Baja Mihály	KÉT ÉV UTÁN.
Két éve már, hogy itthon nem valék, Két év után most újra itt vagyok, Köszöntelek, te csöndes házfedél, Hol jó anyám az édes ringatott. Hol álmodoztam tündérszép virágról, Ahonnan messze; messze vitt a lét... S jártam a puszták végtélen homokját, Két éve már, hogy itthon nem valék. Mi volt e két év, azt csak én tudom, De nem panaszlom, most itthon vagyok; Szegény szememben oly régóta tán Örömkönnyű először mos ragyog? Vajon felejtem-e e két esztendőt, Mit átszenvedtem túl a szép húszon? Felejtesd el édes otthon vélem Mi volt e két év; azt csak én ,tudom. Kicsiny szobámban hadd pihenjek el, Hisz' oly régóta nem nyugodtam itt. Ez a szoba, ez a fehér kis ágy, Én Istenem de sokra is tanít. Én is tudom már, hogy a nagy világon Lelkem e helyet nem találja fel: De elfáradtam, hagyjatok magamra, Kicsiny szobámban hadd pihenjek el. Ha két szemed mindig vigyázna rám! Jóságos arcod annyi nyugtot ad. Egyik kezed tedd dobogó szívemre, A másikat meg hadd csókolja szám, Így elfelejtem azt a két esztendőt... Takarj be engem édes jó anyám. Keresőbe