|
- Édes jó fiacskám a nagy háborúban.
Ó hogyan féltelek!
Rád gondolok folyton egyre szomorúbban,
Mi van, mi lesz veled !?
Van-e ennivalód? Jó-e, meg elég-e?
Adnak-e jó ágyat?
Írjál édes fiam : írd meg hogy mi kéne?
Írd meg minden vágyad.
Minden fohászomban teérted, kérem meg
A nagy Istenséget,
Édes kicsi fiam, óvjon meg, tartson meg,
Hozzon vissza téged !...
|
- Ne aggódj, ne aggódj édesanyám, lelkem,
Vidáman élek én ;
Van nekem jó ágyam, s ennem annyit adnak,
Hogy alig fér belém.
Nem is vagyok olyan nagy veszedelemben.
Ahogy gondoljátok,
Édesanyám, lelkem, száz halállal szemben
Megvédelmez engem A te imádságod !...
|