|
Szedjétek össze mind-mind a Földnek
gyémántját, gyöngyét, minden aranyát,
nem bírtok semmit, koldusok vagytok,
ha eltemettek egy édesanyát.
Legyen kenyered kemény, mint a kő,
ruhácskád foltos rongyos a cipőd;
boldog vagy, gazdag, ha Édesanyád
mesél, s megcsókol lefekvés előtt.
Ó, mert e szóban : Édesanya-szív,
az Isten nekünk mindent megadott.
Az Édesanyád örömkönnyénél
láttál-e tisztább, szent gyöngyharmatot?
|
Van-e édesebb dala a Földnek,
mint amit dalolt, kis bölcsődalunk?
- végigkísér ez koldust és királyt
s elringat, mikor könny az italunk.
E szóban : Anyám - benn van az Élet
- legdrágább kincse az Isten után...
nem hullat senki igazabb könnyet,
mint Édesanya gyermek bánatán!
Nincs is a Földön szentebb vallomás,
zengi a szívünk .. mintha hallanám,
egyszer mindenki megvallja e szót:
"Nincs drágább senki, mint az én Anyám!"
|