol a múltkor abban maradt.

 

Remélem, hogy ez a kis írásom lelkeket fog felébreszteni,

 

Reggel kilenc óra van. Andersenné a rádiónál ül és meghallgatja a gyerme­kórát a kicsinyek részére.

Vagy   négy-öt perc telt el így, mikor hirtelen megszakították az adást. Egy  szenzációs tudósítás volt Oslóból: "Vad pánik van a városban. A rendőrség jelenti, hogy valami rendkívüli tör­tént. Sokan, még nem lehet megmondani, hogy hányan, nyomtalanul eltűntek, gyermekek és felnőttek egyaránt. A hatóságok   nem   képesek az eltűnteket kinyomozni,    mert olyan sokakról van szó, de felszólítják a családokat, akik­nek a hozzátartozóik eltűntek,     hogy részletes tudósítást adjanak arról, hogy hogyan és hol történt az eltűnésük  Ez azért   szükséges, hogy áttekintést lehessen kapni és a titok nyitját felfedni."

Néhány perc múlva közölte a rádió, hogy a piactéren egyes személyek, miközben munkájukat végezték, hirtelen eltűntek. Egy hölgy jelenti, hogy virágot vásá­rolt és ki akarta fizetni az árát. Miközben az elárusító a nagy táskájában aprópénzt keresett, egészen hirtelenül eltűnt szenei elől. Még hallotta, hogy azt mondta: "Köszönöm, Jézus!" De nem látta őt többé. Megdörzsölte szemeit, mert úgy tűnt neki, mintha köd volna előtte. De az  ember eltűnt, úgyszintén a köd is.

Ugyanabban a pillanatban egy asszony velőt rázóan felsikoltott és egy üres gyermekkocsiban keresgélt. Szaladgált és ezt kiabálta: "Valaki ellopta a gyer­mekemet! Fiú volt, nyolc hónapos. Hol van? Hol a rendőrség?"   Igen, a   rendőrség   kéznél   volt,   de   mit lehetett itt tenni? Mindenfelől kiáltoztak és nagy volt a nyugtalanság. Egy nagy, kövér kereskedő  kirohant az Üzletéből és ki­áltozott: "Segítség! Segítség!"  Két elárusítónője   egyenesen a pult mellől tűnt el.

De hát mi volt ez? Stockholmból is hasonló jelentések futottak be, sok ember eltűnéséről akárcsak Oslóban és a város­ban vad pánik ütött ki. A jelentés azt is közli, hogy sok rendőr is eltűnt és most hasonló tudósítások futnak be Koppenhágából és Helsinkiből is. De a vidékről is özönlenek a jelentések, hogy sok em­ber eltűnt. Mindenütt gyermekek és fel­nőttek egyaránt. A rendőrség tanácstalanul és tehetetlenül áll ezzel a titokkal szemben, "Oh, -mondja Andersenné, Uram, Iste­nem, mi ez?"

Feláll kimegy a kertajtón és végignéz az utcán. Éppen jön Holandné. Kezeivel eltakarja az arcát és kétségbeesetten kiált­ja: "Ruth! Ruth!"

Ekkor megpillantja Andersennét és  meg­kérdi: "Nem láttad, nem ment erre éppen egy idegen? Ruth eltűnt! A házunk előtt, ült a lépcsőn, én éppen egy rózsabokorral foglalatoskodtam és így egyszerre eltűnt. Egészen eltűnt. Végképp! Én  hívtam és kiáltoztam: "Ruth! Ruth!", de senki sem felelt. - Nekem úgy rémlik, hogy valami mintha végigsuhant volna az utón, de hi­szen az ember egészen összezavarodik , úgy hogy már semmit se ért és olyan sok különöset lát és gondol az ember. De Ruth, Ruth! Hol vagy? Ki vette el őt?" És kétségbeesetten zokog.

Jön Andersen úr. "Te már most jössz? -hiszen még soká sincs itt az ideje?", kérdezi Andersenné. "Hiszen még csak fél tíz van!"

"Már nem bírom ki. Műhelyünkben a leg­nagyobb fejetlenség uralkodik. Sok munkás eltűnt. Kezdetben azt lehetett gyaní­tani, hogy sok baleset történt. Kerestük a hiányzókat, de még csak nyomukat sem találtuk, egyiküknek sem. De   akkor   az egyik, aki azt mondta magáról, hogy hi­vő és az összejövetelekre járt. Már nem is tudom, hogy hívják, -elkezdte mondogatni: "Most bekövetkezett! Most megtörtént!" "Mi történt hát?", kérdeztem én.  "Jé­zus elvitte magához az öveit!" Kezeit tördelte és sírt és felkiáltott: "És engem itt hagyott. Én meg itt vagyok."

Kértem, hogy hagyjon fel ezzel a  fecse­gessél, de ő egyre kétségbe ejtőbben viselkedett. Szörnyű volt őt hallani. Bizonyára többen is vannak, akik hason­ló módon  kétségbeestek. Ma bizonyára túlóráznunk kell. - De lent a városban még sokkal rosszabb volt a helyzet. Ott tisztára összegabalyodott a forgalom. A sofőrök eltűntek az autóbuszokból és a személykocsikból, de sok utas sem volt többé látható. A villamosoknak meg kel­lett állaniuk és autóbuszok és taxik hosszú kígyó sorokban álltak az utcákban  és azok a járművek, amelyeknek még volt sofőrjük, megpróbáltak átfurakodni. Az emberek félőrültek voltak, mindenfelé szaladgáltak és keresték hozzátartozói­kat. A rendőrség tehetetlenül állt. Holandné sír, jajveszékelve fut haza. An­dersen és felesége bemennek a házba. A rádió a bergeni leadóra van beállítva: "Mindenfelől személyek eltűnését   jelen­tik. Egész reggel szól a telefon, kérdések és jelentések azzal a nyugtalanító eseménnyel kapcsolatban. A tengeren is sok hajóról   eltűntek az emberek. A szü­lőotthonokban újszülöttek tűntek el. anyák jajveszékelnek kétségbeesésükbe! Az ápolónők és a személyzet meg vannak rémülve, de közülük is eltűntek néhányan.” Tizenegy órakor jelenti a rádió, ezúttal Londonból, - hogy ma reggel kilenc óra­kor hirtelen egész Nagy-Britanniából je­lentések kezdtek befutni, hogy sok gyer­mek és felnőtt úgy eltűnt, hogy még csak legcsekélyebb nyomukat sem lehet sehol sem felfedezni. Az eltűntek közül egyet­len egyet sem tudtak még megtalálni.  Az egész egy titok. Néhány lelkész  egybehívta  gyülekezetét és kikutatták, hogy a gyülekezeti tagok közül a   legistenfélőbb és legbuzgóbb imádkozók tűntek el. A papok   és prédikátorok egy része is eltűnt. Egy nagyobb vallásos egyesület püspöke ma estére összejövetelre hívta lelkészeit.

Három és fél óra telt el idáig, amióta az első jelentés Oslóból befutott és azóta is még mindig újabb és  újabb jelentések futnak be minden országból személyek eltűnéséről. A távol Keletről,   Koreából jön a legnagyobb feltűnést keltő tudósí­tás. Ott több százezerre becsülik az el­tűnt személyek számat.

Teljes lehetetlenség leírni az eseménye­ket, úgy ahogyan azok az  első órában kifejlődtek.   Mindenki a legmélyebben meg van rendülve. Az emberek kezüket tördelve és jajveszékelve futkosnak   az utcákon, keresve  hozzátartozóikat. Kü­lönösen vonatkozik ez azokra az anyákra, akik nem   találják gyermekeiket. Sokan azonban kigúnyolják és átkozzák az Istent meg az  embereket. Egy férfi rohan vé­gig az utcán és kiált: "Vigyázzatok!   Vi­gyázzatok!   Hamarosan mindannyiunkat elvisznek!" Nyilván elvesztette az  eszét. Egy idősebb asszony áll az utcasarkon, összekulcsolt kezekkel és felnéz  az égre. Azután azt mondja: "Oh, nem, -   hogyha nem engedtük meg, hogy olyan módon készítessünk fel, hogy mi is   elmehettünk volna   Vele,   amikor Ő itt volt, akkor most   már   ezután   biztos,    hogy senkiért sem jön el  többé. Uram, Istenem, Jézus, segíts rajtunk! Most hát bekövetkezett! Egész életemben vallásos voltam, de nem hittem, hogy Ö ilyen hamar fog eljönni. Nem vettem mindent olyan komolyan."

 

A vasút-igazgatóság közli, hogy eddig még közvetlen baleset  nem történt. Csak Finseben áll egy vonat, nincs se vezetője, se kalauza. Parancs ment minden elle­nőrző és  megfigyelőhelyre, hogy kutassanak a sínek mellet olyanok után, akik talán a robogó   vonatból ugrottak ki, és így szerencsétlenül jártak, mert az uta­sok közül   többen   hiányoznak,   Hasonló jelentések  érkeznek a fjordok és tengerpartok állomásairól, az eltűnt emberek­ről.

Estére a napilapokban mintegy nyilatkozatok jelentek meg, amelyek felszólítják a   lakosságot, hogy értelmesen és nyugodtan viselkedjék. A rendőrség és a hatóságok minden   erejüket latba vetve, azon fáradnak, hogy megállapíthassák az eltűntek számát. Hasonlóképpen a tudomá­nyos kutatók, -és különösen a meteoroló­gusok, - tevékenykednek, hogy kikutassák ennek a csodaeseménynek az okát.

Most már   USA-ból   is   érkeztek bejelen­tések, hogy megindult   a   Keleti   Államokból   a rendőrségre   hasonló jelentések özöne, melyek hasonlók a norvégiaiakhoz. Óriási közlekedési nehézségek vannak, sok emberélet pusztult el.

Az újságok véleménye szerint holnap reggelre részletes áttekintés várható arról, hogy mi törtónt a különböző államok­ban.

Most 20 óra van. A hírekből kitűnik, hogy ez a katasztrófa az egész világra azonos módon jött el. Eddig a nagyobb városokból tudunk a legtöbbet, de most kezdenek befolyni a vidéki adatok is az eltűntekről.

A déli féltekén valami teljesen hasonló dolog következett be és úgy látszik, hogy párhuzamosan úgy történtek a dol­gok, mint ahogyan mi is itt átéltük. Mindenütt szörnyű    nyugtalanság uralkodik. Úgy látszik, mintha a nép ezen az éjsza­kán nem is merne nyugovóra   térni. Az utcákon eszelősen vitatkoznak arról, ami történt. Lassan - lassan egyre inkább arra a megállapításra jutnak, hogy min­dez a hívőkkel és a keresztyénséggel függ össze. Azok, akik ismerték az eltűnteket, azok hozzátartozóival együtt, azt tudják közölni, hogy kizárólag keresz­tyén fanatikusok és ártatlan gyerme­kek tűntek el. Egy sörgyári munkás ma es­te azt mondta: "Igen, Olsen János, most oda van és  most úgy fog járni, ahogy itt járt és prédikálta, hogy Jézus elfog jönni és hamarosan elviszi őt."

 

"Igen,”  feleli  egy másik,  "nekünk is volt egy ilyen és az is eltűnt. De  most   bizonyára a hatóságok a kezükbe veszik a dol­got és betiltanak   minden vallást, hogy ha­sonló soha többé elő ne fordulhasson." "Oh, nem!" kiáltott fel   valaki a csoport­ból. "Ez nem is fog többé megtörténni. Mégis csak igazuk volt ezeknek a hivőknek, mert volt valami előérzetük erről. Hallgattunk volna csak rájuk, most bi­zonyára jobb dolgunk volna, ahelyett, hogy kényszerítve vagyunk most már to­vább élni ebben a pokolban, ebben a káoszban  és  ez biztos még egyre rosszabb lesz."

"Avagy úgy, te hittél nekik?! Velük kel­lett volna menned akkor, amikor elrepül­tek!" mondja egy másik.

"Kívánnám, bár tehettem volna" feleli amaz és elmegy. Valaki utána kiált: "Té­ged   fel   kellene akasztani, és veled együtt a többieket is mind, akik ezzel a gyengeelméjű     keresztyénséggel foglal­koznak."

A következő napon az újságok mindeneset­re nem tudtak semmiféle magyarázatot ad­ni.   Minden titok volt és az is marad. Minden országból ugyanúgy hangzó jelentések érkeznek. A   missziós mezőkről azt közlik, hogy a keresztyének tö­megesen eltűntek. Csak egy kis részük maradt meg.

Kiderült, hogy az egybehívott összejöve­teleken   nagyon sok pap  és   prédikátor jelent meg, de sokan el is ragadtattak. Itt is ideges és nyomott volt a   hangulat. Sokan egészen boldogtalanok voltak, így szól a jelentés. De a legkisebb ké­tely sem merült fel, hogy az, ami tör­tént, a szentek előre megmondott elra­gadtatása és a menyegzői gyülekezet fel­vétele volt.

Egyesek bevallották, hogy teológiai képzettségük és Isten Igéjének tanul­mányozása ellenére, sose hittek volna, hogy ilyen módon fog megtörténni. Az újonnanszületés idegen volt számukra és még inkább az istenfiúság szelleme. Egy fiatal pap így nyilatkozott: "Én nem ilyen módon  tanultam ezt. A   professzoraink sohasem  mondták, nekünk,   hogy  így fog bekövetkezni, ahogyan ezt most ezekben a  napokban átéltük." Az újságírók azt írják,   hogy  nagy volt a vitatkozásokra való  hajlandóság, de a kedélyek túlsá­gosan meg voltak  rendülve ahhoz, hogy tárgyilagosak maradhassanak.

Mivel a rendőrség a közönséghez fordult, hogy az általános véleményt hallja, megfogalmaztak egy jelentést, melyet a leg­több összejöveteli résztvevő is jóvá ha­gyott:  Az ami történt egy előre megmon­dott bibliai esemény lehet, az úgynevezett "menyasszony elragadtatása"  vagy, hogy Jézus magához vette az övéit. Ez minden, amit ez idő szerint mondhatunk." A rendőrség azonban nem akarta a papok nyilatkozatát nyilvánosságra hozni, mert az volt a véleménye, hogy ideges, hisz­térikus képzelet gyümölcse. Azonfelül az eseményeknek olyan horderejük van, hogy a kormányzatnak kell a dolgot a kezébe venni.   Ha a keresztyén vallás­sal  függ össze, akkor addig, amíg jobb áttekintés nyerhető és minden kitisz­tázódik,   minden templomot és gyülekező­helyet be kell zárni. Hiszen ez  olyan probléma, amely minden nemzetet  érint, úgyhogy   ehhez   egységesen   kell   állást foglalni.

A keresztyének táborában a hangulat nagyon nyomottnak látszik. Tegnap, va­sárnap minden templom és helyiség telve volt emberekkel. Néhány gyüleke­zet prédikátor nélkül volt és sok tag hiányzott. Sok vallásos   összejövetelen a  gyüleke­zetekben   csak kevés hivő volt jelen, de ahelyett rengeteg kívül álló özönlött oda, legtöbbnyire azok voltak, akiket "a  nagy szerencsétlenség" sújtott, ahogyan mondani szokták.

A nép hallani akarta Isten szavát, de mintegy elvétetett. Az egyik próbálta olvasni. Azt mondta: "Én semmit sem értek!" Oda adták a bibliát egy másiknak, és az azt mondta: "Nem tudom olvasni!" Mindenki sírt. A nagy tömeg úgy látszik, egyetértett abban, hogy ezeknek a tragi­kus eseményeknek oka a keresztyén­ség lehet és éppen ezért értelmes magya­rázatát keressék. Mérhetetlenül bol­dogtalanok voltak.

A legtöbb összejövetelen azonban   teljes zavar uralkodott. Egy férfi ökölbe   szo­rított  kézzel állott ott és odakiáltotta a prédikátornak: "Te vagy az oka, hogy olyan  sokan közülünk itt hagyattak. So­hasem beszéltél arról, hogy Jézus  hamarosan vissza fog jönni  és elviszi az Övéit, még kevésbé pedig arról, hogy kell, hogy a szívünk tiszta legyen és beteljünk    Szentszellemmel, sem arról, hogy meg kell békülnünk Istennel és  em­bertársainkkal és hogy egészen megkell tisztulnunk. Eh tudom, hogy engem mi tar­tott vissza, csak kicsiny dolgok,   igen apróságok, de... de, Uram Isten Segíts!"

"Hallgass!" mondta a prédikátor. Ő úgy vélte, hogy teljesíttette kötelességét. Így vádolták egymást sírva és kiáltozva. Zörgettek az ajtón, de be volt zárva! Azt nem lehet leírni, hogy ez az állapot mivé fejődött. A nép tisztában volt az­zal, hogy egy rettenetes időszak előtt áll. Szinte a levegőben volt, hogy min­den reménynek vége. Az ajtó bezárazott. Kopogtattak és kiáltottak, - mindannyian , akik híres keresztény frázisokkal és szó­lamokkal megelégedtek volt. Egyesek a társak kedvéért voltak benne, mások a feladat kedvéért, de mindez anélkül, hogy újonnan születtek volna, Istenfiúság és így örökösödési jog nélkül. Igen, sokak részére a gyülekezeti és közös­ségi élet csak egy együttlét volt, egy "Hobby", hogy a szabad idejüket kelle­mesen    eltöltsék.   De most mindannyian ott zörgettek a bezárt ajtón: "Urunk! Urunk! Nyisd meg nékünk!" Mindehhez járultak a vészjósló hírek, Hogy egy világháború törhet ki bár­mely pillanatban!

Az elragadtatás és a hívők problémá­ja nem foglalkoztatta olyan sokáig a ható­ságokat, hogy abban határozatra jutot­tak volna. Egy tudósítás  szerint már né­hány ország elöljárt abban, hogy minden keresztyén munkát és összejövetelt be­tiltott. Halálbüntetés fenyegette azt, aki Jézus nevét kiejti. Az országokat meg kell tisztítani minden keresztyén irodalomtól. Halált jelentett, ha valakinek va­lamije volt, ami csak a látszatát is kel­tette és Krisztusra emlékeztetett.

Néhány államban kissé tovább tartott, amíg ilyen tilalmak törvényesen meggyökereztek. De az istentelen tömeg mind a ve­zetők, mind a nép között    felizgultak azon, ami történt és követelték, hogy tegyenek valamit. A többség győzött és mivel a keresztyénség volt az oka annak, ami végbe ment így a határozatok is ehhez igazodtak. Így megkezdődött minden idők legborzalmasabbja az emberi történelemben. A megmaradt keresztyének nagy tömege to­vább kiáltott Istenhez és nem akartak en­gedelmeskedni   a   hatóságok tilalmainak. Elfogták őket és ki hallgatták őket. " Ha megátkozod és elárulod Jézus Krisztust, megmentheted az életedet!" Ez volta jelszó. De ezrek maradtak áll­hatatosak és a tömeggyilkosságok leírhatatlanok voltak. Néhányat agyonkínoztak, míg meghaltak . Nem volt többé se törvény, se jog. A Sátán el volt eresztve szabadjára.

            "Jaj, a földnek és azoknak, akik rajta laknak!" Voltak, többen, akik a nyomorúságban gyengék lettek és engedtek. Nem volt sem­mijük ahova menekülhettek volna, mert "az egész világ a Gonosz hatalmában volt." Valamennyi ország megegyezett abban, hogy a keresztyéneket ki kell irtani. A világ fejedelme átvette uralmát. A gyer­mekek elárulták szüleiket, úgy hogy élet­veszélybe kerültek. Most beteljesedett az, ami Lukács 21 ,16-ban meg van írva: "Még a szülök  és testvérek és   barátok is elárulnak titeket és néhányat közületek    meg fognak ölni. Mindenki gyűlölni fog benneteket az én nevemért." Lehetetlen  leírni   ezt  az állapotot. De Isten mindezeket elénk tárta a Jelenések könyvében. És ezeknek a   szerencsétleneknek a kiáltása ez volt: "Urunk, rövidítsd meg ezeket a napokat!" Kedves barátom! Ne kockáztasd meg azt, hogy hátrahagyatsz. Állj a Mindenható Isten színe elé; könyörögj alázattal vilá­gosságért és kegyelemért. Ma még van idő, te még ma elpecsételtethetsz Jézus tulajdonává úgy elragadtatsz te is, hogyha Ő megjelenik, hogy az övéit elvigye.

 

Rogde Olaf.

 

HOGYAN VISZONYULSZ AZ ELRAGADTATÁSHOZ?

 

Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. Máté Ev. 24,44

 

A tiszta bibliai ismeret tanítja a hívők el­ragadtatását, amely az Isten haragjának kiöntetése előtt megtörténik. Erre az el­ragadtatásra valamennyi okos szűz hivatalos. Aki itt a földön, mint világosság fé­nylik, azt a nagy Világosság, Jézus Krisz­tus, elragadja a Bárány menyegzőjére. Aki bűnben él, aki a világhoz igazodik, aki ölbe teszi kezeit, aki alszik, az itt ma­rad.

Csak a munkálkodó éber, élő, világító, imádkozó és reménykedő csapat ragadtatik el. Ha vágyakozással tekintesz Jé­zus visszajövetele elé, akkor te is az elragadottak között leszel.    Isten gyermekei örülnek Megváltójuk visszajövetelének, és azon fáradoznak, hogy tiszta szeplőtlen életet éljenek, s ez által Meg­váltójuknak tiszteletet szerezzenek.

Az elragadtatás lefolyása a következő lesz. Jézus maga az égből a felhőkig el­jön. Az elaludt szentek felkelnek és az élő s vigyázó hívőkkel együtt eléje vo­nulnak. Ennek következtében a kölcsönös találkozás a felhőkben lesz. Az elragadottak teste az elragadtatás pillanatában elváltozik, és pedig Jézus Krisztus megdicsőült testének képévé.

Az elragadtatás a világ számára láthatatlan, mint ahogyan számára Jézus Krisztus mennybemenetele is láthatatlan volt . Az elragadtatásról a következő bibliai he­lyek adhatnak néked felvilágosítást : 1. Thess. 4,13-18; 1. Kor. 15,51-52 ; Fil. 3,20-21; 2. Kor. 5,1-10; Zsid.9,28 Luk.21,28,36; Luk. 17,34-35; Jel.3,10 1 . Thess. 1,10.

Az elragadtatás után lesz a mennyben a Bárány menyegzője. "Boldog, akinek része   van   benne!"  mondja az Írás.   A földön ugyanebben az időben az Antikrisztus és a   Hamis   Próféta   uralkodik. Az Antikrisztusban   az   Ördög    ölt    testet, mint ahogyan Krisztusban Isten volt. A földön jajgatás   és  siránkozás   lesz,    a mennyben   ujjongás   és   örvendezés.   Az eléggé világos, hogy az elragadtatás pillanatában a Megváltottak Vádolója le­vettetik, mert most Isten trónja előtt ma­ga a menyasszony jelenik meg, s az Ördögnek onnan   menekülnie   kell. Tehát, az Ördög megy lefelé az istentelen és bu­kott emberiséghez , hogy vérnászát ünnepelje vele, a gyülekezet, pedig megy fölfelé, hogy Jézussal, az ő vőlegényével megtartsa a nagy vacsorát. Néhány bib­liai hely világosságot adhat neked erről: Jel. 12,10-12;19; 2. Thess.2,8-8; stb.

Az Antikrisztus uralmának Jézus Krisz­tusnak az egész világ számára való meg­jelenése vet gyors véget. A bibliai   helyek ehhez: Jel. 1,7;  1 9,11-21 ; 2.Thess. 2,7-12; Luk. 21 ,27 stb.

 

Témánk azonban így   hangzik:   " Hogyan viszonyulsz   az  elragadtatáshoz? "Már bizonyos ismeretet nyertél erről a dicső igazságról.  Most az a kérdés, hogy lé­lekben belül, milyen   állást   foglalsz  el. Minden ismereted mellett lehetsz   még mindig egy szépen szóló csengő, ingadozó nádszál, bolond szűz vagy lusta  szolga. Tudsz-e igent mondani a következő kér­désekre?   Vigasztalod-e magadat a vi­gasztalás igéivel, amikor szükségben vagy, amikor vad vihar hullámai  zúgnak körülötted, kis hajódat szétzúzással fenyegetve? 1. Thess. 4,1 8. Felemeled-e fejedet és örülsz-e ujjongással a köze­ledő váltságnak, bár körülötted köröskö­rül minden tombol, reszket és eleped azoknak a dolgoknak a várásától, ame­lyeknek még meg kell jönniük? Luk. 21,26-28. Dicsekedsz-e a jövendő   dicső­ség reménységével? Rom. 5,2. Vagy: várod-e Jézus Krisztus megjelenését? 2. Tim. 4,8. Készülsz-e örvendező remegéssel a  mennyei otthonba, melyet Jé­zus maga készít neked, hogy ott légy te is, ahol Jézus van, az ő dicsőségében? Jan. 14,1-3;  17,24. Hálát adsz-e Istennek, hogy te itt vándor és idegen vagy és nincsen   itt   maradandó   városod? Zsid. 13,14.   Vigyázol-e és imádkozol-e   min­denkor, hogy minden veszedelemtől meg­menekülj és   megállhass az Embernek Fia előtt? Luk. 21 ,36. Ég-e a lámpád s a derekad körül van-e övezve? Luk. 12, 35-36. Kiáltasz-e tele sóvárgással : Jövel Uram Jézus!? Jel. 22,17-20; 1.Kor. 16,22. Leszállt—e reád az estvéli eső, melyet Jézus  visszajövetele előtt kell  megkapnod, mint ahogy az első   hi­vők megnyerték   a   reggeli esőt?   Jakab 5,7-8.

Vagy nálad emígy áll a helyzet: Te még nem ismered ezt a dicső igazságot és reménységet, mellyel az Isten a Lélekkel betöltött gyermekeit élteti. Tit. 2,13 . Megkeseredve állsz ott a bajok idején, tekinteted a földre szegezve, mint a vi­lág, amelynek nincsen      reménysége. 1.Thess. 4,13. Isten szőlőskertjében leállt a munka, a talentumot  elásva, vagy kendőbe rejtve  őrzöd, annak ellenére, hogy a Mester világosan megparancsolta, hogy visszatértéig   munkálkodni kell. Má­té 25,25. Luk. 19,20,13. A Máté 24, 44-51-ben    szereplő    gonosz szolgához vagy hasonlatos. Jézus vissza jöveteléről meg­feledkeztél, nem hiszel már benne. Luk. 18,8. A Szentlelket megszomorítottad világias életeddel. Ef.4,30. Lámpád kialudt, mert elaludtál . Máté 25,1-13. Az intő jelekre, melyek az Isten háza és a világ feletti kö­zeli isteni Ítéletét hirdetik, nem figyelsz, mint ahogyan Noé kortársai sem figyeltek azokra. 1.Pét.4,17. Máté 24,37. Isten gyermekének nevezed magad és   jegyese vagy az Antikrisztus uralmának, a jajga­tásnak és a fogak csikorgatásának, sőt a külső sötétségnek, mert életed, viselkedé­sed, lanyhaságod, lustaságod, jóllakott­ságod és úgy vélt lelki gazdagságod elitének. Hogyan viszonyulsz az elragadtatáshoz szeretett atyámfia? Éppúgy, aho­gyan Jézushoz viszonyulsz.

De gondold csak meg: Jézus szeret téged! Életét adta érted. Az Atyánál Ő a képviselőd. Jósága megtérésre kell, hogy indítson. Ne maradj vissza Isten haragjára. Ne az Ördög vettessen le hozzád, hanem, téged ragadjon el az Úr! A Bárány menyegzői asztalánál van a helyed. Jöjj hát vissza Jézushoz. Ő azonnal elfogad. Hi­szen a hét gyülekezetből ötöt megtérésre hív fel.

Te sem akarsz megtérni? Gondold meg, milyen magasról estél le! Egyáltalán nem veszed ezt észre? Jézus meg akarja nyit­ni a szemedet. Ő a szíved ajtaja előtt áll most, engedd be Őt! Olvasd el a Jelené­sek. 2. és 3. fejezetéből a gyülekezetek­hez írt leveleket és vizsgáld meg   magad Isten előtt! Nem vagy te is egy, az     efézus, a szmirna, a laodicea,   vagy   a thyatirabeliek közül?

Engedd, hogy Krisztus megvilágosítson. Tisztogasd meg magad tekintettel az     visszajövetelére. 1 .Ján.3,1-3; 1.   Thess. 3,13; 5,23.   Jézus azt akarja,   hogy   az Ő jegyese szép  tiszta szűz legyen. 2. Kor. 11,2-3. Égj Érette, légy telve a Szentlélek olajával, s ments  neki   lelke­ket még az    utolsó órában is. Áldjon meg az Isten téged örömmel és ujjongással, ör­vendezéssel és vigadozással,   magasztalással és  hálaadással, nyitott lelki sze­mekkel és  örökkévaló mennyei erővel s szeretettel, hogy boldogan siethess a fényes hajnalcsillag,     üdvösséged hírnöke elé! Ne az Antikrisztusra, hanem Jézusra várj, Megváltódra, aki   haza akar vinni ! Halleluja! Ámen,

 

Uram Jézus, én rád várok.

Benned        ékes        életem.

Ha  elragadsz   majd engemet

Mily öröm lesz   ez   nekem.

Dicsőség néked, ó Bárány !

Felhők    közt    találkozunk 

A szentekkel néked     örök

Dicsérettel           áldozunk.

Hallaluja!   Mi   boldog   lesz

A győztes nép örökkön.

Az ujjongást már is hallom!

Bizony Jézus     visszajön !

G.K.