|
Magam ülök kis szobámba,
A derengő félhomályba,
A kályhában pattog a fa, -
Én Istenem, de jó voln' most
Odahaza.
Szinte érzem, szinte látom -
Együtt ül a kis családom.
Hallik édesapám szava
Áhítattal hallgatják azt
Odahaza.
|
Annyi mesét nem tud talán
Senki, mint az édesapám,
Története ezer fajta,
Nevetnek, meg sírnak rajta
Odahaza.
Csak az anyám nem a régi
- Szívem-lelkem látni véli -
A szemébe bánat ragyog,
Fáj neki, hogy én nem vagyok
Odahaza.
|