|
Mint a bársony pilleszárny,
Olyan kis kezed
Midőn azt égő, meleg
Fejemre teszed.
S mint az, kert viráginak
Mentő árnyat ád:
Úgy véded te gyermeked
Beteg homlokát.
Olyan forró ajakam,
Ah! úgy szomjazom -
Csókjaidban hadd igyam
Mentő italom.
|
S végre megpihennem már
Engedj szíveden:
Miként a hajótörött
A kis szigeten.
Ó! beszélj: oly jól esik
Biztató szavad,
Hiszen az olyan szelíd,
Mint te vagy magad!
Te megvédsz engemet,
S nem lehet bajom,
Míg te vagy itt én velem,
Őrző angyalom!
|