|
Uram én nem tudom, milyen a kerted,
a virágosod és a pázsitod.
Én nem tudom, virágok ültetését
ágyásaidban hogy igazítod.
Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve,
júniusi vasárnap hajnalán,
beteg lábával és beteg szívével
bánatosan kertedbe ment anyám.
|
Uram, tele volt immár félelemmel,
sokszor riasztó árnyék lepte meg,
de szigonyeres, érdes két kezével
még gyomlálgatta volna kertemet.
A kicsi teste csupa nyugtalanság
s most elgondolni nem tudom, hogy ül,
Virágosodban könyörülj meg rajta,
hogy szegény, ne szenvedjen tétlenül.
|