|
|
|
|
Pihés bárkák hamvas bársonya
Az én anyám szürkülő haja.
Fáradt selyem két kedves szeme
Sok rossz gondot álmodott vele.
Hangja ezüst hangú hegedű,
Megkopott már, mégis remekmű.
Ó, s a puha, meleg kezedet
Úgy szeretem, mint a kenyeret.
Te vagy az én régi bibliám,
Te jónál jobb, szépnél szebb anyám!
|
|
|
|