|
A haja már napfény-ezüst,
Szeretettenger a szeme...
Anyóka már de még derűs,
Szelíd beszéde halk zene...
És botra támaszkodva jár
És Berlinert hord nyáron ,is...
De sóhaja, mint a madár,
Utolér száz határon is...
|
Nagy néha úgy ünnepnapon
Kiül az öregház elé...
El-elmereng egy holt dalon,
S a szíve megremeg belé...
S a szíve megremeg belé,
És áldalak távol - dalán
Egy csókot küldöd el, felé...
Egyetlen, édes jó anyám!
|